Jó kezekben az ajándékharmonika - Szalai Attila felvétele

Az idén Kispiacon a falunapi ünnepség kétnaposra sikeredett - nem minden ok nélkül. Kevés település dicsekedhet ugyanis azzal, hogy levéltári adatok alapján a múltja 800 évre vezethető vissza. Kispiac viszonylag fiatal település, ellenben a helyi közösséghez tartozó Szalatornyáról egy 1211-beli okmány tesz említést Pucs néven, majd I. Károly magyar király 1331-ben írott oklevele Pusztaegyház néven említi ugyanezt a települést.
- Bizony, jó régóta itt vagyunk már, és ha Isten is úgy akarja, és magunk is teszünk érte, akkor még sokáig itt is maradunk - mondja Szarapka Ede, a kispiaci HK elnöke. A jeles, kerek dátum okán az idei falunapi ünnepségek kezdetén a szalatornyaiaknak jutott a főszerep, bár itt vagyunk a noszai iskolában: Szalatornyán ugyanis nincs iskola, a gyerekek a noszai tanintézménybe járnak, és itt van elegendő hely is, hogy ma délelőtt kicsinyeink lehessenek a középpontban. Hála a noszaiaknak, akik szinte magukénak érzik a mi ünnepünket, annak tiszteletére szépítették ki a falut, hogy vendégeink otthon érezzék magukat. Játékos vetélkedőt is, tartunk, melynek győztesei jutalmul babszemet kapnak, melyet aztán édességre válthatnak be. Bemutatjuk majd Kovács Mária Pusztaegyháztól Kispiacig című helytörténeti könyvét, művelődési műsort tartunk, de bográcsos ebéd is lesz. Palacsintát és lángost is kapnak a versenyzők meg a vendégek, s e finomságokhoz a nyersanyagot önkéntes adományból biztosítottuk. Nagyjából ugyanilyen műsorral várjuk vendégeinket és a HK polgárait holnap Kispiacon is. Jóleső érzéssel mondhatom el, hogy a helyi közösségünkben példaértékű az összetartás. A pénztelenség bennünket is ugyanúgy sújt, mint másokat, ezért apró lépésekkel ugyan, de igyekszünk előbbre vinni polgáraink életét. Hála az égnek, nálunk nem tapasztalható a nemkívánatos idegenbeszivárgás: a legutóbbi népszámlálási adatok szerit a lakosság 98 százaléka magyar, és nincs elöregedve. Azt hiszem, ritka itt az olyan magyar település, amelyben nem gond feltölteni az első osztályokat - hát a miénk ilyen: nálunk ez nem okoz fejfájás. Ma és holnap ünnepelünk, utána ismét a dolgos hétköznapok következnek, hiszem, hogy jobbak, mint a tegnapiak - mondja a polgármester. Masa András 76 éves szalatornyai lakos a kispiaci HK idei Pro Urbe Díjjal kitüntetett polgára.
- Elismerésben részesülni mindig jó érzés, különösen akkor, ha az ember azt a környezetétől kapja. Mert végeredményben amit tettem, azt itt tettem, és úgy látszik, nem hiába. Jó néhány mandátumban voltam a HK tanácsának a tagja, községi képviselő is voltam, az eddigi legrangosabb kitüntetésem pedig a püspöki kinevezés alapján kiérdemelt tisztség: a kispiaci egyházközösség templomatyja vagyok. Ez a tisztség a halálomig megillet. Verseket írok, olvasok, még ma is kiveszem a részem a közösségi munkából. Mert ezt tartom helyesnek, a kötelességemnek. Hetven évvel ezelőtt a noszai iskolába íratott be az anyám, jó most itt lenni, azt hiszem, el tudnám még szavalni az első verset, amit itt tanultam meg - mondja András bácsi.
Somogyi Ákos ,,nagyóvodás', éppen zsákbanfutásban ügyeskedett, amikor megkérdeztük, mit is ünnepelnek ilyen sokan. A csodálkozástól elkerekedő szemmel válaszolt:
- Hát nem tudja, hogy ez a falunk, Kispiac napja? Meg persze azt is ünnepeljük, hogy már nyolcszáz éve létezik a falunk. Hát ez bizony nagyon sok idő - mondja komolyan az emberpalánta.
Kovács Mária nyugalmazott ápolónő Kispiac szülöttje. A Pusztaegyháztól Kispiacig című könyve mintegy tíz év kutatómunkáját tartalmazza. Mária szerint ahhoz, hogy szeretni és becsülni tudjuk azt a közösséget, amelyben élünk, meg kell annak ismerni a múltját is. A kifogástalan kiállítású, rendkívül tartalmas könyv csaknem 400 oldalon foglalkozik Pucs (Szalatornya) Vastorok (Ustorka) és Gyékénytó (Kapitány-rét) múltjával. E három közösség igénye hozta ugyanis létre Kispiacot, valószínűleg azért, hogy a parasztságnak ne kelljen áruértékesítés végett távolabbi településekre mennie.
A kétnapos ünnepséget több esemény tette emlékezetessé. Például a magyarkanizsai zeneiskola kispiaci, pontosabban horgosi tagozatának a Szülőföld Alap hangszereket adományozott. Így az ünnepi művelődési műsorban az alsósok zenekarában már az újonnan kapott harmonika is megszólalt, ezenfelül elektronikus pianínóval is gazdagodott a hangszerállomány.
Említésre érdemes, hogy a kétnapos, jelentős ünnepségen nem láttunk közéleti személyiségeket, politikusokat, legalábbis olyanokat, akiket hasonló alkalmakkor a szervezők külön üdvözölnek. De úgy tűnik, az ünneplő, szorgos, összefogó magyar közösségnek nem is nagyon hiányoztak mások. Végeredményben ez az ünnep róluk szól, őseik nyolcszáz évéről, az ő jelenükről, életükről, küzdelmeikről.