Talán kezdjük a sort Kodály Zoltánnal. A Nemzeti dal megzenésítésének időzítése utólag igencsak bátor tett volt, hiszen 1956 tavaszára készült el. Vass Lajos, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének karnagya így jellemezte a férfikari darabot: „Csodálatra méltó a mű fiatalos lendülete. Kodály eddigi nagy Petőfi-kórusainak tragikus, megrázó hangját nem találjuk benne. Ujjongó, mindent felrázó zene ez.” Kodály másik Petőfi-feldolgozására is felhívom a figyelmet, ez a Csatadal. A mű a Hungaroton gondozásában megjelent Kodály karművészete lemezsorozat negyedik felvételén hallható, a kicsit komor darabot a Magyar Rádió és Televízió Énekkara előadásában ismerhettük meg.

Petőfi Sándor egyetlen hiteles fényképe

Szabó Ferenc, az 1953-ban bemutatott kétrészes színes játékfilmhez, a Föltámadott a tengerhez írt filmzenét, melyet később oratóriummá is átdolgozott. A nagyszabású zárókórust számos énekkar tűzte műsorára, s az akkori ünnepségek népszerű darabjává vált. A szerző megítélése viszont igencsak vegyes volt egykor és kétséges napjainkban is, hiszen a Moszkvában végzett komponista az akkori kommunista ideológia szekértolójának számított, és saját karrierjét más, jóval tehetségesebb zeneszerzők kárára építette.  

Kadosa Pál A boldog éjjel című kevésbé ismert verssel kedveskedett a közönségnek, a szöveg igencsak adta magát a kedves zenéhez: „Boldog éjjel együtt vagyok a rózsámmal, / A kis kertben mulatozunk egymással.”

Petőfi szobra Budapesten

Kocsár Miklós Három dal Petőfi verseire című ciklusa 1978-ban jelent meg. A szerző az Elvándorol a madár című, a madár repte és az élet elmúlása között párhuzamot vonó rövid költeményt, valamint a Te ifjúság ugyancsak filozofikus sorokat mondja el énekszóval. A sorozatot a harmadik befejező dal, az Oh, szerelem szomorkás gondolataival zárja.

De térjünk át a könnyebb műfajokra. Már Petőfi életében számos nóta született verseire, melyek mind a napig igen népszerűek. A Kis lak áll a nagy Duna mentében népszerű műdalt nem kisebb nagyság, mint Egressy Béni zenésítette meg. Szabadi Frank Ignác, a XIX. század népszerű zeneszerzője 1956-ban komponálta a Laura-csárdást. Ennek dallama később a Befordultam a konyhára nótában vált ismertté, s olyan híres operaénekesek interpretálásában hallhatjuk, mint Palló Imre és Melis György.

Még hosszan folytathatnánk a sort, de ne feledkezzünk el a legnépszerűbb műről, Kacsóh Pongrác — Petőfi Sándor — Heltai Jenő — Bakonyi Károly János vitézéről sem.

A János vitéz első kiadása (Wikimédia)

János vitéz, a szupersztár

Bókay János, a múlt század elején élt író, műfordító a zenéhez is ezer szállal kötődött, a Pucciniről és a Kacsóh Pongrác életéről írt kötete számos kiadást ért meg, és mindkettő ma is forrásértékű. Az utóbbit vettem elő a Petőfi-bicentenárium kapcsán, hiszen a zeneszerző a mindmáig legnépszerűbb daljátékot komponálta.

Bókay az Egy rózsaszál szebben beszél című könyvében így ír a darabról: „A János vitézt a maga nemében páratlan kis remekműnek tartom. A gyémántok értéke nem mindig a nagyságuktól függ, hanem a fényüktől is: a János vitéz apró, kicsi gyémánt, de a fénye hibátlan, tiszta, hófehér.”

Mi is a sikerének titka? Kezdjük talán az alapműnél, a költemény minden magyar iskolában kötelező olvasmány, ráadásul a története népszerű, és megmozgatja fiatal és idős fantáziáját egyaránt. A János vitézből Bakonyi Károly állami alkalmazásban álló hivatalnok kitűnő színdarabot írt, melyet az akkori idők sztárírója, Heltai Jenő librettóvá formált. Egy kicsit meglepő volt, hogy a kevésbé ismert zeneszerzőt, Kacsóh Pongrácot kérték fel az opus megzenésítésére, de a végeredmény őt igazolta.

Kacsóh Pongrác (Wikimédia)

A siker másik záloga a parádés szereposztásban keresendő. A címszerepet az akkori idők leghíresebb primadonnája, Fedák Sári énekelte, partnere Medgyaszay Vilma volt. A francia királylányt Puccini liblingje, Szamosi Elza alakította. Igen, Kukorica Jancsi „nadrágszerep” volt, de Fedák később Iluskát is gyakran alakította. Emlékirataiban így vall a bemutatóról: „1904-ben, november 18-án volt a János vitéz premierje, és kivéve a négyheti nyári szünetet, négyszázhetvenötször ment egyfolytában. Ilyen még nem fordult elő a magyar színpadon, és azt hiszem, nem is fog előfordulni.” S a sikert kutatva, ne feledkezzünk el a slágerekről sem, a Belépőt, A francia királylány áriáját vagy a Kék tó, tiszta tó kezdetű dalt másnap már egész Budapest dúdolta.

A darab a Király Színházat, Kacsóh Pongrácot és Fedák Sárit is gazdaggá tette, Heltai viszont — mivel nem bízott a dalmű sikerében — egy összegben kapta meg a honoráriumot, a későbbi legendás bevételekből már nem részesült. A bemutatón neki is „leesett a tantusz”, becsapva érezte magát, s nem is ment fel a színpadra az előadás végén. Gyakran idézik a kiváló színházi szakember, Hevesi Sándor szavait, hogy Az ember tragédiájának bemutatója után ez a legnagyobb magyar színháztörténeti siker.

Valóban, a magyar operaszínpadok, színházak meghatározó darabjává vált: egy 2017-ig készült statisztika szerint mintegy 65 bemutatót élt meg itthon és a Kárpát-medencében, s a tengerentúl a torontói és a New York-i magyar színházak is műsorukra tűzték.

Számos kiváló előadás vált klasszikussá. 1959-ben a Szegedi Szabadtéri Játékokon Sárdy Jánosnak és Házy Erzsébetnek tapsolhatott a közönség. Az 1961-beli Hungaroton-hangfelvétel olyan kiváló művészek hangját örökítette meg, mint Ilosfalvy Róbert, Zentai Anna, Melis György és Gyurkovics Mária. E sorokat a Budapesti Operettszínház januári előadása után írom, s az interneten látom, hogy a Magyar Állami Operaház is már kitűzte a János vitéz márciusi premierjét: a darab sikere tehát több mint egy évszázada töretlen.

János vitéz a Magyar Operettszínházban (Operettszínház / Gordon Eszter)