Bizonyára mindenki ismeri és kedveli is az Abba együttes régi, ismert számát, ami a pénzről szól. Még ha egy útszéli senkit kérdeznénk is meg, hogy mit jelent az angol money szó, valószínűleg ő is tudná. Hogyne tudná, hiszen a mai világban az egész életünk csakis a pénzről szól. Mi másról is szólna, ha nem erről. Valójában már nem is eszköz számunkra, hanem életünk célja, a Nagy Ő! Istenítjük, s úgy érezzük, ha birtokoljuk, mi is istenekké válunk. Körülötte forog az életünk. Rajta kívül nem fontos számunkra senki és semmi más. Nélküle nem tudnánk mit kezdeni magunkkal. Az egészségünknél is fontosabb, mert ha duzzadnak tőle a zsebeink, minden a miénk lehet, és egyszerűen fütyülünk arra, hogy holnapután meg is halhatunk. Méregdrága autókat vezetünk, jachtunk van, villáink számos országban, a legpazarabb ruhákban járunk, ritka ékszereket hordunk, és büszkék vagyunk rá! Miért ne lennénk azok? Mi dolgoztunk meg érte, a miénk! Miért is szégyellnénk? Nem fontos, hogyan, de mi teremtettük meg. S nekünk ez még nem elég! A cél az, hogy még több legyen, még és még... Hajszoljuk magunkat érte! Foggal-körömmel harcolunk, hogy milliárdjaink legyenek. Ez a küldetésünk! Pénz, pénz és pénz! Tönkretesszük az életünket miatta. Nem baj! Olyan jó, hogy a kezünkkel tapinthatjuk, simogathatjuk, érezhetjük az illatát! Orgazmusunk van tőle! Nem számít, hogy emberek millióit pusztítjuk el érte, nem számít, ha a családunkat veszítjük el miatta. Nekünk csak Ő kell! Álmatlanul forgolódunk miatta. Ha túl sok van, azért, ha túl kevés, azért! Szeretjük mi egymást, de Ő-t azért egy kicsit jobban! Ha lehetne, sosem válnánk meg tőle! Ő a miénk, szükségünk van rá, csakis rá!
Ugyan már, emberek! Szánalmas, amit csinálunk! Észre sem vesszük, hogy ural bennünket! Undorítóak vagyunk mind! Csak Vele törődünk, és közben nem jut időnk értékelni az apró dolgokat. Nem jut időnk egymásra! Elfelejtjük, hogy mit jelent szeretni! Elfelejtjük, hogy mit jelent a reggeli nap első sugara, ami megérint bennünket, elfelejtünk örülni a nyárnak, elfelejtjük élvezni a zenét, érezni mások illatát, örülni a gyermekeinknek, a családunknak, testvéreinknek, szüleinknek! Millió csodálatos dolog van a világon, amiért érdemes élni, legyen az egy fűszál vagy egy múló fejfájás! Ne legyünk már ilyen pénzhajhászok! A pénz csak eszköz, de nemcsak ő tesz bennünket boldoggá! Valóban szükségünk van rá, de ne legyen számunkra cél! Ne tartsuk már istennek. Önmagunk és családunk rabjai legyünk, ne pedig a pénzé!
Életünk egy hosszú álom, amely egyszer véget ér. S ha véget ér, akkor ne arra ébredjünk, hogy a pénzről álmodtunk. Elegem van már abból, hogy valóban minden csak róla szól! De nem is eszem magam rajta, mert nincs sok időm! Mennem kell, és küzdenem kell Érte, különben elvesznék a világban!