Holtpont
A néhai gőzgépeknél a férfiakon kívül időnként lányok, asszonyok is dolgoztak. Ilyen lány volt annak idején Csernyén egy Kati nevezetű tizenhét éves fruska, afféle ,,mindenes”. Ha kellett, kévét vágott, polyvát hordott, mindent csinált. A gépész és a fűtő munkájába is belesegített szükség esetén, de azért is, mert a gőzlokomobil (csernyeiesen a gőzgép vagy cséplőgép) működése különösen érdekelte. A déli ebéd és a délutáni uzsonna ideje alatt szünetelt a cséplés fél-fél órát. Kati olyankor gyorsan bekapta az ennivalót, és máris ott sündörgött a gép körül, felügyelt rá, mint mondta, élvezte a gépész és a fűtő teljes bizalmát. Figyelemmel volt arra, hogy a kazán tűzterében ne aludjon ki a tűz, a gőznyomás meg a vízszint is megfelelő legyen.
Azon a napon, amiről most lesz szó, már délutánra járt az idő, amikor befejezték a cséplést az egyik ház udvarán. Leállt a gép, a hajtószíj lekerült a lendkerékről, ami egyben szíjtárcsa is volt, és készülődtek a húzatásra, tolatásra egy másik udvarba. Elérkezett az uzsonna ideje, és a bandagazda kiadta a parancsot: No, akkó elöbb majd öszünk! Kati ez alkalommal is gyorsan evett, ivott, és rövid idő után máris a gépet vette gondozásba. Észrevette, hogy a kazánban alacsony a vízszint a további gőzfejlesztéshez, ezért a víztartályból vizet kellett átszivattyúzni (betáplálni) a kazánba. A szivattyú üzemelését (mozgatását) a gőzgép munkatengelyéről egy ruda szerkezet látta el. De ez csak akkor volt lehetséges, ha a gőzgép is működött. Kati ezt tudta, de akárhogy próbálkozott is, a gépet nem sikerült beindítania. Elgondolkozott, majd hamarosan rájött, hogy hol a probléma. Félhangosan, csak úgy magában beszélve mondta: No, te hótpont, hogy a fene ögyön mög, énrajtam nem fogsz ki!
Az történt ugyanis, hogy a gőzgép megállításakor -- ami az egyhengeres, dugattyús gépeknél előfordult néha -- a dugattyú a mozgásának egyik szélső helyzetébe jutott, a hajtókar és a dugattyúrúd egy vonalba került egymással, a gép munkatengelyén nem jöhetett létre a szükséges forgattyúnyomaték, noha a hatóerő megvolt hozzá. Az ilyen nemkívánatos helyzetet a hajtóműnél szaknyelven holtpontnak nevezték.
Az okos Kati hallott már erről a gépésztől, és meg is leste, mi ilyenkor a teendő. Nem tétovázott sokat, hanem elzárta a gép hengerébe bejutott gőzt, aztán kinyitotta a henger tehermentesítő, úgynevezett víztelenítő csapjait, így a munkát nem végzett gőz sisteregve kiáramlott a hengerből a szabadba. Ezután Kati odament a gőzgép lendítőkerekéhez, belekapaszkodott a peremébe, és mozdított rajta egy kicsit. Ennyi már elegendő is volt ahhoz, hogy a hajtómű túljusson a holtponton és létrejöhessen a szükséges forgatónyomaték a gőzgép munkatengelyén. Ezek után Kati már magabiztosan beindította a gépet. Vizet szivattyúzott a kazánba, a kellő mennyiséget, majd leállította a gépet. Aztán ugrott is, pár vella szalmával felélesztette a tüzet a kazán alatti tűztérben, és ezzel kellően megnövelte a gőznyomást. A sikerélménytől kipirult arccal, örömmel jelentette a gépésznek: A gép röndben van!
Hát ilyen okos és ügyes lány volt egykor Csernyén a Kati, akinek sajnos nem emlékszem a vezetéknevére.