Egy kritikákkal teli, a vajdasági magyar politikumra, illetve a Vajdasági Magyar Szövetségre nézve lesújtó jövőképet vizionáló levelet fogalmazott meg Pásztor Istvánnak, a VMSZ elnökének a Magyar Mozgalom elnöksége nevében Joó Horti Lívia, az MM társelnöke, amelyet nem csak a címzettnek továbbítottak, de publikussá tették azt az interneten is. Erre a levélre reagált ma Pásztor István a sajtótájékoztatóján, amelyen az egyetértés jegyében felsorakoztak a párt elnökségének és tanácsának tagjai is.

— A levél tűzcsóvának volt szánva, de a tűznek van egy olyan tulajdonsága is, hogy nem csak eléget, hanem össze is forraszt. A levél kapcsán a VMSZ csúcsvezetése egy vitaestet tartott, amelyen ez a tűzcsóva még jobban összeforrasztotta a VMSZ elnökségét és tanácsát. A levél, mely azt a célt szolgálta, hogy megosztást szítson, végül azt eredményezte, hogy megerősödött a VMSZ-en belüli bajtársiasság — kezdte sajtótájékoztatóját Pásztor István.

— Ez egy hazug és cinikus levél. Egy döbbenetes tartalmú, mindenkit megsértő levél, amelyből a gyűlölet fröcsög. Azt bizonyítja, hogy majdnem annyira utálnak engem és a VMSZ-t, mint amennyire imádják önmagukat, de egészen biztos, hogy jobban utálják a VMSZ-t, mint amennyire szeretik a vajdasági magyar közösséget. Mert, ha nem így volna, akkor ezt a rombolást nem folytatnák.

A VMSZ azt állapította meg a levél minősítése vonatkozásában, hogy ez egy pimasz, romboló, mértékvesztett, sértő, kioktató, parancsoló, fenyegető és átkozódó levél, amelynek az volt a szándéka, hogy hitelrontást eredményezzen, belső megosztást szítson. A levél szándéka az volt, hogy újabb lendületet adjon a karaktergyilkosságnak. A levél át van itatva irigységgel és gonoszsággal — hangsúlyozta Pásztor.

— A levélben értékelni kívánták a Magyar Nemzet Tanácsi választásokat, de újra elfelejtettek gratulálni azoknak, akik nyertek. Szeretném leszögezni, hogy az kimaradt a levélből, hogy a november 4-ei választáson még akkora támogatottságot sem kaptak, hogy annyi mandátumuk lehessen, mint amennyit 3 évvel ezelőtt elraboltak. Az is kimaradt az értékelésükből, hogy ezen a választáson egész Vajdaságban csak háromnegyedét kapták annak a szavazatszámnak, amit két évvel ezelőtt Szabadkán kaptak. A november 4-ei választás csak részben szólt arról, hogy ki kap megbízatást a Magyar Nemzeti Tanácsban, arról is szólt, hogy a vajdasági magyar közösség tagjai mit gondolnak a két lehetséges opcióról. A vajdasági magyar emberek ítéletet mondtak róluk, az ítélet lényege pedig az, hogy nem bízzák magukat rájuk és nem velük képzelik el a boldogulásukat.

A választási eredmények elemzése szerint száz leadott szavazat közül 84 ember a Vajdasági Magyar Szövetséget, illetve a VMSZ által támogatott Magyar Összefogás lista meghirdetett programját támogatta. A VMSZ nem csak támogatást kapott, de felhatalmazást és felelősséget is, ezért abba az irányba fognak mozogni, amit a 100 szavazó közül 84 támogat. Ha az MM és az őket támogató 16 ember egy helyben kíván toporogni, az az ő dolguk. A VMSZ-nek azokat az embereket kell szolgálnia, akik kitüntették őket a bizalmukkal — mondta Pásztor, aki a levélben megemlített 19 témával kapcsolatban a következő gondolatokat is megfogalmazta:

— Emlegették a Prosperitati nyerteseit. Nem tudom, hogy kit akartak megsérteni, de egészen biztos, hogy mindenkit sikerült. Azokat is, akik úgy voltak nyertesek, hogy elmentek szavazni, meg azokat is, akik úgy voltak nyertesek, hogy nem mentek el. Szeretném aláhúzni, hogy a gazdaságfejlesztési program az egy olyan nemzetpolitikai program, ami körül a magyar parlamenti pártok összességét figyelembe véve konszenzus van. Akkor, amikor ezt a dolgot úgy próbálják kezelni, hogy az egész gazdaságfejlesztési támogatás azt a célt szolgája, hogy a VMSZ szavazataiban megmaradjon és megerősödjön, akkor nem csak minket, nem csak a pályázókat, hanem mindazokat, akik konszenzust alakítottak ki ez a kérdés körül, arcon vágják.

A levél megfogalmazói szerint a VMSZ infrastrukturális látszatberuházásokat hajtott végre, Pásztor erre is reagált:

— Szeretném megkérdezni, hogy mire gondoltak, mert azok a beruházások, amiket ők látszatberuházásnak neveznek, mint például a zsinagóga felújítása, vagy a tanítóképző kar épületének a felújítása, vagy a Pannon Médiaház, vagy a doroszlói kegyhely, vagy az Európa Kollégium, vagy a szabadkai képző központ, vagy a becskereki zárdaépület, azt gondolom, hogy minden, de nem látszatberuházás. Ezek olyan beruházások, amelyek azt a célt szolgálják, hogy ezt a közösséget egyénileg is és összességében is megerősítsék. Amikor látszatberuházásokról beszélnek, akkor esetleg azokra a beruházásokra gondolnak, amiket itteni forrásokból próbálunk megvalósítani, sikerrel? A Szabadkai Népszínház építésének a folytatása, a palicsi fürdőfejlesztés, az Y elágazás kiépítése, a zentai és az adai iskolák felújítása, ne soroljam tovább. Az elmúlt három évben — amióta léteznek — vajon mit tudnak ők felmutatni, melyik az a beruházás, aminek a megvalósítását kitalálták, végigbeszélték, közösségi konszenzust állítottak mögé és megteremtették a feltételét annak, hogy az meg tudjon valósulni? Egy ilyen nincs, de egy olyan sincs, beleértve az imént felsoroltakat, amik mögé oda álltak, amit nem fröcsögtek le, amivel kapcsolatban nem a bizakodást erősítették, hanem elhallgatták és megpróbálták értékében, erőfeszítéseinek a fontosságában aláásni és összedönteni. Az az állításuk a legsértőbb, hogy mindezt azért csináljuk, hogy szavazatot vásároljunk. Nem azért csináljuk, hanem azért, mert az a meggyőződésünk, hogy így tudjuk erősíteni a szülőföldön való megmaradást. Ez nem csak ránk vonatkozik, hanem a teljes magyarországi parlamenti politikai mezőre, mert ez a kérdés körül teljes körű konszenzus van.

A levélben az elvándorlás kérdésével is foglalkozik a Magyar Mozgalom. Pásztor erre is reagált, de megemlítette azt is, hogy az MM egyik alapító tagja egzisztenciálisan azzal foglalkozik, hogy kiszervezi innen az embereket. A VMSZ elnöke szerint felvetődik tehát a kérdés, hogy a mozgalom mit is tesz annak érdekében, hogy kisebb legyen azoknak a száma, akik máshol kívánnak érvényesülni? A kettős mércét alkalmazó mozgalomnak elsősorban saját magával kell szembenéznie. Az elvándorlás kapcsán továbbá kiemelte:

— Felmerül a kérdés, hogy vajon kinek a szívében forgatják a nagy kést? Az enyémben? A Vajdasági Magyar Szövetségében? Azokéban, akik úgy döntöttek, hogy máshol kívánnak boldogulni? Vagy azokéban, akiknek a szülei, nagyszülei, rokonai itthon maradtak, amíg ők elmentek valahova máshova boldogulni? Azt próbálják elhitetni, hogy azért mert az emberek egy része — sokan — úgy döntenek, hogy máshol kívánnak boldogulni, azért a Vajdasági Magyar Szövetség a felelős? Emlékeztetem őket arra, hogy harminc éven át politikailag azért harcoltunk, hogy szabadon tudjunk mozogni, hogy eldönthessük, hogy hol kívánunk érvényesülni. Most amikor már adott a lehetőség azt gondolom, hogy aljasság megbélyegezni azokat az embereket, akik élnek ezzel a lehetőséggel. Aljasság nagy kést forgatni azoknak a szívében, akiknek a gyerekei úgy döntöttek, hogy valahol máshol kívánnak érvényesülni. Mi a magunk részéről minden emberért meg fogunk küzdeni, elfogadjuk a döntésüket, de visszavárjuk őket.

— A VMSZ mindent megtesz azért, hogy megkönnyebbítse azoknak az életét, akik itthon szeretnének boldogulni, illetve azoknak, akik úgy döntenek, hogy visszajönnek, mert azt szeretnék, ha gyermekeik magyarul tanulhatnának az iskolában — mondta Pásztor, majd hozzátette: a levélben megalázták a Vajdasági Magyar Szövetség tagjait, ugyanis a levél tartalma szerint a VMSZ-ben olyan emberek politizálnak, akik érdekből teszik ezt, nem pedig meggyőződésből. Ezt a lehető legerőteljesebben visszautasította a VMSZ elnöke, majd nyomatékosította: azt gondolom, hogy ez a pofátlanságnak a legfelsőbb határa. Kiemelte: a VMSZ-ben nullára esett le az érdekből politizálók száma miután kizártuk őket a Vajdasági Magyar Szövetségből.

A levél sokat foglalkozik Pásztor István személyével is, a párt elnöke szerint ez nem újdonság. 
— A Magyar Mozgalomnak nem kellene azzal foglalkoznia, hogy ki a VMSZ elnöke, az ugyanis nem az ő dolguk. A VMSZ sem foglalkozik azzal, hogy ki az MM és egyéb más szervezetnek az elnöke — tette hozzá Pásztor. — Ne próbáljanak ilyen módon éket verni közénk. Erre a kérdésre a mostani választások is választ adtak. Az igazság az, hogy a plakátjaik alapján úgy is fogalmazhatunk, hogy a vajdasági magyar emberek úgy döntöttek, hogy az Urat is akarják, meg a Pásztort is. Addig leszek a VMSZ elnöke, ameddig nem jár le a mandátumom, az pedig jövő májusban lesz. Az, hogy ki lesz a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, azt majd mi eldöntjük. Ameddig a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke vagyok, addig szolgálni fogom a pártot és ezt a közösséget.

A levél foglalkozik a választáson való részvételi aránnyal is. Pásztor ezzel kapcsolatban még a választások éjszakáján elmondta véleményét, most viszont más dologra reagált:

— Nem sok dologban tudom osztani a Magyar Mozgalom listavezetőjének véleményét, az egyik mondatával azonban mindenféleképpen egyezem. Ezt kívánom válaszként megfogalmazni a felvetésére. A listavezető azt mondta, hogy aki a választás napján otthon marad, az a Vajdasági Magyar Szövetségre, Pásztor Istvánra és a Magyar Összefogásra szavaz. Ez azt jelenti, hogy a VMSZ, illetve a Magyar Összefogás listája több mint 120 ezer szavazatot kapott. A VMSZ jövőbeli szereplésével kapcsolatos jóslatokat pedig azok fogalmazták meg, akik azt jósolták a Magyar Mozgalomnak, hogy az 20 mandátumuk lesz az MNT-ben. A jövőben mi azon leszünk, hogy a részvételi arány magasabb legyen, mint amilyen volt és hogy mindenkit érdekelté tegyünk abban, hogy erős érdek- és politikai képviselete legyen a vajdasági magyar közösségnek. Ez ennek a közösségnek az érdeke, de ez nemzetpolitikai érdek is.

— Vérlázító, hogy az MM a levélben prognosztizálta azt, hogy a következő választásokon melyik önkormányzatokat fogja a VMSZ megtartani, illetve elveszíteni — véli Pásztor, szerinte ugyanis ez azt sugallja, hogy igazából a mozgalom abban érdekelt, hogy rossz legyen. Hozzátette: a VMSZ abban érdekelt, hogy megőrizze a pozícióját, bővítse azt és erősítse. A Vajdasági Magyar Szövetség sajtótájékoztatóján a békejobb is felmerült:

— Még a választások estéjén békejobbot nyújtottam a Magyar Mozgalomnak. Őszintén. Reménykedve. Félve és reménykedve. Őszinte voltam, mint ahogy őszinte volt a visszautasítás is. A közéleti árkok betemetése — amit emlegetnek — nem én miattam nem megy. Minimum két akadálya van az árkok betemetésének. Az egyik akadálya az az, hogy a VMSZ elnöksége és tanácsa nem vehető rá arra, hogy közösködjön velük. Nem tudom őket ráerőltetni, igaz nem is akarom. A másik ok, én már láttam árkot betemetni, de úgy még nem, hogy az, aki be akarja temetni, az légkalapáccsal szaladozik. Politikai légkalapáccsal nem lehet közéleti árkokat betemetni. Mindent összefoglalva, a magam részéről, a magunk részéről ezt a témát lezártuk. Nem kívánunk rá visszatérni és nem kívánjuk a perceket és az energiák atomjait sem arra fecsérelni, hogy parttalan vitákat folytassunk olyanokkal, akiknek ilyen a hozzáállása. Ha tanácsot adhatok, merthogy adhatok, mert én is kaptam ebben a levélben, sokat. Én csak egyet szeretnék adni: próbáljanak szembenézni önmagunkkal, az elmúlt hároméves teljesítményükkel. Figyeljenek oda arra, hogy mit gondolnak róluk a vajdasági magyar közösség tagjai. Ne menjenek szembe a saját közösségükkel. Próbálják a bennük működő gyűlöletet leküzdeni, talán akkor kicsit el fognak távolodni a politikai légkalapácstól és talán találnak olyan szerszámot, amivel árkot lehet betemetni.

A levélben 19 olyan téma került felsorolásra, amiért a Vajdasági Magyar Szövetséget hibáztatják. A VMSZ elnöke a levelet eklektikusnak, azaz különféle elemekből összeválogatottnak és ingadozó szemléletűnek minősítette és a legerélyesebben visszautasította.