A Szabadkai Városi Múzeum Pillantás a múltba elnevezésű projektje keretében kéthetente más és más műtárgyat mutatunk be a múzeum különböző gyűjteményeiből. A tárgyakat a múzeum bejáratának jobb oldalán lévő, külön erre a célra kialakított kirakatban láthatják az érdeklődők.

Kezdeményezésünk lehetővé teszi, hogy Szabadka lakói megismerhessék a múzeumban őrzött kincseket, miközben intézményünk is bemutathatja gyűjteményeinek sokszínűségét olyan tárgyakon keresztül, melyek nincsenek kiállítva aktuális tárlatainkon. A kiállított tárgyak történelmi és kulturális hátteréről a mellettük lévő képernyőn juthatnak információhoz az érdeklődők. 

A lengyel Nikolaus Copernicus – eredeti nevén, német-porosz dialektusban Niklas Koppernigk (1473-1543) 1540-ben adta át egyik tanítványának az égitestek kopernikuszi rend-szeréről írt művét, a De revolutionibus orbium coelestium-ot (Az égi pályák körforgásáról), új fejezetet nyitva a világ felfogásában, gyökeresen ellentmondva az ún. ptolemaioszi (geocentrikus) rendszernek.

Copernicus az 1510 és 1514 között összefoglalt De hypothesibus motuum coelestium a se constitutis commentariolus-ban tett (Kommentár az égitestek elrendezéséről és mozgásairól szóló elméletekhez) főbb megállapításai: “…a csillagok napi látszólagos mozgása, a Nap évi mozgása, és a bolygók retrográd mozgása mind arra vezethető vissza, hogy a Föld naponta megfordul a tengelye körül, évente körülkeringi a Napot, a Nap pedig a bolygórendszer nyugvó központja. A Föld tehát nem a világegyetem központja, hanem csak a Hold pályáé. A fő mű gondos tanulmá-nyozásával megállapítható, hogy Kopernikusz tényleg hitt a heliocentrikus rendszerben – ponto-sabban egy heliosztatikus rendszerben, a Napot a közzépponttól bizonyos távolságra helyezte el - ezt tartotta a világegyetem valósághű leírásának…(..)

A kopernikuszi rendszer nagy hatást gyakorolt sok független gondolkodású csillagászra és matematikusra. Nem csak eleganciája miatt volt vonzó az új elmélet, hanem a hagyományos doktrínákkal való szakítása miatt is. Főként Arisztotelésszel állt szemben, aki a Föld mozdulat-lansága mellett érvelt meggyőzően, ezenkívül alternatívát kinált Ptolemaiosz geocentrikus világ-egyetemével szemben. Ezek a nézetek a nyugati kereszténységben csaknem a vallási dogmák rangjára emelkedtek, sok elmélyült megfigyelő szerint azonban megfojtották a fejlődést, ideje volt elutasítani őket.” A kopernikuszi rendszer két jelentős változás eredményezett: egyrészt a világegyetem méretére vonatkozó elképzeléseket rengette meg alapjaiban, bevezetve az végtelen világegyetem fogalmát, másrészt a a testek földre esésével kapcsolatos korábbi elképzeléseket múlta felül és lett kiváltó gondolata a tömegvonzás newtoni felfogásának.

A felvilágosodás korának kései, 19-20. századi lenyomatának tekinthető az elemi és polgári, illetve gimnáziumi oktatásának részét képező “csillagtan” vagy csillagászat, ami nem csak az ember magából kiinduló megismerését, de bizonyos láthatatlan összefüggések létét is felvillan-totta: segítségével érthette meg az iskolás gyermek, hogy annak ellenére, hogy a saját szemszö-géből nézve körülötte forog a világ, azt mégis más törvényszerűségek mozgatják: így változha-tott meg egocentrikus világképe előbb geocentrikussá, majd heliocentrikussá. Az ezúttal bemuatásra kerülő iskolai segédeszköz nagy valószínűséggel a szabadkai gimnázium földrajz- vagy fizika-szertárából került kidobása után az ugyancsak szabadkai Szent Kereszt felmagasz-talása templom birtokába, majd az ott szolgálatot teljesítő plébános jóvoltából a Szabadkai Városi Múzeumba. A tárgy érdekessége a bolygómű, ami nem csak a heliocentrikus elv magyarázatára szolgál, de rajta egy sor gépészeti fogalom is világossá válik sokaknak. Az egész mechanizmus a Nap körül keringő bolygók mozgásához hasonló működést mutat, ezért az első csoport kerekeit napkeréknek, a másodikéit pedig bolygókeréknek hívják.

Forrás: https://tudosnaptar.kfki.hu/k/o/kopernikusz/kopernikusz.html