Csík Mónika: Randi
selyemsálat választott ki mégis,
lila, apró virágú rojtosat,
egy isztambuli bazárban
vette tavalyelőtt nyáron,
a török kufár vizslán figyelte,
ahogy portékája közt válogat,
majd a sálra bökött, hadarva,
hogy olcsón megszámítja,
ha amellett döntene végül,
elragadó, ha felölti,
mint aki hárembe készül,
illatosan, csuklóján ékszerekkel,
ajkán malagai bor íze,
akár a nap-cserzette szőlőszem — édes,
és kéjt ígér csípejének gömbölyűsége,
vétek lenne kihagynia e vételt;
igaza volt a töröknek,
illett a sál színe zöldeskék szeméhez,
és arcbőrének hamvas pírt adott,
bársony koktélruhához öltve fel
hódított benne, akár, ha ütőerére
cseppentett volna afrodiziákumot,
a sál csücskére parfümöt is hintett,
gonddal készült, randija lesz este,
lehengerlem — gondolta, de a sálhoz illő
szerencsefüggőt azért még előkereste
