Ragyogó gésák és hajadonok a diszkógömb fényében
Szerda Zsófia
2022.01.16.
LXXVII. évf. 2. szám
Ragyogó gésák és hajadonok a diszkógömb fényében

Törökkanizsára eddig valamiért nem nagyon jártam kulturális eseményekre. Magyarkanizsánál mindig megálltam. Hogy miért? Talán mert nem is volt túl sok belőlük, de az is lehet, hogy az én figyelmem kerülték el. Most azonban a felújított Kulturális Zóna nevű galériában megnyílt Szabó Benke Róbert Mintaka című kiállítása, így kocsiba pattantam, egyrészt, hogy végre nagyított formában is lássam Robi fotóit, másrészt, hogy megismerkedjek ezzel az új hellyel. Lehet, hogy ezentúl rendszeresebben utazom Törökkanizsára? Egyáltalán nem kizárt.

Jó korán érkezem, hiszen én szállítom a kiállítás megnyitójának zenei aláfestéséről gondoskodó öcsémet is. Diszkógömb és füstgép. Egy nagy ölelés, kvarckályha, régi rádió a földön, mellette az asztalon gyönyörű, frissen vágott virág. Liliom. Utolsó simítások, a pogácsák belekerülnek a tálakba, a Mintaka ezüst betűinek gondos falra ragasztása nagy nevetések közepette szintén megtörténik, a hangulat családias, a terem gyönyörű. Jól állnak neki a szürke falak, a közepén a citromsárga oszloppal, s a néhány szintén citromsárga székkel, mely a terem különböző pontjain helyezkedik el. A diszkógömb hihetetlen sebességgel forog. Az embernek olyan érzése van, hogy rögtön elszédül. Mintha ezer meg ezer csillag röpködne a feje körül. Csillag. Galaxis. Mintaka. A Mintaka nem más, mint az Orion csillagkép sejtelmes csillaga. A mennyei táj kapujának is nevezik.

„Míg Mintaka a mennyország kapuja, annak kulcsa az emberi kapcsolatok minősége, gazdagsága, a bölcsességgel átszőtt, szeretetteljes kapcsolatépítés. Fantáziavilágomat e találkozások misztifikálásának rendelem alá a művészet játszóterén” — vallja a művész, akinek személyes mitológiájában rendkívül nagy jelentősége van a találkozásoknak. „Két ember találkozása két univerzum találkozása is egyúttal. Egyfajta generátorként jelenünk meg, örömöt, bánatot, különféle tapasztalást viszünk egymás életébe, leginkább tanulást.”

Körbesétálok a fényképek előtt. Néhány sorozat már ismerős számomra, hiszen Robi a legutóbbi alkalommal mesélt róluk. A Moszkva tér sorozat néhány fotográfiája. Utcai árus asszonyok népviseletben, egy prostituált a másikon, ahogy hanyagul nekidől egy lámpaoszlopnak, illetve orosz katonának beöltözött emberek fotója.  

A Hajadonok című sorozatból található a legtöbb fotó a kiállításon. A portrék fiatal lányokról készültek 2004—2005-ben, akik mind ugyanabban a menyasszonyi ruhában pózolnak a fényképezőgép kíváncsi kattintója előtt. A régi időkben a húsz év fölötti lányok már vénlánynak számítottak, az évek múlásával ez az időhatár kitolódott huszonötre, s amikor a portrésorozat készült, Szabó Benke minden szingli nőismerőse elmúlt már huszonöt éves. A harmincnyolc képből álló sorozat mindegyik darabján egy-egy „vénlány” díszeleg ugyanabban a menyasszonyi ruhában, csúnya szandálban, műliliommal a hajában, a saját otthonában. Ahogy Robi fogalmaz: „Nem találtam őket vénnek, inkább szabadnak.” A képeket közelebbről is érdemes megfigyelni, apró részleteket vizslatni rajtuk, háttereket, környezetet feltárni, elgondolni, most vajon hová tolódott ki ez az időhatár, hogyan és mikor pecsételünk meg nőket a fenti pecsétekkel.

Egy újabb sorozat, a Ljubav képei a következők. Ádám és Éva története egy picit punkosra fűszerezve, a tiltott gyümölccsel s egy átkacsintással más vallások jelképeihez. Felvilágosulás, fehérség, megtisztulás.

S a híres Konyi Shiva. Szabó Benke több sorozatában is foglalkozik a gésák, a gésalét motívumával. Teszi ezt egy picit megfordítva, kifordulva önmagából. A kiállítás nyitóképe a már említett Konyi Shivát ábrázolja, amint szájába veszi a fénytablettát. Fénytabletta, tehát Mátrix, az igazságok különböző megélését tartalmazó tablettákra való utalás. A megörökített fotó egy lehetőséget tár elénk, de azt már nem meséli el, hogy a kép főszereplőjével mi történt ezután. Ez a fotográfia egyik titka és csodája. Csak egy bizonyos pillanatot ragad ki. A többi már a szemlélőtől függ.

A Noh Future (2007) sorozat hőse, Konyi Shiva a távoli jövőből érkezik, s egy harmadik lehetőségre mutat rá. Az emberiség iránt érzett felhőtlen szeretetéből kiindulva egy képcsoportban kettéválasztja önmagát, idős férfi és nő képében jelenik meg. Édeni, harmonikus jelenetük az időskori, szeretetteljes bölcsességre irányítja a figyelmet. A sorozat következő képcsoportján szintén Konyi Shiva látható udvarhölgyével. A művészt idézve: „A bölcs politika fontosságára hívja fel a figyelmet ezen képcsoport, melyen bátor hőseink látogatást tesznek az igen mérgező higany-planéta uralkodójánál, annak higanyszerű, számunkra értelmezhetetlen ajándékot nyújt át, míg a Higanidák piros virággal viszonozzák figyelmességüket. Az interakció következményeként a Higanidákból Aranidák lesznek. Ilyen egyszerű ez a távoli jövőben.”

A sorozat harmadik képcsoportja egy egészen más problémakört jár körül. A távoli jövő lemezjátszótű-hiányát. „Hősünk szomorúságos gondja, hogy a jövőben már nem tudja majd lejátszani kedvenc retró-lemezét (Yonderboi, Splendid Isolation), ezért Hangmesterhez fordul, aki kisujjának hosszú körmével lejátssza neki a hanganyagot. Az álmok valóra válhatnak!”

Lassan megtelik a galéria. A szervezők röviden üdvözlik az összegyűlteket, aztán csend és kopogtatás. Valaki az utcáról kopogtat. De hát mindenki itt van, miért kopogna bárki is? Mert a művész szeretne belépni. Szabó Benke Róbert. Azaz a művész macskaalakban. Egy sárga macska kandúrcipőben, álarccal az arcán. „Egy újabb találkozás. Egy macskával. Polgári nevén számomra Rozi, mélyen tisztelt szomszédaimnál pedig — akikhez igazából tartozik — Jerasz Mazsola, becenevén Mazsi. Minőségi időt töltünk együtt, átnéz egy kávéra, cigire, masszázsra. Ilyenkor megbeszéljük a galaxis legújabb eseményeit, néha együtt révülünk. Aztán mindenki megy tovább a dolgára.” Szóval megérkezik ő, a fotók készítője, avagy Rozi, a macska. Körbeszaglássza a képeket, körbeszaglász bennünket, mintegy tárlatvezetést tart, macskanyelven. A liliomokat egy széken ülő férfi ölébe ejti, továbbsettenkedik, néha meg-megáll, tesz néhány tánclépést, a végén arcát felfedve, a maszkot egy állványra helyezve eltűnik a teremből. S ezzel a kiállítás megnyílt. Azóta is látogatható, egészen január 20-áig.

Szabó Benke Róbert kiállítása a második a Kulturális Zónában, ezt Ivana Popov Vladisavljev alkotásai előzték meg, a mostanit pedig Sagmeister Laura kiállítása követi majd. Élőben természetesen minden más, ezért amíg nem utaznak a Mintaka kiállítás helyszínére, addig sétáljanak körbe, s lessenek be Szabó Benke Robi művészetébe a megnyitón készült fotók segítségével.   

Fényképezte: Szerda Zsófi

Képgaléria
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Múzsaidéző rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..