ezúttal a Tombolásban láthatjuk, mely egy nyári mozis szösszenetnek indult, de végül túl gyorsan elkészültek vele, ezért még a szeles és hideg kora tavaszon megkaptuk. Már csak az a kérdés, hogy egyáltalán szükségünk volt-e rá.

Davis (Dwayne Johnson) tudósként tevékenykedik, és történetesen van egy George nevű intelligens gorillája is a sufniban. Egy bonyolult kísérlet során valami balul sül el, és egy nem várt genetikai mutáció után George haverkodós emberszabású majomból vérengző szörnyeteggé válik, aki elmenekül a laborból, és több más gigaszörnnyel együtt tombolni és pusztítani kezd Amerika nagyvárosaiban. Davis persze a nyomába ered egy másik őrült tudóssal az oldalán, hogy az ellenszerrel a zsebükben megnyugtassák az egykori házi kedvencüket, és ha már ott vannak, megmentsék a világot is. Az idő azonban ellenük dolgozik, és a hátrahagyott roncsok, a lerombolt épületek nyomain haladva már csak abban bízhatnak, hogy sikerül idejében elkapni George-ot és „kis barátait”.

Ugorjunk egy kicsit vissza az időben, a ’80-as évek közepére, egészen pontosan ’86-ba, egy ma már retró videojáték-terembe. A Rampage nevű szörnyes, verekedős játék a csúcson van, a gyerekek pedig vagyonokat dobálnak bele a játékgépbe, hogy hódoljanak az akkoriban rendkívül népszerű bunyós játéknak. Egy ilyen terembe tévedt be annak idején a Disney egyik alkalmazottja is, aki már akkoriban elhatározta, hogy jó lenne ezt animációs vagy játékfilmben is megcsinálni, Godzillástul, T-Rex-estül. A zöld fény viszont csak jóval később érkezett meg, sőt, az sem hivatalosan: 2012-ben Rontó Ralph, mely titkoltan a Rampage rajzfilmváltozata volt, azaz inkább ihletője.

Később pedig Brad Peyton rendező is ráharapott a témára, és tető alá hozta a Tombolást, mely sajnos nem akar semmi mást, mint Dwayne Johnson rajongóinak bemutatni, milyen is az, ha a San Andreas című katasztrófafilm rendezőjével összeállva szörnyekkel harcolós mozit forgatnak. Nincs benne túl sok értelem, és még kevesebb a dramaturgiai bravúr. 3D-ben inkább az izmok jönnek át a vásznon, meg persze a nosztalgikus gyerekkor, metropoliszokat és felhőkarcolókat pusztító szörnyekkel az élen. Van itt hatalmas vérfarkas, Godzilla-szerű gyík és persze óriásmajom. Már csak a joystick hiányzik a kezünkből, miközben nézzük. A Tombolás mégis nagyon jól ismeri a közönségét. A Transformers-generációnak szól, sőt, leginkább azoknak a gyerekeknek, akik a New York-i ikertornyok elleni, 2001. évi terrortámadás után születtek, mert bennük nem idéz elő ellenérzést a város látképének intenzív lebontása.

Egy speciális effektusokkal színültig megrakott, négy (!) forgatókönyvíró által összetákolt moziról van szó, melytől ne várjunk világmegváltást. Viszont ettől még szórakoztató. A videojátékokból készülő filmeknek egyébként sincs soha könnyű dolguk. Ez a két műfaj valahogy nem fér meg egymás mellett, gondoljunk csak a rettenetes Assassins Creedre vagy akár a néhány hete bemutatott, felejthető Tomb Raiderre. A másik hasonló, játékuniverzumban játszódó új sztori Spielberg Ready Player One-ja. Sikerének titka éppen az, ami a többi „játékos” filmből hiányzik: itt egy olyan regényt adaptáltak mozivászonra, amely a játékokról szól.

Az alapanyagtól függ tehát minden, a Rampage viszont a játékélményt nem is kívánja tovább építgetni, hiszen az eredeti játékgépen sem volt túl komplikált a narratíva. A Tombolás egy popcornos-kólás akció- és szörnyfilm gyerekeknek, akik valószínűleg kiválóan fognak szórakozni rajta. A szülők pedig csak kibírnak 107 percet.

Nyitókép: Imdb.com