Előbb meg kell szerettetni a magyar könyveket, hogy ismét legyen érdeklődés irántuk

Jelzésként éltem meg a felújításra szoruló templomtorony rozoga ablakában turbékoló galambokat, köztük a fehéret. A béke sugallatának, isteni kegyelemnek véltem, még akkor is, ha a ház mostani éltetői, gondviselői nem éppen örülnek a vissza-visszatérő toronylakóknak. Kivételes alkalmakkor, mint amilyen az a délután is volt, ők is csak mosolyogtak, amikor „közelre hoztam” a békegalambunkat a fényképezőgéppel. A Gondviselőnkkel együtt óvja a felavatásra kerülő névtáblánkat, jegyezték meg mosolyogva.

Nagy költőnk kétnyelvű domborművének, Huszár Andrea Magdolna szobrászművész ajándékának különös története is azt hirdeti, hogy itt székel a Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület. Az avatóünnepség istentisztelettel kezdődött, melyen Halász Dániel maradéki református lelkész hirdetett igét, egyúttal megemlékezett az ősökről is, az egykori nyékincai reformátusokról:

— Az elmúlt esztendő azért is emlékezetes, mert eltemettük az utolsó református testvérünket Nyékincán. A hit, a szentírás tanítása azonban átsegít bennünket minden nehézségen. S amíg lesz rá igény, addig Isten igéje havonta egyszer továbbra is elhangzik majd magyarul e templom ódon falai között.

A 2002-ben újraalakult kultúregyesület rendezvényén jelen volt a magyarországi művészházaspár: Huszár Andrea Magdolna és Mile Zsigmond Zsolt költő, továbbá az árpatarlói (rumai) önkormányzat képviselői, köztük Stevan Kovačević, a községi képviselő-testület elnöke, Varnyú Ernő, a VMSZ szerémségi körzeti szervezetének elnöke, valamint Berta Géza, a maradéki Petőfi Sándor ME egyesület elnöke és Balog Mihály, az árpatarlói Hunyadi János MME elnöke. A Forum Könyvkiadó Intézet úgynevezett könyvbusza a bővülő szórványprogramjának köszönhetően először járt Nyékincán. Dr. Csáky Sörös Piroska nyugalmazott egyetemi tanár, a Magyar Kultúra Lovagja, Jódal Rózsa írónő és Pajzer Csaba, az intézet munkatársa ez alkalommal értékes könyvajándékot adott át a Petőfi MME-nek.

— A Gondviselés útjai olykor kiszámíthatatlanok — idézte fel az egy évvel ezelőtti kellemes eseményeket Gudelyevity Annuska, a nyékincai MME elnöke. — A művészpár tavaly a Kárpát-medencét megkerülő zarándoklata keretében érkezett a Szent Antal-templombúcsúra. A református templom tornya volt a faluban a fő tájékozódási pontjuk, ott is álltak meg, és mint később kiderült, a legjobb helyen. Pedig semmi sem jelezte, hogy a felújított falakon belül ismét kezd erőre kapni a kulturális élet. A találkozás élményei olyannyira megihlették Andreát, hogy rögtön elképzelte a Petőfi-domborművet, majd miután Szávaszentdemeteren (Sremska Mitrovicán) megfelelő agyagot kapott, el is készítette. Égetés előtt sajnos egy kicsit megrepedt, de sikerült úgy kijavítani, hogy már alig lehet észrevenni rajta az apró szépséghibát. Mint mondta, szeretné, ha a domborműve hosszú éveken, évtizedeken át hirdetné, miként találkozott, szövődött egybe ismét a magyar kultúra ápolásának, megtartásának, valamint a magyar igehirdetésének és hallgatásának igénye.

Istentisztelet

„Igyekezzetek a ti elhivatástokat és kiválaszthatásotokat erőssé tenni, mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha” — idézte a szentírást Halász lelkész a kétnyelvű avatóbeszédében. Ezután így folytatta: — Ez a református templom mindig is magyar templom volt. Jelkép is, biztatás is, hogy amíg a felújításra váró, romos, rozsdás templomtornyunk tetején fönn van a csillag, addig mi is vagyunk, még ha kevesen is. A reményt sosem szabad elveszíteni. A keresztyén ember a hitre alapozza életét.

A Petőfi tizennégy éves tevékenységét Gudelyevity elnök asszony ekképpen foglalta össze dióhéjban:

— Gond mindig van, de továbbra is mutatkozik igény az anyanyelv, a magyar nyelv újratanulására. Egy rövidebb szünet után ismét rendszeresen tartunk anyanyelvápolás-órákat a Petőfiben, és részt veszünk az anyanyelvápoló táborban Maradékon.
Az avatóbeszédek elhangzása után az elnök asszony és a lelkipásztor együtt leplezték le a Petőfi-domborművet, eközben pedig Mile Zsigmond Zsolt a nagy költőnk Szülőföldemen című versét énekelte, illetve játszotta gitáron.

Halász Dániel és Gudelyevity Annuska leleplezik a Petőfi-domborművet

Az ünnepség a nagyteremben, az egykori templombelsőben a szerb és a magyar himnusszal, illetve a köszöntőkkel folytatódott. A kezdetre, az újraindulásra emlékeztetett Varnyú Ernő:

— Kapaszkodunk továbbra is, ahogy lehet. A legnagyobb gond az elöregedés. Előbb a kultúránk ápolásával, majd a VMSZ révén politikailag is rendeztük sorainkat Hegedűs Jánosnak, a Petőfi első elnökének a közreműködésével, ami azt is jelzi, hogy itt vagyunk, itt akarunk maradni. Vigyázzátok ezt a táblát!
Mintegy folytatva ezt a gondolatot, Balog Mihály megerősítette:
— Ez is egy jel, hogy vannak itt még magyarok. A rumai önkormányzatban azon leszünk, hogy a jövőben is támogassuk a kultúregyesület tevékenységeit.

Az avatóünnepség részvevői (A szerző és ifj. Stanyó Károly felvételei)

A domborműavató ünnepség szimbolikus jelentőségéről Stevan Kovačević a következőket mondta:
— Jelzi, hogyan tud megférni, együttműködni az egyház és a kulturális intézmény egy nemzeti közösség céljai érdekében. Számomra ez azért is fontos, mert ez a hosszú éveken át zárt, egyre lepusztuló egyházi létesítmény újra élettel telt meg. A rumai község eddig is jól együttműködött az egyesülettel, figyelemmel kísérte és támogatta a felújítását. A jövőben is szeretnénk segíteni a tevékenységét, hiszen nemcsak a falu életébe hozott új színeket, hanem a környező településekre is hatással van. Emellett pedig községünk kulturális követeként viszi jó hírünket Vajdaság más részeibe és külföldre is.

A nyékincaiak, a herkócaiak és a fényberekiek (platicsiak) legutóbb az államalapító királyunk, Szent István tiszteletére rendezett ünnepségen vettek részt Szabadkán és Palicson a Petőfi Sándor MME szervezésében.