A családi sírhelyet számos titok övezte, kinyitni azonban eddig senkinek sem sikerült, hogy ezekről megbizonyosodjon. A filmben sok dologra derül fény, és újabb kérdések is felmerülnek. Biacsi Karolina kőszobrász restaurátorral, műemléki szakmérnökkel, Tomik Nimród történésszel és ft. Szakály József atyával beszélgettünk a számomra kalandfilmeket idéző történésekről.

* Milyen kérdésekre próbáltak választ kapni?

— Nem tudtuk pontosan, kik nyugszanak a kriptában, és azt sem, milyen belülről. Az volt az elsődleges, hogy megnézzük, miként temették el őket. A katonaembert esetleg karddal, ha hölgyről volt szó, akkor naplóval… A tudományos kíváncsiság hajtott bennünket — mondta Tomik Nimród.

* Hogyan jutottak el a megvalósításig?

— Topolyára kerülve szembesültem azzal, hogy ellentétben az eddigi templomokkal, ahol szolgáltam, ez egy kegyúri templom. Ez azt jelenti, a templomnak kriptája is van, ahová a volt kegyurakat temették. Kiderült, hogy ennek a templomnak Zichy János gróf volt az első kegyura, aki építtette, eközben a szentélyben lévő kripta lejáratát fedő hatalmas kőlapon csak a Kray család címere szerepelt. Ez ellentmondásosnak tűnt, de sok mindennel meg kellett ismerkedni, és ez is olyan újdonság volt, amelyet meg kellett szoknom. Ekkor keresett meg Tomik Nimród, hogy a kriptát fel lehetne nyitni, más hasonló temetkezési helyekkel ellentétben ugyanis ennek nincs külső bejárata. Amikor ez a templom felépült, Zichy János megengedte feleségének, aki Kray bárókisasszony volt — Kray Irma —, hogy a szüleit és nagyapját itt temesse el a régi, barokk templom helyén felépült hatalmas Sarlós Boldogasszony-templomban. Ugyanazon a helyen, ahol a régi kripta állt, kialakítottak egy újat, és ott helyezték el a hozzátartozókat. Ezt pletyka szintjén tudtuk, a történészek csak egyetlen újságcikket találtak, mely a kriptával foglalkozik, a kommunista hatalomátvétel után ugyanis a plébániai irattár egy része ott maradt a kastélyban, és amit nem tudtak kiköltöztetni, azt a kommunisták elégették. Bennem is felmerült a kíváncsiság, hogy fedezzük fel a templomot. Látszik, hogy a márványlapot próbálták feszegetni, de nem tudtak lejutni. 2021 végén nyertünk egy pályázaton, mely a templom teljes állapotfelmérésére és egy leendő felújítási terv elkészítésére vonatkozott. A felmérés során mindent átvilágítottak georadarral, mely kimutatta, a szentély alatt üreg van, tehát a márványlap lejáratot fed. Ezek után még kíváncsibbak lettünk, és ekkor sietett a segítségünkre Biacsi Karolina. Ő megszervezett egy csapatot Nimróddal, történészekkel, muzeológusokkal, építészmérnökökkel, a műemlékvédelmi hivatallal, mi pedig próbáltuk egyházi vonalon elindítani ezt a folyamatot. Amikor minden engedély összeállt, és ráért a csapat, akkor nekiláttunk — vázolta az eseményeket ft. Szakály József.

— Azért hívtak, mert múzeumi restaurátorként is dolgoztam, és ez az állás nagyon szerteágazó. A fémtől kezdve a csonton át a kőig mindenhez kell érteni. Topolyán dolgoztunk, és Nimród körbevezetett, megmutatta a település fontosabb műemlékeit. A templomban sétálva sokat mesélt. Meg is jegyeztem, hogy a legjobb embernek mondta el ezeket, mert van a műhelyemben egy daruszerkezet, mely alkalmas a márványlap felemelésére. Így hát felajánlottam a szerkezetet és a szaktudásomat — tette hozzá Biacsi Karolina, aki a munka menetéről is beszámolt. — Mivel a templomban található a kripta, az oltár mögött, ahova, valljuk be, a hívek általában nem járnak, kellő kegyelettel és alázattal kellett hozzáállni. Előbb bevittük a darut, és beállítottuk, aztán megnéztük, hogyan tudnánk felemelni a kőlapot. A négy sarkán elhelyezett emelőkarikák „belegyógyultak” a kőbe, nem lehetett őket egyszerű pattintással kiemelni, vésni kellett. Amikor ez sikerült, megpróbáltuk az emelést, nagyon lassan, óvatosan. Először nem ment, ezért úgy véltük, be van öntve cementtejes anyaggal, mely nagyon kemény, és egy kicsit megrekedni látszott a dolog. Szemben a templomnál valamilyen munkálatok folytak — milyen véletlenek vannak —, hoztak két embert, és egy eszközzel körbe tudták vágni. Amint ez megtörtént, megmozdult a kőlap.

— Lépésről lépésre haladtunk, én azt hittem, egy óra alatt meglesz, de nem így történt. Nagy dilemmában voltunk, hogy folytassuk-e. Én először azt mondtam, nézzük meg, mi van a sírkamrában, de a későbbiekben meggyőztek arról — valójában nem is kellett annyira győzködni —, hogy nem tudunk meg többet, ha kinyitjuk, ezért ezt ráhagyjuk az utókorra — fűzte tovább az események sorát Tomik Nimród. — Meghatározó élmény volt, erre a napra mindig emlékezni fogunk. Este elfáradva, de mégis jó érzéssel hajtottuk álomra a fejünket, hogy ezt megcsináltuk, és azok az emberek vettek benne részt, akiknek fontos a Kray család, a helytörténet, az egyház. Remélem, néhány évtized múlva ismét összejön egy ilyen csapat, melyet ugyancsak hajt a tudományos kíváncsiság, és még többet megtud majd. 

Ft. Szakály József elárulta, olyan titkokra is fény derült, mint például, hogy vannak-e alagutak a templom és a kastély között. Szerinte a kripta és a Kray család története regénybe illő, Irma asszony pedig erős akaratú hölgy volt, neki köszönhető a város mai arculata.

* Talán a leggyakrabban felmerülő dilemma az, meddig lehet elmenni a tudomány kedvéért, kegyeletsértésnek számít-e egy sír bolygatása. Hogyan tudták összeegyeztetni a tudományos módszereket a hitbeli kérdésekkel?

T. N.: — Egyrészt a műemlékvédelemtől is kértünk engedélyt, másrészt minden az egyház beleegyezésével történt. Tudatosan cselekedtünk, sokat beszéltünk előtte, ez a téma is felmerült, így mertünk belevágni. Nagyon izgalmas kaland volt, és ami külön öröm, hogy az embereket is érdekelte, de nem csak a topolyaiakat. Amikor az élménybeszámolót tartottuk, rengetegen eljöttek a templomba, legalább 500-an voltunk. Bizonyára azért, mert a régmúltról szól, és egy kicsit misztikus is. Friss információ, hogy megtaláltuk az egyik leszármazottat, Nádasdy Borbála grófnőt. Szeretnénk kapcsolatba lépni vele, és remélem, lesz alkalom személyes találkozóra.

Sz. J.: — Törekedtünk a konszenzusra. Én úgy voltam vele, nem leszünk kegyeletsértők, mert ha fel is nyitjuk, mit látunk? Olyan lesz, mintha egy halotti kápolnába mennénk be, a koporsók nincsenek szem előtt. A történészek kutatásaiból tudjuk, hogy az 1900-as évek elején már az volt a bevett szokás, hogy a koporsófülkébe behelyezik a koporsót, külön beépítenek egy téglafalat, és arra teszik rá azt a márványtáblát, amelyre az adatok kerülnek. Amikor a feltárás megtörtént, akkor tartottunk egy gyűlést arról, hogy menjünk-e tovább. Eltérő vélemények ütköztek, de végül az az álláspont győzedelmeskedett, hogy maradjon érintetlen. Ha már az a hatalmas márványlap megvédte a kriptát a fosztogatóktól mindegyik impériumváltás során, akkor ne mi legyünk azok, akik — akár egészséges tudományos kíváncsiságból — felnyitunk egy koporsót. Valójában a kriptát tártuk fel, és nem a befalazott koporsófülkéket. Úgy gondoltam, egy kriptaszentelést el kellene végezni, mivel megvan a sekrestyében az 1804-ben kiadott és 1906-ban is alkalmazott kalocsai szertartáskönyv, melyet elődeim használtak. Ez a különleges sírszentelés gyakorlatilag latinul történt, és pontosan ugyanazzal a szertartással, amellyel először is végezték. Azontúl, hogy a templom egy csodálatos szakrális építmény, mint épület építészeti, művészeti és műemlékvédelmi szempontból is kincs. Fontos volt, hogy mindenki ott legyen, nemcsak az engedélyek miatt, hanem hogy minden tudományág érezze egy kicsit, ez a templom mindenkié.

B. K.: — Mivel Szakály atya végigkövette az eseményeket, nem féltünk, hogy bármiféle kegyeletsértés történik. Szóltam, hogy erre a feladatra lelkileg is fel kell készülni, mert talán én voltam az egyetlen, aki valaha ilyennel találkozott, és óvatosan kellett kezelni. A jövőben, ha a tudomány ezt kívánja, antropológus, régész és egyéb szakemberek segítségével fel lehet nyitni, de nem ilyen széles közönség előtt. Ezt tekinthetjük az első nagyobb lépésnek, ahol megtapasztaltuk, mi vár ránk. Nagyon fontos kiemelni az egyház képviselőinek nyitottságát, mert úgy gondolom, az egyháznak és a tudománynak egymást kell támogatnia, szükség van a toleráns együttműködésre.

Vanyúr Ákos felvételei

A Kray család történetéről szóló dokumentumfilm 3. részének YouTube-linkje: ITT