A mostani járvány azért is szokatlan és különleges, mert az emberek pszichés immunrendszerét is gyengíti. A közösségi oldalakon megosztott, a vírussal kapcsolatos hírekhez, fejleményekhez fűzött kommentek jelzik, egyesek milyen súlyos lelkiállapotban lehetnek. Már a szóhasználat is sokatmondó, de igazából csak a szakavatott és tapasztalt lélekbúvárok sejthetik, mi járhat némelyek fejében.

Az elhúzódó és megoldatlan, világméretű feszültségekről, a világ több pontján ismét fellángoló fegyveres konfliktusokról, a természeti katasztrófákról szóló hírek is gyengítik pszichés ellenálló képességünket. A közösségi médiának a negatív híreket felerősítő hatása pedig olaj lehet a tűzre. De amit most élünk át, az nem csak most fejti ki hatását. A jövőnkre is kihat. Amerikában végzett kutatások és felmérések adatai támasztják alá, hogy fiatal nők az egyre homályosabbnak ítélt víruskorszak miatt egyáltalán nem vállalnak gyereket, illetve akinek már van, az nem szeretne többet. Európában sem lehet nagyon más a helyzet, bár az itteni és a tengerentúli lelkiállapotok nem mindig esnek egybe koronként, korszakonként.

Az Egyesült Államokban a járvány hatásait a szociológusok, pszichológusok, valamint más szakemberek is egyre intenzívebben kutatják. Az európai szakemberek valamiért kevésbé aktívak, pedig itt is mélyreható következményei vannak a helyzetnek, ami vizsgálat nélkül is szembetűnő. Európa esetében olyan kontinensről van szó, ahol a hatvanöt évesnél idősebbek aránya a társadalmakon belül nagyobb, mint a többi földrészen. A vírus az idősek számára nemcsak közvetlen veszély, de pszichésen is jobban megviseli őket. A vírushelyzet és az annak súlyossága körüli tisztázatlan kérdések, a kezelés, védekezés és megelőzés területén megfigyelhető, gyakran ellentmondásos politikai és szakorvosi, kutatói állásfoglalások, iránymutatások csakis káoszt kreálhatnak a fejekben. A média pedig a maga hozzáállásával sok esetben mélyíti és fokozza a zűrzavart.

Nem csupán a negatív oldalát kell mindennek látni. A most kialakuló válság pozitív fordulatot is hozhat. Olyan társadalmi és politikai felismerésekhez vezethet az erőforrások korlátozottságával, a globalizált világ hátrányaival, illetve a társadalmi egyenlőtlenségek veszélyeivel kapcsolatosan, amelyek végül egy jobb világot eredményezhetnek.

A pesszimista forgatókönyv szerint viszont az állami szerepvállalás erősebb hatalomkoncentrációval és a hatalommal való visszaéléssel párosulhat. Azt már eddig is tapasztaltuk, hogy a politikusok nemcsak a diktatúrákban, de a demokratikus világban is élnek a kínálkozó lehetőségekkel. Felerősödik a hatalmi centralizáció, az állampolgárok pedig a nagyobb biztonság reményében önként mondanak le szabadságjogaik jelentős részéről. Miközben paradox módon a legjellemzőbb érzelmi állapot éppen a bizonytalanság.

Illusztráció (Pixabay.com)