A hetvenhat éves nyugalmazott testnevelő tanár korát meghazudtolva ér el jobbnál jobb eredményeket a korosztályos úszóversenyeken, emellett a Szabadkán megtartott sporteseményeknek is rendszeres látogatója. A 2018. évi hosszútávúszó-idényről, eredményeiről és további terveiről beszélgettem vele.

Fiatalabb korában versenyszerűen úszott, vízilabdázott, jégkorongozott, könnyűbúvárkodott, sőt, a síelés sem volt tőle idegen. Sportpályafutása lezárása után az említett sportágakon kívül labdarúgásban is bíráskodott. Egész életét a sport szőtte át, hiszen évtizedekig testnevelő tanárként dolgozott. Évek óta a szerbiai hosszútávúszó-kupa állomásainak rendszeres indulója, ezenkívül a nyáron részt vett a kranji, veteránok számára szervezett úszó-Európa-bajnokságon.

Sportcsaládba született, hiszen édesapja labdarúgó-játékvezetőként tevékenykedett, két bátyja és nővére pedig versenyszerűen úszott. Szabadkán a Priboj és a Ladócki család a legismertebb a sport terén, szinte nincs is olyan szabadkai, akit ne valamelyik Priboj vagy Ladócki tanított volna testnevelésre.

— Az úszás velem együtt született. Pionírként tartományi és szerbiai bajnoki címet nyertem, az ifik között 4. voltam a Nagy-Jugoszláviában, sőt, a felnőttek mezőnyében is álltam a dobogó legmagasabb fokán. A jugoszláv bajnokságon orientációs és ügyességi búvárkodásban Bence Lászlóval a 12. helyen végeztünk. Testnevelő tanári oklevelet a belgrádi Testnevelési Főiskolán szereztem, majd Szabadkán kaptam állást. Több iskolában dolgoztam, a legtovább a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskolában neveltem a sport szeretetére a fiatalokat. Az órát igyekeztem minél érdekesebbé tenni, hogy a diákok ne kötelezettségként tekintsenek rá, hanem minden egyes percét élvezzék. Sportolni egészségünk megőrzése és ápolása érdekében kell, nem pedig muszájból.

A szabadkai csapat az idényzáró versenyen (Priboj István balról az első)

Pályafutása befejeztével István nem szakadt el a sporttól, hiszen több sportágban játékvezetőként működött közre. A jugoszláv ifjúsági úszóbajnokságon főbírói szerepkört töltött be, vízilabdában a II. Szövetségi Ligában fújta a sípot, télen síoktatóként dolgozott, jégkorong-játékvezetőként pedig az akkori jugoszláv bajnokságban, valamint az 1984. évi szarajevói téli olimpián is bíráskodott.

A hosszútávúszásra orvosi tanácsra tért át. Rövidtávokon apait-anyait bele kell adni a jó eredmény eléréséért, hosszútávon viszont az ember úgy osztja be az erejét, ahogy a leginkább megfelel neki. A sportág egyre népszerűbb, egyre több helyszín szeretne csatlakozni a sorozathoz. Az elmúlt évben a balatonfüredi masters-világbajnokságon az 54 induló közül korosztályában (75—80 évesek) a 13. helyen végzett a 3 km-es távon. A sikerek az idén sem maradtak el, hiszen István eredményesen szelte a habokat mind a hazai, mind a nemzetközi megmérettetéseken.

— Gazdag úszóévet tudhatok magam mögött. Huszonegy hazai versenyen indultam, mindössze hármon nem vettem részt. Egyre népszerűbb a hosszútávúszás az országban, Szabadkán is egyre többen vagyunk. A versenyeken kiváló a hangulat, családias a légkör, mindenki mindenkit ismer. Néhány magyarországi medencés úszóversenyen indultam még a télen, ezeken jól szerepeltem. Ahogy idősebb leszek, úgy növekszik az esélyem a világ- és az Európa-bajnokságokon való éremszerzésre, hiszen csökken a riválisok száma. Az országos hosszútávúszó-kupa keretében tizennégy 3-tól 5 km-ig terjedő versenyen indultam, ahonnan érmekkel tértem haza. A többi közt úsztam Nagybecskereken, Pannónián, Topolyán, Velebiten, Óbecsén, Törökbecsén, Magyarkanizsán, Moholon, Belgrádban, Szávaszentdemeteren, Szabácson és Apatinban. A legnehezebb verseny a belgrádi és a szabácsi volt. Az Ada Međicán megtartott futamon egy szigetet kellett körbeúszni, a nehézséget pedig az okozta, hogy 2,5 km-en keresztül a Száván felfelé, a víz folyásával ellentétes irányban haladtunk. Szabácson először úsztunk, de oda többet nem megyünk. A Száván 3,8 km-es távot jelöltek ki számunkra a szervezők, az utolsó 800 métert azonban a folyással szemben kellett teljesíteni. Amikor közel kerülsz a célhoz, akkor jön a táv legkimerítőbb része. Ezt a versenyt a jövőben kihagyjuk, nem szeretnénk tönkretenni az egészségünket. Mi szeretjük az úszást, szabadidő-sportolók vagyunk, nem profik. Az idényzáró futamot a Požarevac melletti Srebrno-jezerón, vagyis az Ezüst-tavon tartották meg, és ott is hirdették ki a 2018. év legjobbjait. Nagy örömömre a 75 év feletti korosztályban én végeztem az összesített pontverseny élén, tehát megnyertem az országos kupát.

Kranjban, a veterán-úszó-Eb-n

István részt vett a szlovéniai Kranjban és Bledben megrendezett veterán-úszó-Európa-bajnokságon is, melyen 50 gyorson és mellen, valamint a 3 km-es nyílt vízi úszáson a 8., 50 pillangón pedig a 6. helyen csapott célba.

— Tavaly a Balatonon nem éppen a legideálisabb körülmények között 1 óra 11 perces idővel értem célba 3 km-en, Bledben viszont kiváló feltételek közepette 14 perccel jobb időt úsztam. Az Eb előtt már elégedett lettem volna a magyar tengerben elért idővel és helyezéssel, így viszont különösen boldog vagyok, hogy a helyezést és az időeredményemet is sikerült megjavítanom. A szabadkai úszók közül medencében csak én szerepeltem az Eb-n, a nyílt vízi távon pedig rajtam kívül Igor Gašpar és Mirna Vidaković is rajthoz állt — mondta István, aki nem a szabadkai, hanem a csongrádi színeket képviselte a kontinensviadalon, hiszen a magyarországi klub fizette ki a benevezési díját.

Az úszást kortól függetlenül mindenkinek javasolja, hiszen a vízben való mozgás által nincs megterhelve a szervezet. Véleménye szerint az embernek tennie kell az egészsége megőrzéséért. Az úszáson kívül nagyon hasznos a séta, a kocogás és a kerékpározás is, a lényeg, hogy mindenki mozogjon naponta valamennyit.

A hazai idény befejeződött ugyan, de november közepén Hódmezővásárhelyen tartják meg a korosztályos magyar bajnokságot, melyen 50 mellen és pillangón áll rajtkőre. Az úszást e verseny után sem hagyja abba, hiszen a következő évben szeretné megismételni az idén elért sikereket.