A sztori még Dzsingisz kán idejében kezdődik. A világtörténelem legnagyobb hódítója egy erős Mongol Birodalmat hagyott maga mögött, melyet fiai nem tudtak egyben tartani. Néhány évtizeddel később színre lépett egy fejedelem, Timur Lenk. Nem volt egyenes ági leszármazottja a nagy kánnak, így nem viselhette a káni címet. Be kellett érnie azzal, hogy emír. Viszont feleségül vette Dzsingisz egyik leszármazottját, ezzel elnyerte a kán veje rangot, ami növelte tekintélyét a mongolok között.

Dinnyekupola Szamarkandban

Ennyi a történelmi bevezető, és ennyi elég volt Timurnak, hogy megszilárdítsa a hatalmát. Célja az volt, hogy visszaállítsa a Mongol Birodalom megkopott hírnevét. De mivel nem tudta egyértelműen bizonyítani származását, a mongolok egy része nem fogadta el vezérének. Timurnak, bár részben mongol származású volt, arab vér is csörgedezett ereiben. Létrejövő birodalma lényegben átvette a perzsa nyelvet, művészetet, kultúrát. Azt tartják róla a történészek, hogy sokkal kegyetlenebb volt Dzsingisz kánnál. Rendszeresen tartott mészárlásokat és épített koponyatornyokat. Mindez az 1300-as években történt Keleten, a selyemúton. Itt kezd érdekes lenni a történet: van egy korlátlan hatalommal bíró uralkodó egy hatalmas birodalom élén, melyen keresztül bonyolódott le az akkori világkereskedelem legnagyobb része. Az emír megkapott mindent, amire vágyott, vagy erőszakkal elvette. Harmincegy évesen könyörtelen hordáival bevonult Szamarkandba, a selyemút két legfontosabb városának egyikébe. Innen irányította birodalmát az elkövetkező években. A város főterét elnevezte Regisztánnak, mely homokos helyet jelent. A kivégzések után homokkal itatták fel a vért, feltehetően ezért kapta a tér ezt a nevet. Nem volt ember Belső-Ázsiában, aki ne hallott volna a Regisztánról. A tér nem csak a kegyetlenséget testesítette meg. Győztes hadjáratait Timur itt ünnepelte meg. Mindenki hetekig ünnepelt, még a rabszolgák is. Korabeli feljegyzések szerint nagyobb eszem-iszomokat rendeztek a Regisztánon, mint Rómában, a császárok korában. Amikor mindenki kijózanodott, kezdődhetett a munka. Az emír, kora hódítóival ellentétben, nemcsak aranyat, ékszereket és rabszolgákat hozott a kizsákmányolt területekről, hanem mestereket is. Szíriából elhurcolta a legjobb üvegfúvókat, selyemfestőket és fegyverkészítőket. Indiában éltek a világ leghíresebb építőmesterei és ékszerkészítői. Magával vitte őket is Szamarkandba. Perzsiában alkottak a kor legismertebb festői, kalligráfusai és költői. Ők is kénytelenek voltak az emírt szolgálni új otthonukban, Szamarkandban. Timur Lenknek tehát mindene megvolt, hogy kiépítse Ázsia új főterét, a Regisztánt. Két monumentális épület fűződik a nevéhez. Élete műve a Bibi-Khanum mecset. A Pénteki mecsetet felesége tiszteletére emelte, és az akkori iszlám világ legnagyobb, legdíszesebb mecsete volt. Az épület romba dőlt az elmúlt hat évszázad folyamán, de tudni lehet róla, hogy a bejárati kapu magassága meghaladta a 33 métert. A Gúr-e Mir mauzóleum viszont ma is áll. Feltehetően valamelyik elhurcolt perzsa költő fogalmazta meg a mauzóleum kapuja fölé írt Boldog az, aki elhagyja a világot, mielőtt a világ hagyná el őt gondolatot. A Királyi sír (Gúr-e Mir) eredetileg nem Timur számára épült, de őt temették oda. A mauzóleum 1403 és 1405 között készült, és egy nagyobb komplexum része volt. A medresze (iszlám iskola) és a vendégház összedőlt, de a mauzóleum türkizkék dinnyekupolája ma is hirdeti Ázsia mestereinek időtálló munkáját. Azt jegyezték fel a krónikások, hogy az építkezéshez 100 elefánt 5 éven át hordta a követ. A dinnyekupola alapja 15 méter, erre került a 12 méter magas kupola. Kék csempék fedik, melyek a napsugarak hatására állandóan különböző árnyalatokat villantanak meg. A mauzóleum belseje sem szegényes kidolgozású. A falakat drágakő lapok és aranyozott csempék fedik, melyek szintén fényjátékot generálnak, ha fénysugár éri őket. Ilyen helyen nyugszik a fejedelem. Még életében meghagyta, hogy halála után nyugalmát senki se háborgassa, mert ha megzavarják, annak hatalmas háború lesz a következménye. Egy jádekőre rá is vésette: Ha én felemelkedem, a világ beleremeg. Fél évezreden át senki sem nyúlt a szarkofághoz. Kíváncsi, szovjet tudósok, 536 évvel az emír halála után, felnyitották a szarkofágot. 1941-et írtunk akkor. Timur számos további palotát, medreszét és különféle célokra szánt épületet emeltetett. Regisztán építését az unokája, Ulug bég folytatta, de Szamarkand felhúzása további generációkon át tartott. Az indiai Tádzs Mahal építése során alkalmazott technikák nagy részét Timur mesterei dolgozták ki Szamarkand megalkotása folyamán.

A szerző a selyemúton

Szamarkand a selyemút gyöngyszemévé vált. Jelképe ma is az ikonikus Regisztán a három, XV–XVII. században épült hatalmas medreszével. Minaretjei és türkizkék dinnyekupolái ötszáz éve határozzák meg a városképet. A legrégebbi medresze mindössze három év alatt készült el, és építőjéről, Ulug bégről kapta a nevét. Az iszlám tanokon kívül csillagászatot és matematikát is oktattak benne. Kora legmeghatározóbb iszlám felsőoktatási intézménye volt. Vele szemben áll a két évszázaddal később épült és tigrismintás díszítéséről ismert Serdor. Közöttük helyezkedik el az arannyal gazdagon ékesített Tilakari medresze. Az épületek a középkori Korán-értelmezés és iszlám tanítás központjai voltak, valamint a keleti iszlám építészet legszebb, máig megmaradt épületei. Timur Lenk és leszármazottai idejéből fennmaradtak még kisebb-nagyobb épületek és bazárok. A leglátogatottabb közülük a Sáh-i Zinda nekropolisz. A tizenhat mauzóleum és megannyi épület a lenyűgöző csempeburkolatairól híres. A város 2750. születésnapján világörökségi védelem alá került.

A Tilakari medresze

Az üzbegisztáni Szamarkandnak ma csaknem 1 millió síita muszlim lakosa van. Többségük tadzsiknak és üzbégnek vallja magát, de számos perzsa nép is él a városban. Közös bennük, hogy mindnyájan remek kereskedők. A szamarkandiak tovább folytatják a kereskedelmet, de már korántsem olyan mértékben, mint azt őseik tették a selyemút virágzásának idején. Ma már szinte mindenki valamilyen módon kapcsolatban van az idegenforgalommal. A turisták generálják a város bevételeinek legnagyobb részét. Az esték különösen emlékezetesek minden, Szamarkandba látogató turistának. Ilyenkor élettel telnek meg a karavánszerájok, előkerülnek a furulyák és a hastáncos nők, a várost betölti a finom vacsora illata. Életre kel az Ezeregyéjszaka világa. 

Karavánszerá

Fényjáték