Petőfi a verset 1848. március 13-án írta, tehát két nappal a forradalom kitörése előtt. A vers kezdősora eredetileg nem a Talpra magyar, hí a haza! volt, erre Szikra Ferenc hatására változtatta meg, hiszen amikor Szikra meglátta az eredeti kezdősort, Rajta magyar, hí a haza!, azt mondta Petőfinek: „Barátom, elébb talpra kell állítani a magyart, azután rajta!” Ezzel az érvvel még Petőfi sem szállt szembe, megfogadta a tanácsot, és átírta a sort.

A vers eredetileg arra a népgyűlésre íródott, amelyet március 19-ére tervezett a pesti ifjúság, egy picit azonban felgyorsultak az események a bécsi forradalom hírére, ezért Petőfi néhány nappal előbbre hozta a vers bemutatását, és március 15-én olvasta fel először Pesten, a Pilvax kávéházban. Amikor a Landerer-nyomdába vonultak kinyomtatni a tizenkét pontot, a Nemzeti dal is papírra került. Érdekessége, hogy Petőfi elfelejtette magával vinni a nyomdába a kéziratot, ezért emlékezetből diktálta le. A nép ezután közösen szavalta a nyomda előtt a Nemzeti dal esküszövegét, s erről a Pesti Hírlap március 17-ei száma is megemlékezett.

„Így született márt. 15-én d.e. 11 ½ órakor a magyar sajtónak törvényes tiszta, censura által meg nem fertőztetett ágyából az első ikerszülött. Egyik a kívánatoknak tegnapi mellékletünkben is közölt 12 pontja, mely így hangzik: Mit kíván a magyar nemzet? …

Az ikertestvér mellett méltólag állott Petőfi Sándor következő lelkes költeménye: Nemzeti dal. … Az ezernél számosabb nép fölemelt ujjakkal ismétlé az esküt. - Irinyi József mutatá be szabad ég alatt az elsőszülötteket.”

A nyomda előtt történtekről a Pesti Hírlap már 1848. március 16-án beszámolt:

„Az összegyűlt tömeg pedig daczára a sűrün hulló esőnek, példás türelemmel bevárta a censura nélkül kinyomtatott első magyar példányok elkészültét, mi megtörtént d.e. 11/½ órakor. A nyomtatványok idegen ajku polgártársaink iránti tekintetből németül is elkészültek. - Örömmel jegyezzük fel, hogy a 12 ½ óráig tartott csoportozatot legkisebb rendetlenség sem zavará meg.”

A szájhagyomány szerint Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva is elszavalta a Nemzeti dalt, de a költő visszaemlékezéseiben nem említi a múzeumot azon helyek közt, ahol elhangzott a vers. Itt feltehetőleg beszédet mondott, csak az utókor emlékezetében keletkezett a múzeumlépcsőn szavalás legendája. A Nemzeti dal műfaját tekintve induló, kardal. Hangneme, mozgósító felhívása alapján a kiáltványversek sorát is gazdagítja.

Karinthy Frigyes az Így írtok tiben parodizálta is:

Talpra barna kislányt
Tenyeremen vittem,
Rabok legyünk vagy szabadok.
Ez a kérdés itten.