Mi jut eszébe, amikor húsvétra gondol?

2016 áprilisában, húsvét előtt ezt a kérdést szegezték véleménykutatók Magyarország különféle településein a gyanútlan járókelőknek. És kaptak is sok érdekes választ. Első gondolatként a következő szavak fogalmazódtak meg: nyúl, tojás, bárány, barka, locsolás, nagyböjt.

Érdekes lista. Rajta van minden, ami biztosan hozzátartozik a húsvéti napokhoz. Hiszen előtte van a nagyböjti időszak, akkor szoktunk lelkileg felkészülni a nagy ünnepre. Húsvéttal kapcsolatos a nyúl, a tojás, a bárány, a barka (virágvasárnap) és sok helyen a locsolás is.

Egyvalamit azonban katolikus keresztényként hiányolok: nincs benne sem Jézus neve, sem szenvedésének, halálának vagy feltámadásának az említése.

A kereszténység alapköve a Jézusba vetett feltámadási hit. Az újszövetségi Szentírásban, vagy más szóval: a Biblia új részében azt halljuk, hogy Jézus feltámadásának a hirdetése volt az apostolok fő feladata. Jézus mennybemenetele után az apostolok, a tizenegy, összejöttek, hogy válasszanak egy tanítványt, akiről Péter, az apostolok szószólója ezt mondta: „Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” (ApCsel 1, 21—23.)

Választások idejében élünk. Fővárosunkban most tartották meg a helyi voksolást, Magyarországon pedig országgyűlésire készülünk (készülnek). Tudjuk, hogy milyen elvárásoknak kell, hogy megfeleljenek a választáson induló jelöltek: megnyerő egyéniség, jó beszédtechnika, háttérkapcsolatok sokasága, elég pénz a választások lebonyolítása érdekében.

Itt ellenben csak a feltámadásba vetett hitről hallunk. Annyira fontos ez az igazság. Ha ez a bizonyosság megvan, akkor minden más hozzá fog jönni. Az apostolok életében láthatjuk, hogy ez a hit vezette őket minden nehézség ellenére, életüket is ezért adták. A hagyomány szerint a tizenkét apostolból tizenegy vértanúként halt meg. Ez nem volt gyerekjáték, ennek a hitnek nagy volt a tétje.

Ma is vannak milliók és milliók, akik életükkel, szavaikkal, tetteikkel hirdetik Jézus feltámadását. Gondolok itt az üldözött, otthonukból elűzött keresztényekre, a hitük miatt meggyilkoltakra vagy életveszélyben élőkre. És gondolok természeten ránk is, akik itt élünk a mi egyházmegyénk területén vagy szűkebb hazánkban, Szerbiában. Valljuk be bátran, hogy hiszünk Jézus feltámadásában! Valljuk be, hogy a feltámadt Jézus igenis jelent valamit számunkra, hogy az ő feltámadása erőt, reményt és békét áraszt mindenkire.   

Ezt kívánom nektek, Krisztusban kedves testvéreim, akik húsvét örömnapját ünneplitek. De kívánom ezt minden jóhiszemű embernek is. Ámen.

Dr. Német László SVD nagybecskereki megyés püspök

Keresztény testvérek!

A mai első olvasmány Péter megállapításával kezdődik, melyet beszédének kezdetén mond: Ti tudjátok, mi történt... Hallgatói tehát tudják, mi történt. Ez jelzi számunkra is, hogy Isten hívására adott válaszunkban meg kell ismerni és tanulni, mi is tulajdonképp a kereszténység. Nem csupán szívbéli választ kell adni, hanem értelmünket is érinti az Isten kegyelmére adott válasz. Mindannyiunk feladata, hogy lelkiismeretünket megvizsgáljuk, és választ adjunk arra, vajon mennyi időt és energiát fektetünk Jézus evangéliumának mélyebb megértésébe, valamint az örömhírből fakadó titkok megismerésébe, melyeket az egyház őriz és ad tovább.

A húsvét legszembetűnőbb szimbóluma a húsvéti gyertya, melyet a húsvéti virrasztás liturgiájában ünnepélyesen meggyújtottunk. A gyertya fénye bevilágítja a sötétséget. Kérjük kegyelmes Istenünket, hogy adjon kitartást és erőt a tudatlanság és a tévedések elhárítására a megismerés fénye által. 

A feltámadás új kezdetet jelent a megváltás történelmében. Krisztus megnyitotta az Istennel való közösség lehetőségét halálával és feltámadásával. Az Istennel való közösség csak lehetőség, és ennek megvalósulása attól függ, vajon életünkben mennyire működünk közre a Szentlélek kegyelmével, és mennyire haladunk Krisztus nyomdokain, aki az út, az igazság és az élet.

Nem elég csak ismerni. Szükséges megélni a hétköznapokban azt, amit szívünkkel elfogadtunk és értelmünkkel megértettünk. A kereszténység nem elméleti fejtegetés és terméketlen okoskodás, hanem életmód, melyben Krisztust követjük. Ha valóban Krisztuséi vagyunk, akkor életünkkel is meg kell mutatni ezt, és törekednünk kell azért, amit Krisztus tett lehetővé.

Lelki életünk legnagyobb kísértése a lelki léhaság, illetve lelki lustaság. Mintha nem lenne erőnk az egyházzal egységben részt venni a vasárnapi és ünnepnapi eucharisztikus ünneplésben; mintha nem tudnánk honnét erőt meríteni ahhoz, hogy naponta tanúságot tegyünk keresztény hitünk mellett. A keresztség szentségében nemcsak az Istennel való mennyei közösség lehetőségét kapjuk meg, hanem kötelességet is, hogy Isten jelenlétének és jóságának élő tanúi legyünk.

Kérjük Istent, hogy a húsvéti gyertya lángja űzze el lelki sivárságunkat, és hitünk fényében megújulva vigyük el a világosságot az egész világba, főleg oda, ahol a szegénység, a céltalanság, a kétségbeesés és az elveszettség sötétsége uralkodik.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvétot és a Feltámadt Üdvözítő bőséges áldását!

Dr. Pénzes János szabadkai megyés püspök