Változatos repertoárral készül, melyben a progresszivitás és a hagyományos színházi értékek keverednek. A következő időszakot a költözés is jellemezi. Habár a pontos dátum még nem ismert, már látszik az alagút vége. Tizenhét évnyi áldatlan állapot, nem megfelelő munkakörülmény után a magyar és a szerb társulat elhagyhatja a Mladost csipkegyárban kialakított próbatermet és a Jadran Színpadot. Az új épület egyéb tartalmakra is lehetőséget nyújt majd. A tervezett koncertek mellett balett és opera is várja a közönséget. Az új vezető azt mondja, célja az, hogy a szabadkai Népszínház jelentős regionális intézménnyé váljon.

— A felkérésnek nagyon örülök. Miért? Az én koromban lévő idős uraknak ritkán szoktak felajánlani bármiféle feladatot, még kevésbé kapnak meghívást ilyen felelősségteljes pozícióba. Örömmel, megelégedettséggel és nagy-nagy köszönettel tölt el a felkérés. Barátilag, kollegiálisan és velem szemben meglehetősen nagy elvárásokkal fogadtak a társulatban. Ez felidézte bennem 2013-at, amikor Újvidékre kerültem, és az akkori körülmények közepette meglehetősen negatív fogadtatásban részesültem. Ahhoz képest ez, amit itt Szabadkán a művészkollégák, illetve a munkatársak tanúsítottak, nagyon kedvező volt.

Venczel Valentin (Ótos András / Magyar Szó felvétele)

* Áldatlan állapotok között dolgoznak a társulatok. Mit lehet tudni, mikor költözhetnek át a Népszínház új épületébe?

— Néhány éve ismerem az itteni munkát, több mint három éve ugyanis az igazgatóbizottság tagja voltam, így nagyjából tisztában vagyok a munkakörülményekkel. Az irodahelyiségek átmenetileg többé-kevésbé megfelelnek, illetve a Jadran Színpad a közönség szemszögéből elfogadható. Be lehet lakni, ami meg is történt, emberi és alkotói közeg teremtődött, de azok a körülmények, amelyekben a kollégáknak alkotniuk, próbálniuk kell tizenhét éve, rettenetesek. De úgy tűnik, már sejlik az alagút vége. A színház vezetősége az elmúlt másfél, két évben jelentős lépéseket tett annak érdekében, hogy ez a nagy beruházás most már a végére érjen. Éppen ezért látjuk már annak az időszaknak a kezdetét, amikor neki is foghatunk az átköltözésnek. Három időszakról van szó. Az egyik az április-május a költözés megkezdésére, mert azt nem egyik napról a másikra képzeljük el. Egy folyamat lesz, mely két-három hónapot vesz igénybe, közben pedig végig dolgozni is kell. A másik lehetséges dátum a színházi szezon, június vége, július és maga a nyár, illetve a szeptember eleje. Az majd eldől, melyik lesz az a nap, amikor elindulunk. A színház nem nekünk, hanem a közönségnek épül. Mi a közönséget társalkotónak tekintjük, és úgy gondoljuk, nagyon fontos, hogy a néző miként érzi magát az épületben. Ha megnézzük a nagy színházak történetét, azt látjuk, hogy maga az épület olyan tényező, amely a közönség befogadásának nagyon fontos eleme. Az épület az, ami meghatározza a közönség, a közösség állapotát, hangulatát.

Miloš Nikolić, a szabadkai Népszínház ügyvezető igazgatója és Venczel Valentin az új színészekkel (Facebook)

* Milyen jellegű előadások várhatóak? Mit tapasztal, mit igényel leginkább a vajdasági közönség?

— Ez egy nagyon fontos kérdés. Mi most ebben a pillanatban nagyjából a 2024-re vonatkozó költségvetési évnek a repertoárjában gondolkodunk, azt próbáljuk megvalósítani. Február 1-jén elindulunk Molière Tartuffe című darabjával, melynek szereposztása úgy épül fel, hogy a színház fiatal és érett művészei közös alkotói munkában hoznak létre egy olyan előadást, amelyben a progresszív és a kísérletező színház vívmányait ötvözzük a hagyományos színházi értékekkel. Egyébként a progresszivitás és a hagyományos értékek összekapcsolása lesz az alapja annak a repertoárnak, amelyet majd én fogok sugallni az elkövetkező időszakban. Pillanatnyilag is folyik a próbája egy többnyelvű darabnak, melyben a magyar és a szerb társulat művészei, valamint szlovák és roma nyelven beszélő színészek alkotnak meg egy produkciót Mileva munkacímen. A szerb kollégák Brecht Koldusopera című darabját fogják próbálni. Tudtommal abban is szerepel majd néhány színész a magyar társulatból. Ebben a naptári évben, de majd az őszre, a magyar együttes két produkciót készít. Az egyiket ifjabb Vidnyánszky Attila rendezi. Ez a két háború közötti Magyarországra jellemző ideológiai szembenállások következtében előálló társadalmi helyzetet ábrázoló produkció lesz, valamint Olivera Đorđević is rendez egy előadást. Tehát a magyar társulat decemberig három bemutatóval jön ki, valamint két közös produkcióban fog részt venni. Emellett még ez év decemberében Tolnai Szabolcs elindít egy projektumot, melynek bemutatója a következő év januárjában lesz. A tökéletes repertoár szerintem olyan, hogy a szakma és a közönség egyaránt elfogadja.

* Az új épület egyéb tartalmakra is lehetőséget ad.

— A szabadkai Népszínház nagy jövő előtt áll, és a programnak is bővülnie kell. A színház kéttagozatú lesz, tehát zenei (opera és balett), valamint drámai, mely szintén kétfelé oszlik (magyar és szerb társulat). A horvát színházművészet ápolásának is létre kell jönnie, emellett a kísérőrendezvények a színház programjának szerves részei lesznek. A tervek szerint a Népszínháznak jelentős regionális teátrummá kell válnia, szerintem három-négy éven belül. Az intézmény jövőjét egy olyan konstellációban nézzük, tervezzük, amelyben tudomást veszünk arról, hogy itt van 40 kilométerre a Szegedi Nemzeti Színház, vagy egy kicsit távolabb a Pécsi Nemzeti Színház, esetleg az eszéki, mely ugyancsak kéttagozatos.

A magyar társulat két fiatal színművésszel gazdagodott Horváth Blanka és Ricz Ármin személyében. A szerb társulathoz Monja Medaković Vuksanović és Miloš Macura csatlakozott.

Szabadkai Népszínház (Apró József felvétele)