Jó Pajtás
Parázsló szerelem
Dudás Kata
2016.07.11.
LXXI. évf. 28. szám
Anya ma vett nekem egy füzetet, hogy naplóként használjam, de szerintem ez hülyeség. Nem kellene ennyi kamaszkezelő könyvet olvasnia.
Ráadásul fiú vagyok! A fiúk mióta vezetnek naplót? Ez olyan csajos cucc, nem?
Reggel, amikor felkeltem, a hajam eléggé kócosan állt, de mivel nem találtam a fésűmet (nem is tudom, hogy van-e egyáltalán), hagytam az egészet a fenébe. Mikor megérkeztem a suliba, mindenki azt mondta, hogy milyen jól áll nekem ez a „most keltem fel” hajstílus. Matek előtt épp a házimat csináltam, amikor hangos csattanásra lettem figyelmes. A Lány az osztályomból elvágódott a folyosón. Könyvei szárnyaltak, mint a madarak. (Hmm, micsoda költői lélek vagyok.) Odapattantam hozzá, és felsegítettem. Szívem hevesen dobogott, ahogy hatalmas, kék szemét rám szegezte, és hosszú, barna haja a karomat csiklandozta.
— Jól vagy? — kérdeztem tőle, de a szemem nem tudtam róla levenni. Percekig nem válaszolt. Vajon mi járt a fejében?
— Persze — válaszolta megszeppenve, majd elkezdte összeszedegetni szétrepült könyveit, füzeteit. Ő a legokosabb lány az osztályban. Esélytelen, hogy szóba álljon velem. Amíg ilyen dolgokon filóztam, észre sem vettem, hogy elsomfordál mellőlem.
— Várj! — kiáltottam utána, magam sem tudva, mit teszek. — Ma van halloween, és arra gondoltam… Arra gondoltam, hogy ha nincs semmi programod mára, esetleg eljöhetnél hozzám, és megnézhetnénk egy horrorfilmet.
Vártam Tőle a lekicsinylő vagy megalázó választ, de helyette ezt mondta:
— Viszek pop-cornt! — rám mosolygott, majd elfutott. Lesokkolt, egész nap nem mertem hozzá szólni. Így történt, hogy a Lány, aki már 9. óta tetszik, eljön ma hozzám horrort nézni.
Legfőbb ideje, hogy megkeressem a fésűmet.
2015. 10. 31.
Kedves Naplóm!
Ez életem legjobb napja! Hogy miért? Mert a Fiú, akibe első pillantásra beleszerettem, elhívott magához. Ma este. Oké, oké, csak szép sorjában!
Ma reggel hullafáradt voltam, ráadásul eltört a szemceruzám hegye, és nem tudtam meghegyezni, mert ebben a házban nincs egy rohadt hegyező sem! Plusz a hajam is úgy állt, mint egy szénaboglya, hiába fésülgettem fél óráig. Ilyen durcás hangulatban értem be az iskolába, ahol szerencsére a legjobb barátnőim egykettőre felvidítottak. Aztán matek előtt bekövetkezett a katasztrófa. Nyugodtan sétálok a huszonhetes terem felé, amikor megbotlok a saját lábamban! Most komolyan. Szerintem direkt égetem magam. Épp tápászkodtam felfelé, amikor egy izmos kar felrántott a földről. És Ő állt ott teljes életnagyságban. A Fiú, aki 9. eleje óta tetszik. Felsegített, majd megkérdezte, jól vagyok-e. Válaszoltam, hogy persze, odadobtam egy köszit, de sajnos belevesztem éjsötét, barna szemébe. Mikor észrevettem, hogy már megint hülyét csinálok magamból, gyorsan elsétáltam, de utánam kiáltott:
— Várj!
Na, még csak ez hiányzott nekem — gondoltam. Azt hittem, hogy lelúzerez, vagy beszól valamit, de nem ez történt, hanem elhívott magához. Ő. A Fiú, akit mindig is szerettem. Egy értelmetlen dolog jutott eszembe. A pattogatott kukorica. Ezért bevágtam, hogy viszek pop-cornt, de mikor rájöttem, hogy mekkora hülyeséget mondtam, szégyenemben inkább elfutottam. Egész nap rá se mertem nézni. Most írt egy üzenetet, hogy 7-re értem jön. Nagyon izgulok. Remélem, ez nem csak valami szívatás, mert soha többet nem kapja el a matekházimat.
Legfőbb ideje, hogy keressek egy hegyezőt és vegyek pattogatott kukoricát.
DUDÁS Kata, Topolya
Csáki Lajos Általános Iskola, 8. c osztály
Hozzászólások
Hozzászólások
0
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
