Még mindig nem tudhatjuk, hogy a XXI. században a hagyományos pénznemek szerepét valóban átveszik-e a virtuális fizetőeszközök, vagy az úgynevezett kriptopénzekről csak a történelemkönyvekben olvashat majd az utókor.
A jegybankok által kibocsátott és legálisan forgalomban levő pénznek is van virtuális megjelenési formája, de a kriptopénzek egy egészen más kategóriát alkotnak. A legnagyobb hátrányuk, hogy árfolyamuk a hagyományos pénzekhez viszonyítva nagyon ingadozó. Ha megnézzük a kriptopénzek árfolyamgrafikonjait, azzal szembesülhetünk, hogy felfúvódások és kipukkanások követik egymást.
A legismertebb kriptopénz a bitcoin. Sokak szerint a BTC egyszerre új forradalmi technológia, digitális arany, koncepció és fizetési eszköz, egyúttal az új pénzügyi világ részvénye is. A „szuperpénz” elleni hackertámadások száma megszaporodott. Ez is gátolhatja elterjedését. Másrészt a nagy „érdeklődés” azt is mutathatja, hogy valami forradalmian új és értékes dolog van születőben. Még mindig nem tudni, hogy a bitcoin a pénzügyi szolgáltatások teljes átalakulását eredményezi-e majd. Némelyek szerint a mobiltelefonhoz és az e-mailhez hasonló gyorsasággal fog globálisan elterjedni, és néhány éven belül általános fizetőeszköz lehet belőle.
Érdekes a virtuális pénzek történetét abból a szempontból vizsgálni, hogy ki és miért próbálta megalkotni például a bitcoint. Az 1956-os forradalom bukása után sok százezer ember hagyta el Magyarországot. Az egyik ilyen kivándorolt állítólag sokat mesélt a gyermekének a diktatúra természetéről. A gyermekre pedig olyan nagy hatással voltak a történetek, hogy felnőtté válva a saját eszközeivel próbált meg az önkény ellen harcolni. Olyan struktúrákat szeretett volna kialakítani, amelyekben csak a feltétlenül szükséges kérdésekben dönthetnek önkényesen. Az ’56-os menekült fia, az informatikus Nick Szabo alkotta meg még 1997-ben az okosszerződés fogalmát. Csaknem húsz évvel később állítólag a virtuális pénz megalkotásához is köze lehetett.
Nick Szabo 1998-ban egy megvalósíthatónak tűnő decentralizált pénz leírását adta meg, a valutát bit goldnak nevezte el. Olyan megbízható értékmérőt szeretett volna „előállítani”, amelyet később még a saját megalkotója sem tud manipulálni. A bit gold valójában annyira virtuális lett, hogy meg sem valósult. Viszont a bitcoin ismeretlennek mondott feltalálója, Satoshi Nakamoto rengeteg ötletet merített belőle. Sokak szerint Satoshi valójában Szabóval azonos.
A bitcoint állítólag nem lehet hamisítani. Amíg jegybankok által a gazdaság élénkítésére az utóbbi időben alkalmazott pénznyomtatás egyfajta állami pénzhamisításnak is tekinthető, addig a bitcoin nem rejt magában ilyen lehetőségeket. Más nézőpontból a forradalmian új gazdaságpolitika a jövőben az úgynevezett okosszerződéseken alapul majd, melyekben a virtuális pénzek egyfajta garanciaként szerepelhetnének.
A kriptopénzek esetében, úgy tűnik, már nem pusztán technológiáról van szó, hanem egy hozzá tartozó társadalomfilozófiáról is, mely a libertariánus eszméhez köthető. Akik ebben hisznek, azok az állam szerepét szeretnék minél jobban minimalizálni. Csakhogy a történelmi tapasztalatok is azt mutatják, hogy amint az állam diktatórikussá válik, az emberek rosszul érzik magukat a társadalomban. Amikor viszont már jól érzik magukat, de például kitör egy gazdasági krízis, nyomban az államra mutogatnak, hogy miért nem védi meg polgárait.
A nyitókép illusztráció (Pixabay.com)