Mint ahogyan egész Vajdaság, Szabadka is példaértékű összefogásáról adott tanúbizonyságot. Önkéntesek indultak szinte azonnal útnak, hogy gátakat építsenek, életeket mentsenek. Különféle szervezetek, intézmények, iskolák és helyi közösségek kezdtek adománygyűjtésbe, hogy a csaknem mindenüket elveszített rászorulókon mielőbb segíteni tudjanak. A legnagyobb elismerés mégis azokat a hétköznapi „kisembereket” illeti, akik szinte a semmiből adtak, csakhogy másokon segítsenek.

A Caritasban például olyan hajléktalanok is önkénteskedtek, akik a szokásos ingyenes ruhaosztásra érkeztek. Beálltak csomagolni az adományokat, mivel a teherautó már várta a szállítmányt...

Szabadkán a helyi Vöröskereszt feladata a katasztrófa sújtotta területeken élők, vagy az onnan kitelepítettek részére fordított adományok begyűjtése, tárolása, illetve elszállítása. Ebbe a gyűjtésbe kapcsolódott be a Caritas is.

— Mi nem hirdettünk gyűjtést, hiszen a város vezetősége ezzel a Vöröskeresztet bízta meg — tudtuk meg Ric Gábortól, a Caritas szabadkai tagozatának koordinátorától. — Nekünk saját adománykészletünk van, amelyből folyamatosan juttatunk a rászorulóknak. Hétfőnként például ingyen osztjuk a használt ruhaneműt, abból bárki tetszése szerint elvihet bármit. Ám az árvíz okozta katasztrófáról érkező hírek hallatán úgy döntöttünk, a május
19-ei ruhaosztás elmarad, a ruhaneműt az árvízkárosultak javára fordítjuk. Tizenkét önkéntesünk dolgozott a csomagoláson, közben folyamatosan érkeztek az egyéb adományok a polgároktól: tartós élelmiszer, tisztálkodási szerek, takarók, ruházat és lábbelik... Mindent elfogadtunk, hálás szívvel megköszöntük, és minden eljutott a címzettekhez.

A Caritas szabadkai tagozata hosszú idő óta jó viszonyt ápol a šabaci, a valjevói és a szávaszentdemeteri (Sremska Mitrovica-i) osztállyal, így természetes, hogy az első hírek hallatán azonnal kapcsolatba lépett, akárcsak a belgrádi érsekségi és a nemzeti Caritas-szervezetekkel is.

— Nem volt kérdéses, hogy segítsünk-e. Erőnkön felül teljesítettünk a gyűjtés idején, de nem éreztünk fáradtságot. Ez a dolgunk: segíteni a bajbajutottakon. Az adományozók között külön meg kell említeni a Venera Bike céget, amelynek tulajdonosa, Antun Sivić egy teherautót bocsátott a rendelkezésünkre, pontosabban az adományok elszállítására. Az útiköltséget és az egyéb kiadásokat, amelyek e szállítmány célba juttatásával jártak, a cég fedezte.

A Caritas szabadkai osztályának koordinátora elmondta, hogy az árvíz elvonultával újabb nehézségekkel kell szembenéznie az országnak: hogyan eltakarítani a hulladékot, miként megfékezni a fertőzéseket.

— A legnagyobb gond pillanatnyilag annak a 37 000 embernek a sorsa, akit kitelepítettek az árvíz sújtotta területekről. Sokuknak az otthona is odaveszett, nincs már hova hazatérniük. Emellett a legtöbb épületet, családi házat ki kell szárítani, átfesteni, újra lakhatóvá tenni. Mindez iszonyatosan nagy emberi erők megmozgatását igényli. A Máltai Szeretetszolgálat húsz szárítógépet ajánlott fel, amely segítségével egy átlagosnak mondható családi ház 10-15 nap alatt olyannyira kiszárítható, hogy a festését, meszelését meg lehet kezdeni. Az ehhez hasonló felajánlások jelentős mértékben segítik az utómunkálatokat, ám továbbra is önkéntesekre van a legnagyobb szükség. A Caritas szabadkai tagozata kéri, hogy mindazok, akik néhány napos takarító, illetve egyéb fizikai munkát végeznének az érintett területeken, jelentkezzenek a szervezet székházában. Minden erős kézre szükség lesz, hogy a szerencsétlen emberek mielőbb visszaköltözhessenek az otthonaikba. Már akinek van hova...

Riportunk készítésekor a Caritas szabadkai osztályának igazgatója, ft. Dobai István Šabacon tartózkodott, és átadta az addig összegyűlt pénzsegélyt, 100 000 dinárt. Ezt várhatóan újabb pénzadományok követik majd, hiszen a vasárnapi szentmiséken külön erre a célra is lehet adakozni.

Gyerekként, felelősséggel

A szabadkai és a környékbeli iskolák is nagy erőkkel gyűjtöttek. Elsőként az Ivan Sarić Középiskola diákjai bizonyították: az emberi érzés, az empátia és a segítőkészség igenis ott van fiataljainkban.

A Jovan Mikić Általános Iskolában öt napon keresztül várták a ruhaneműt, lábbelit, tartós élelmiszert, tisztálkodási és fertőtlenítőszereket.

Ottjártunkkor az iskola előcsarnokában hatalmas volt a sürgés-forgás és a zsivaj. Az asztalokon és a padlón csomagok, körülöttük segítőkész tanulók. Szinte a levegőben érezhető az együttérzés, melyet e fiatalok és oktatóik tanúsítanak a katasztrófa sújtotta övezetek áldozatai iránt.

— A hetedikes tanulóink éppen akkor indultak vissza az osztálykirándulásról, amikor az árvíz elöntötte az első településeket — mondja Juhász Etuska igazgatónő. — A saját szemükkel látták, hogyan rombol a víz, hogyan tör magának utat, és miként menekülnek az ott élők egy-egy kis kézitáskával... Átélték mindezt, és e sokk hatására máris szervezkedni kezdtek. Még május 14-én, szerdán este híre ment, hogy iskolánk gyűjtésbe kezd. Amikor a tanulók hozzám fordultak tanácsért, hogyan szervezzük meg a gyűjtést, én javasoltam nekik, hogy vonjuk bele az egész iskolát. Természetesen minden illetékest értesítettem a kezdeményezésről, és ők ezt örömmel fogadták. Büszkén mondhatom, hogy a várakozásainkat felülmúlta az emberek és a tanulóink hozzáállása az ügyhöz. Felsorolni is nehéz volna, mennyi mindent hoztak iskolánkba a jó szándékú emberek — kiváltképpen a tanulóink, a tanáraink és a szülők, de nagyon sok környékbeli is ide juttatta el adományát. Hálás szívvel köszönjük nekik.

Az iskola kapcsolatba lépett a Smederevska Palanka-i Vuk Karadžić Általános Iskolával, ahová majd el fogja juttatni az összegyűlt adományokat. Ebben a szabadkai TNT Transport és az Adam Sped System fuvarozóvállalat segít oly módon, hogy saját teherautóikkal, az útiköltséget fedezve szállítják majd el az adományt az említett iskolába.

Ezúttal is bebizonyosodott, hogy az összefogás iszonyatos ereje legyőz mindent, ami embert ember ellen fordít...

Adományok, adakozók és önkéntesek

Szabadka város válságstábja az árvízkárosultak javára szervezett adománygyűjtéssel a helyi Vöröskeresztet bízta meg. Harminctonnás teherautók indultak az árvíz sújtotta térségbe alig két nappal a katasztrófa után — a Vöröskereszt, az adományozó polgárok és a külföldi donátorok jóvoltából. E szervezet kötelékében olyan kiváló szakemberek is önkénteskednek, mint az élet- és a vízi mentők, tűzoltók, elsősegélynyújtók, ápolók, orvosok, katasztrófavédelmiek. Ők mindannyian képzett szakemberek, akik azonnal útra készen álltak, amint az első hírek megérkeztek az árvíz iszonyatos pusztításáról.

Az elsők között segítettek a gátakon, mentettek ki embereket és állatokat a víz fogságából. Időt nem sajnálva és fáradhatatlanul tették a dolgukat. Óriási elismerés jár nekik ezért, akárcsak a Vajdasági Magyar Szövetségnek, amely Vajdaság több helységéből indított autóbuszokat és toborozta az önkénteseket. Bunford Tivadar, a VMSZ szabadkai szervezetének elnöke szintén az elsők között védte a bajba jutott embereket, segédkezett a gátépítés közben, és még a cége teherautóját is az adományok szállítására bocsátotta.

Csodás emberi hozzáállás ez mindenki részéről, aki valamilyen módon hozzájárult az árvízkárosultak megsegítéséhez, és mindazokéról, akik majd csak ezután vállalnak részt az előttünk álló utómunkálatokból.