home 2024. március 03., Kornélia napja
Online előfizetés
Pokoljárás lélektől lélekig
Gyurkovics Virág
2015.01.01.
LXIX. évf. 53. szám
Pokoljárás lélektől lélekig

Egy színész és egy pap egy cellában a józanság és az őrület, az igazság és a gazság, a hit és a hitetlenség határán... Pozsgai Zsolt Mindszenty — Szeretlek, Faust — játék a történelemmel két részben — című drámáját maga a szerző állította színpadra. A szabadkai Népszínház Magyar Társulata 2014/15-ös évadának második bemutatójára december 19-én került sor a Jadran Színpadon.

Az 1944-ben visszavonuló német csapatok túszként viszik magukkal a magyar művészet és közélet több ismert alakját. A politikai foglyokat Sopronkőhidára, a büntetés-végrehajtási intézetbe hurcolják. Itt kerül egy cellába Mindszenty József legendás püspök és Jávor Pál, a rajongott színész. A látszólag két teljesen különböző személyiség között — a kínzások és megpróbáltatások elszenvedése, az egymásra utaltság erősödése során — folyamatosan szűnnek meg a fennálló ellentétek, a kölcsönös megértésben nyugvópontra lelve.

A szikár történetvezetést jól támasztja alá a letisztult díszlet. A színpad központi játéktere a fekete falak közé ágyazott, „fehérre meszelt” cella, melynek álmennyezete — a terror érzetét erősítő — vérvörös neoncsövekből áll. A csöveken átszűrődő fény hatására egy börtön rácsait sejtető árnyék vetül a falra. A belső és a külső tér egyidejű használata számos asszociációt tesz lehetővé, például annak a lehetséges értelmezésnek, hogy a fogság időtartama alatt a rabok csupán egy zárt közegből figyelhetik az eseményeket, csak annyit ismerhetnek meg a történésekből és a körülményekből, amennyit megengednek nekik.

Miközben a fogvatartottak külső hatalomgyakorlás hatására szenvednek el fizikai fájdalmat, a zárkában egy belső tortúrán is végigvezetik egymást. A falra vetített képsorok jelzik, melyik évben járunk. A jelmezek ötletes megoldásával, egy-egy kiegészítő kellék beiktatásával pedig a történet meghatározó karakterei — a kevés szereplős játék ellenére — is sorra megelevenednek. A lelkiismeret pokoljárása ez, főként a papnak, akinek — miközben a színész végigkíséri élete meghatározó állomásain — számot kell vetnie hibáival, mulasztásaival, akaratlanul is elkövetett bűneivel, melyek akár emberéletekbe is kerültek.

Súlyos dráma ez az árulás, a csalódás, a visszaélések kálváriájának kitett egyén történetéről, felemelő momentumait pedig az emberi tartás meghasonuláson való felülemelkedése adja. Talán ezért is érezheti a befogadó jelen érvényűnek.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..