Még egy kis szakmai útmutatás a vizsga előtt

Az ötletadó Nagy Irén nyugalmazott óvónő volt, az oklevelek várományosa pedig tíz, az ifjabb korosztályhoz tartozó helybeli kézimunkázó nő, aki az elmúlt három hónap hétfői összejövetelein elsajátíthatta a hímzés alapismereteit. A helyi jellegű, vagyis a torontálvásárhelyi pipacsos, búzavirágos, búzakalászos és fehér lyukhímzéses ornamentika gyakorlati tudnivalóin kívül a tanfolyam részvevői elméleti oktatásban is részültek a motívumkincs és a színismeret témakörében.
- Az első tanfolyamon húsz-egynéhányan voltunk, és ennek a kis csapatnak is nagyon örülök, mert végre a fiatalabbakat is sikerült bekapcsolnunk munkánkba, hogy elődeink hagyományát átadhassunk nekik. Mivel a tanfolyamnak elméleti része is volt, a kivarrt mintakendő bemutatásán kívül (amire az öltéstechnika követelményeinek eleget téve meghatározott motívumokat kellett ráöltögetniük - a szerz. megj.) vizsgázás alkalmával minden ''diákomnak” egy-egy (tan)tárgyismereti kérdésre is választ kell majd adnia - tudtuk meg a tanfolyamvezetőtől.
S ha már a tételeknél tartottunk, megkérdeztük az óvónőt, tervezik-e esetleg az iskolába is ''visszalopni” ezt a kézművességi ágat - legalább fakultatív alapon.
- Mi ugyan szeretnénk, de nemigen van rá kilátás, pedig valamikor régen a kézimunkázás tantárgyként szerepelt az elemiben. Sajnos, az édesanyák sem vitték át leánygyermekükre a tudásukat. Mi most ezt a mulasztást igyekszünk pótolni. Az elsajátított ügyességet - ha szélesebb körben nem is, de legalább a családban - a tanfolyam minden részvevője tovább tudja majd adni.
Felvételünk a záróvizsga előtti tanítási órán készült. A vizsgára, a tanúsítványok kiosztására, illetve az azt követő szerény ünnepségre pedig június utolsó hétfőjén került sor a Pipacs Nőegylet klubhelyiségében.