A sokoldalú alkotó képeiből a helyszínen, a Magyar Polgári Kaszinó előcsarnokában nyílt kiállítás. A ’76-os Képzőművészeti Csoport nevében Milorad Rađenović méltatta Cirkl Rudolf érdemeit. Az alkotó mögött hetvenöt önálló és kétszáz közös kiállítás van: Magyarországon, Ausztriában, Olaszországban, Németországban, Franciaországban és a valamikori Jugoszlávia mindegyik köztársaságában. Az alkotó eddigi munkái közül kiemelte az 1848-as szabadságharcnak emléket állító délvidéki kopjafát, mely a budapesti Hadtörténeti Múzeumban kapott helyet, továbbá az 1944/45 ártatlan áldozatainak, temetetlen halottainak faragott kopjafát, a templomoknak készített betlehemeket, a Szent György Lovagrendnek, a zombori Református Egyháznak, a Szent Gerhard Német Humanitárius Egyesületnek, a zombori Vadászegyesületnek, valamint a Galamb—Díszmadár—Kisállat Egyesületnek ajándékozott alkotásait.

Cirkl Rudolf első önálló kiállítása 1958-ban volt Šabacon. Díjai közül a legnagyobb elismerésnek a 2001-ben kapott Aracs-díjat tekinti. Fekete J. Józseffel, az est házigazdájával való beszélgetés során mintha csak egy élő történelemórát hallgattunk volna. Cirkl Rudolf a többi közt megemlítette mestereit is: Bosnyák Ernő zombori filmest, akinek műhelyében rácsodálkozhatott a világ sokszínűségére; Husvéth Lajos festő- és szobrászművészt, aki a műtermi titkokba avatta be; Bogyó József restaurátort, képkeretezőt, aki mellett a fafaragás szenvedélye ragadt rá. A šabaci majd a valkóvári katonaévekben a makettkészítést gyakorolhatta. A zombori múzeumban eltöltött években az archeológiába szeretett bele — egy egész életre. Felnőttként a családdal vásárolt batinai nyaraló környékén ő maga is számos értékes leletet talált, melyeket az eszéki és a zombori múzeumnak adományozott.

Cirkl Rudolf nyolc éven át múzeumi, hat évig levéltári tanácstag volt. 1962-ben többedmagával megalapította a Gyűjtők Klubját.

A pedagógiai, művészeti vénája egyaránt átörökítődött: lánya a helytörténeti kutatásokat folytatja, unokája pedig Bosnyák Ernő szakértője, valamint fest és farag is. „Számomra az idillikus családi élet a legfontosabb, melyet a művészet keretez be” — hangsúlyozta a Kaszinó vendége.

Mi a helyzet a vadakkal, a madarakkal? — tette fel a kérdést Fekete J. József. Megtudtuk, hogy egy időben kisállatkert volt a családi házban, egzotikus madarak sokaságával lakott együtt a művész. A zombori Kisállattenyésztő Egyesület tagjaként a hetvenes években beutazta Európát. Az ornitológia területén sikerült nemzetközi bírói vizsgát tennie.

Néhány mondat erejéig a politika is szóba került. Cirkl Rudolf ifjonti hevében majdnem ’56-os forradalmár lett, de mire elég felkészültté vált nemzettársai megsegítésére, a forradalom véget ért. Erre a válaszra fűzte fel Fekete J. József a történelmi VMDK zombori megalakítására vonatkozó kérdését. A művész elmondása szerint kezdetben látta a mozgalom értelmét, de később, amikor érzékelni kezdte a pártban a széthúzást, időpocsékolásnak tartotta a hatalmi harcban való részvételt. A vajdasági magyarság hagyományvilága és az etnikailag színes zombori közeg mindig mélyen hatott rá, és ösztönözte az alkotásban.

Cirkl Rudolf a kezdetektől fogva támogatja a Találkozásokat is, néhány művét a Zsebszínháznak adományozta. A házigazdák mindezt az est végén egy értékes ajándékkal hálálták meg. A rendezvény zenei közreműködője ezúttal is a Zsebszínház Kisegyüttese volt.