Pusztatemplom, a bánáti rónaság kincse

Pusztatemplom, a bánáti rónaság kincse

Törökbecse határában újra benépesült a bánsági rónaságból kimagasló aracsi pusztatemplom és környéke, a már hagyományos, harmadik alkalommal megrendezett Aracs középkori piknik és népi ételek íze a nyári napforduló tájt nevű rendezvényen.

Az eseményt a törökbecsei Aracs 95 Polgárok Társulása és a helyi Idegenforgalmi Szervezet a magyarországi gasztronómiai szakemberekkel karöltve szervezte meg.

A magyarság egyik legkultikusabb emlékhelyéhez a vajdaságiakon kívül Magyarországról és a Kárpát-medence más országaiból is érkeztek. Az egynapos fesztivált jurták, íjászverseny, harci bemutatók, ősi magyar viseletbe öltözött, történelmi korokat megjelenítő hagyományőrzők felvonulása, lovaglás, nyílzápor, török portyázás, kézművesség, gyermekjátékok, valamint szabadtéri főzőverseny tették teljessé. Az utóbbi keretében mintegy ötven csapat mérte össze népi konyhai tudását. A bográcsokban tájjellegű ételek rotyogtak. Voltak, akik füstölt csontból, húsból édes káposztát, mások babot főztek. A főszakácsok azonban egyetértettek abban, hogy az étel finom ízét az együttlét, a szívvel-lélekkel való főzés, valamint a csodálatos helyszín adja meg. Piri Róbert, a hódegyházi Lila Akác Magyar Művelődési Egyesület elnöke — ugyanúgy, mint az adai Józó Irma — konyhai kötényt viselt, s örömmel főzött.


A szerző felvételei

Az Árpád-korban épült templomhoz való látogatás minden alkalommal különleges érzéssel tölti el az ember szívét, eltekintve attól, hogy annak közvetlen közelében született, s életét végigkíséri az emlékhely, vagy első alkalommal jár a romtemplom csodálatos falainál.

— Aracs olyan nevezetessége a környéknek, ahova a magyarság évtizedek óta kijár. Mindmáig megemlékeznek arról a múltról, amelynek az eseményei nyomot hagytak, és nem törlődnek ki az ember lelkéből — jegyezte meg a Törökbecsén született Pataki Klára.

A magyarkanizsai Kiss Tibor feleségével, Évával első alkalommal járt a romtemplomnál, ami felemelő érzés számukra, s úgy vélik, ezt az utókornak is látnia kell.

Különös érdeklődés övezte a honfoglaló magyarok jurtáit is, melyekbe az idelátogatók szívesen be is kukkantottak. Az odavezető utat a fehér, kör alakú sátrak egyikéből a bivaly-, kecske- vagy éppen szarvasbőrből készült sámándob is mutatta, melyet Cziprián-Kovács Kinga, a temesvári Losonczy István Hagyományőrző és Sportegyesület tagja szólaltatott meg. Azt is elmesélte, hogy a honfoglaló magyarok idejében a sámándob a szellemvilág és az emberek összekötő kapcsának szerepét töltötte be, a jurta vázát pedig annak idején fából készítették és nemezzel vonták be. A házirendet illetően tudni kell, hogy a családfő mindig az ajtóval szemben ült, a nők az ajtótól jobbra, a férfiak balra. Az ajtó küszöbére tilos volt rálépni, hiszen az akkori hiedelem szerint aki ezt megtette, az megsértette a jurta szellemét. A nemezsátor tetején levő szellőztetőlyukat tündüknek hívták, hiszen esténként, a családi összejövetelekkor az őseink a csillagos égbolt sárga fényeinek tündöklésében gyönyörködtek.

A hagyományőrzők az íjászat során összemérhették céllövészügyességüket, emellett pedig a piknik résztvevői a hagyományos, ősi leletek alapján készült gazdag, egyedi fegyverzeti tárlatba is betekinthettek, melyet a vajdaságiak a Magyarországon szervezett Az év magyar íja versenyen is eredményesen bemutattak. Mindez annak bizonyítéka, hogy a magyarok manapság is lelkesen őrzik az íjászat tudományát. Törteli László, a temerini Hunor Hagyományőrző Egyesület íjásza a visszacsapó, hagyományos szkíta íjat mutatta be, melyet valaha a honfoglaló magyarok is használtak. Ennek jellemzője, hogy nem egyenes, hanem visszagörbülő szarvú, aminek köszönhetően nagyobb a nyílvessző kiinduló sebessége.

Kókity Attila Bajsáról hozta el azokat az íjakat, amelyeket a több ezer éves sírokban feltárt leletek alapján készít szaruból, állati inakból, csontokból. Ősi mesterségét több alkalommal is díjjal, elismeréssel jutalmazták.

Nem maradt el a honfoglalást, a középkort megidéző zene, ének sem, melyet a lakiteleki Buda Ádám énekmondó a törökbecsei Micsik Bélával együtt adott elő, 100 hagyományőrző pedig a piknik mintegy 1200 résztvevőjének több történelmi harci eseményt mutatott be. Egyebek között megjelenítették az 1551. évi aracsi pünkösdi vásár fosztogatását, a nomád harcokat, a 907. évi pozsonyi csatát, melynek emlékére közös íjlövéssel tisztelegtek. A rendezvényen jelen voltak a Magyar—Turán Alapítvány hagyományőrzői is, ők egy látványos, XI. századbeli harc eseményeit idézték meg.

Varga Zoltán, a Magyar—Turán Alapítvány technikai igazgatója kiemelte, az alapítvány által szervezett Turán Szövetség a Kárpát-medence legnagyobb hagyományőrző szervezete.

— Azért vagyunk itt, hogy a délvidéki hagyományőrző testvéreink melletti kiállást demonstráljuk, azt, hogy együvé tartozunk. Mi a dicső magyar múltat, a magyar történelmet szeretnénk az emberekkel megismertetni, mert ez egy olyan kapocs, amely összetartja a nemzetet, és segít a magyar nemzetrészek határokon átívelő kulturális újraegyesítésében.

— Az Aracs 95 Polgárok Társulása évről évre különféle rendezvényeket, ifjúsági táborokat, szentmiséket szervezett — emelte ki Link Lajos elnök. — Az alapszabályzatunkban is az volt, hogy a templom szakrális mivoltának megőrzése a célunk, és mondhatnám, hogy a sokévi fáradságos munkánk után az események most már talán magukért beszélnek.

A romfalaknál Utcai Róbert csantavéri plébános celebrált szentmisét a piknik résztvevőinek, akik élményekben, érzelmekben gazdagon tértek haza a bánáti rónaságból kimagasló pusztatemplom kultikus emlékhelyéről.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Pusztatemplom, a bánáti rónaság kincse
Bánáti Újság
  • Zséli Ágnes
  • 2019.08.18.
  • LXXIV. évfolyam 33. szám
Pusztatemplom, a bánáti rónaság kincse
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink