Torontálvásárhelyen 1948-ban indult újra a második világégés utáni magyar művelődési élet, a helyi Magyar Kultúrközpontban. A centrum, mely lényegében immár intézményesített formában koordinálta a debellácsi műkedvelők gazdag és sokrétű amatőr szakcsoportjainak tevékenységeit, 1949. március 1-jén vette fel a József Attila nevet. Az akkori alakuló közgyűlés határozatának értelmében. Majd egy újabb merész projektum következett: a szövetkezeti otthon, annak keretében pedig a színház- és moziterem felépítése, a helybeliek összefogódzásával. A komplexum felavatásának, illetve a kultúrotthon berkeiben évtizedeken keresztül eredményesen dolgozó szerb drámai alosztály indulásának éve 1952. A torontálvásárhelyi művelődési egyesület, vagyis a későbbi művelődési otthon 1959-től alakult át önálló intézménnyé.

Az 1952-ben épített torontálvásárhelyi szövetkezeti otthon

Biztató, hogy a helytörténeti, a Hosszú a jegenyesor című falumonográfiában is publikált (282—307. oldal), adatközlői tételeket silabizálva nemcsak betekintést kapunk szép emlékű eleink vízióiba és tenni akarásának korabeli megnyilvánulásaiba, de szellemi töltetet is. A folytatáshoz. Horti Lászlóval, a helyi József Attila Művelődési Otthon igazgatójával jelen esztendő februárjának végén beszélgettem. Ezekről a dolgokról is.

Minden egyes kimondott gondolat, illetve elképzelés mellett, előtt, mögött és fölött sajnos ott volt az a bizonyos ha szócska. Mert persze nem csak abban értettünk egyet, hogy bizony ránk férne már egy-két kiadós nótaest meg egész estét plusz nézőteret betöltő színdarab, lehetőleg minél vidámabb hangulatú… Amíg van/lesz kikkel, de főleg kiknek megszervezni őket. Igaz, nem per pillanat, hanem egy későbbi időszakban. Midőn végre mindannyian visszakecmergünk. Ha nem is a régi, de a mostaninál mindenképp rendesebb kerékvágásba!

A művelődési otthon napjainkban (A szerző felvétele)

Többszörösen összetett matematikai feladványok ezek, viszont céltudatos szervezőkészséggel és együttműködéssel… Lényegében ez utóbbinak jegyében került terítékre nemrég egy létesítendő, úgynevezett énekhangi együttműködés is. Ami annyit tesz, hogy a torontálvásárhelyi művelődésbeliek újraformálódó vegyes karának munkájába nemcsak a helyi református egyházközség dalárdájának vezetője kapcsolódik majd be felkészítőként és karnagyként, de maguk a kórustagok is vállal(hat)ják e kétlaki tevékenykedést.

— Egyelőre ez a formáció, vagyis a vegyes kar tudná leghamarabb megkezdeni a munkát. Mármint házon belül. Az esetleges tájolások, továbbá a különféle, egyébként kiemelkedően fontos horderejű községi, regionális, illetve tartományi szintű rendezvényeken való részvételeink főleg a meghirdetett anyaországi pályázatok eredményességétől függnek. Vár ránk ezenkívül az 1996-ban útnak indított fesztivál, a huszonöt éves múltra visszatekintő, jubileumi VIVE megszervezése is. Továbbá egy olyan dátum rögzítése településünk művelődési életének múltjából, amely nemcsak a jelen nemzedékek, hanem az utánunk jövők számára is biztos igazodási pont lehet — hallottuk az igazgatótól.