2000. október 5-én több százezer ember gyűlt össze a szerb fővárosban, hogy Slobodan Milošević akkori jugoszláv elnök lemondását követelje, miután az általa vezetett Szerbiai Szocialista Párt elcsalta a szeptember 24-i elnökválasztást, azaz annak ellenére második fordulót írtak ki, hogy az ellenzéki tömörülés, a Szerbiai Demokratikus Ellenzék (DOS) jelöltje, Vojislav Koštunica abszolút többséget szerzett a voksoláson. A jugoszláv parlament és a szerb tévészékház ostromához vezető tüntetés az ellenzék győzelmével zárult, Milošević másnap elismerte vereségét, a decemberi előre hozott parlamenti választásokon pedig a DOS kétharmados többséget szerzett, és az európai irányultságú Zoran Djindjić lett a szerb miniszterelnök.

A 19 szervezetet egyesítő ellenzéki tömörülés között volt az akkor Kasza József vezette VMSZ is, Kasza pedig a Djindjić-kormányban a miniszterelnök-helyettesi posztot töltötte be.

A DOS azonban rövid időn belül működésképtelennek bizonyult, a pártok többsége között sem volt egyetértés, hiszen a Koštunica vezette Szerbiai Demokrata Párt (DSS) jobboldali irányultságú volt, valamint ellenezte a Nyugat és az Európai Unió felé fordulást, míg a Djindjić vezette Demokrata Párt (DS) inkább baloldali eszméket vallott, és hangsúlyozottan Európa-párti politikát folytatott. Az utóbbi 15 évben azonban mindkét politikai tömörülés elveszítette támogatottságát, és a 2014-es előre hozott parlamenti választásokon a DSS már át sem lépte a parlamenti küszöböt — ami miatt Koštunica lemondott pártelnöki tisztségéről és visszavonult a politikától —, a DS pedig mindössze 6 százalékos támogatottságot szerzett. Ellenben azok a pártok — Szerb Radikális Pártból kivált politikusok vezette Szerb Haladó Párt, valamint a Szerbiai Szocialista Párt —, amelyeket a demokratikus ellenzék „legyőzött”, tavaly ismét elnyerték a választók bizalmát. (A 2012-es választásokat követően is ez a két párt kormányzott, akkor még más felállásban.)

A VMSZ tavaly minden korábbinál több, hat képviselőt tudott a 250 fős szerb törvényhozásba delegálni, emellett pedig koalícióra lépett azokkal a pártokkal, amelyek hatalmának megdöntésében 15 éve részt vett. Pásztor István ezt úgy kommentálta, hogy megváltozott a szerbiai politikai színtér, „pártok jöttek létre, pártok tűntek el, politikai ambíciók fogalmazódtak meg", és ezt hitelesítették a tavalyi választások, majd az azt követő koalíciós megállapodások. Mint fogalmazott: ez a változás eredményezte azt a felállást, amelyről „15 év távlatából visszanézve, akkori önmagunkra visszagondolva, nem hiszem, hogy bárki is azt gondolta volna, hogy megtörténhet, de ma ez a realitás”.

A legnagyobb délvidéki párt vezetője hozzátette, hogy 2000-ben úgy gondolta, 15 év múlva sokkal előrébb tart majd az ország, az akkori várakozások azonban nem teljesültek, vagy nem a várt mértékben. Hozzátette: rengeteg dolog változott, de lehetett volna ez a folyamat gyorsabb, és az utóbbi 15 év sok tekintetben az aktuális lehetőségek elmulasztásáról szólt.

Aleksandar Vučić szerb miniszterelnök — aki a Milošević-rendszer megbuktatásakor a Szerb Radikális Párt soraiban politizált — az évfordulóra vonatkozó rövid kommentárjában úgy fogalmazott: a demokratikus fordulatnak pozitív és negatív hozadéka is volt. Politikai értelemben jónak nevezte, hogy a Milošević-rezsim megdöntése után Szerbia nyitott a világ felé, rossznak titulálta viszont a privatizációs és nagytőkés lopásokat, amelyek a rendszer megváltozása után következtek be. Hozzátette: a történelem majd eldönti, hogyan kell értékelni az eseményeket. „A dolgok soha nem feketék vagy fehérek, hanem a szürke különböző árnyalatait viselik” — zárta szavait a kormányfő.

Forrás: www.mti.hu
Fotó: Hét Nap archívum/Szabó Attila