A keresztény eszmeiség szerint is a tavasz az élet-halál-szerelem-újjászületés kérdéskörét helyezi előtérbe. De ha a tudomány „józan talaján” maradunk, március 21-e a tavaszi napéjegyenlőség kezdete, még akkor is, ha a dátum nem jelenti azt, hogy meteorológiailag gyökeresen megváltozik az időjárás. Lassan egyre melegebbre fordul ugyan az idő, és sokkal nagyobb lesz a napsütéses órák száma — „Sándor, József, Benedek zsákban hozzák a meleget”, de ehhez a népi bölcsességhez a muravidékiek még hozzáfűzték: „Ám ha üres ez a zsák, nem kapod, csak a harmadát.”

Mert ravasz a tavasz. Számos meglepetést tartogat. Nem ritkán fagyot, havat. S noha olykor-olykor már lekívánkozik rólunk a nagykabát, másnap előfordulhat, hogy ismét fűtenünk kell, s este legszívesebben nagyanyánk dunnája alá bújnánk (édes kettesben.)

Mindenesetre az évek hosszú sora alatt arra már rájöttem, hogy ha fölöttébb nem szükséges, nem kell hallgatni az időjárás-jelentéseket, s a régi öregjeink bölcsességeit sem, mert minden megváltozott. Csak a jelenre kell összpontosítanunk, s nyitott szemmel naponta rácsodálkoznunk a körülöttünk zajló dolgokra. A gyümölcsfák virágba borulására, a tulipánbimbók gömbölyödésére, a békák megjelenésére, az odújukból előbukkanó mókusokra, vándormadaraink visszatérésére, a méhek döngicsélésére... Örüljünk a tojásból kipattanó csibéknek, kislibáknak, a megszaporodott kecske- és birkaállománynak... A tömbházak szürkeségében megbúvó tujáknak, a levelüket bontó fák rejtekéből füttyögő cinkéknek, fekete rigóknak... A márciusi eső, köd, hideg, a bosszantó böjti szelek ellenére mindig arra gondoljunk, hogy a „tél után tavasz jön, felhő után kiderül”. S a szép, napos percek „még a hóttakat is föltámasztják”. A világ minden táján a tavaszhoz fűződő népszokások, hiedelmek az Élet misztériumának szent ünnepéhez kötődnek. Ezt fogadjuk hát be szívünkbe.