Szőke Anna, a kötet szerkesztője írja a könyvben: „Népies nyelven azt is mondhatnánk, nagy fába vágta a fejszéjét, amikor elhatározta, összegyűjti a Nagybecskerek környékén ismert és kevésbé ismert gyermekjátékokat. Nem tévedünk, kemény elhatározás szükséges ahhoz, hogy valaki felkutasson olyan dolgokat, amelyeket már majdhogynem elnyelt az emlékezet.”

Az est résztvevői

Tóth-Glemba Klára könyve harminc-negyven év gyűjtőmunka eredménye, az eddigi szociográfiai kutatásának egyik része.

* Összesen 218 játék került ebbe a könyvbe, teljes leírással és játszható formában vannak megörökítve. Kinek ajánlanád a könyvedet?

— Ajánlom mindenkinek: kicsinek, nagynak, tehát 7-től 77 évig, hiszen az embert a játék nemesíti. Lényegében Közép-Bánát játékai vannak ebbe a könyvbe összegyűjtve. Én még így felnőtt fejjel is nagyon szeretek játszani, és hacsak tehetem, akkor odaállok én is a sorba.

* Melyek azok, amelyeket külön kiemelnél, amit például most is elhoztál?

— Elhoztam bemutatni például a kukoricapuskát, melyet Muzslyán hívtak így, más településen lécpuskának nevezték. Ami még nagyon érdekes játék, az a búgattyú, illetve a biccezés, mely egy kicsit idősebb gyermekek részére lett kitalálva.

* Miért Pápika a könyv címe?

— Ez az a növény, amelyből többféle játékot lehet készíteni. Koszorút lehet fonni belőle, amikor pedig elvirágzik, akkor ejtőernyősöket lehet fújni, vagy más településeken — mint Erzsébetlakon — bohócnak mondják, a Magyar Néprajzi Lexikon pedig Jézuska pápájának ismeri. A pápika pedig onnan ered, hogy ennek a növénynek a szárát négybe kell hasítani, és amikor megfordítva a szájukba vették a gyerekek, akkor azt a mondókát mondták, hogy „pápika, pápika, göndörödj a számba”. Persze ezt nem tudták ilyen szépen kimondani, hanem volt ott selypítés is, egy kis nyelvakadozás, és ezt addig mondták, amíg a pápika szára annyira be nem göndörödött, hogy ilyen hatalmas fűzérekben mutatkozott ki az a négybe hasított szál. Természetesen a gyermekek ebben is versenyeztek, és az győzött, akinek a pápikája a legszebben kunkorodott be.

Tóth-Glemba Klára

* A kötetbe csúfolódó játékok is bekerültek. Ezeknek mi volt a céljuk?

— Amit megfigyeltem a gyűjtés alkalmával, hogy rengeteg csúfolós mondókát, illetve versikéket használtak, tudtak, ismertek a múlt századbéli gyermekek. Ezek inkább viccesek voltak. Nem mondom, hogy nem sértődtek meg rajtuk, de nem volt olyan komoly hozadékuk, mint a mai világban. Tehát ha valakit például azzal csúfoltak, hogy „Zoltán lovagol a bolhán”, akkor ő visszacsúfolta valami más névvel, mely hirtelen eszébe jutott. Tehát minden csúfolásnak volt válasza, és kiegyenlítődött a sértegetés vagy a csúfolás. A játékosság természetesen nemcsak a csúfolásra vonatkozik, hanem arra a gazdag szókincsre is, amellyel ezek a gyermekek bírtak, illetve ami eszükbe jutott éppen abban a pillanatban, amikor a csúfolás elhangzott, hogy mivel adjanak revansot a másiknak.

* Hogyan osztottad fel a játékokat a kötetben?

— Igyekeztem tiszteletben tartani a felosztást, ahogyan azt a tudomány megkövetelte. Tehát ezért vannak ölbeli gyermekjátékok, kiszámolók, vonulások, eszközös gyermekjátékok, és így tovább, már csak azért is, hogy alkalomadtán kézikönyvként is lehessen használni. Tehát legyen meg a folyamatosság, az útmutató a kötet tartalmában, mely valójában vezeti az olvasót vagy majd az elkövetkező kutatót, akinek ez érdekes lesz.

* Mondjuk el azt is, hogy mely településeken gyűjtöttél.

— A szülőfalumban, Muzslyán, innen indult az egész, valamint a környező településeken, Lukácsfalván, Erzsébetlakon, Szentmihályon, Nezsényben és Nagybecskereken. Nagybecskerek is érdekes, hiszen városi közegről beszélünk ugyan, de tizenöt-húsz évvel ezelőtt az iskolaudvarban, vagy a magyar gyermekek az utcán, amikor összeverődtek játszani, még használtak olyan játékokat, illetve olyan nevekkel illették őket, amelyeket ma már nem lehet megtalálni.

* A könyvbemutatón fél füllel hallottam, hogy a gyűjtés folytatódik.

— Engem újra fölvillanyoz és bátorít, illetve erőt ad, hogy végül is egyetlenegy mű, tanulmány sincs befejezve. Mindegyiknek van folytatása. Ahogy most a könyvbemutatók alkalmával járjuk a településeket, újabb játékok jutnak a közönség eszébe. A kötetbe kerülteken kívül még jó néhány játékot összegyűjtöttem, és most hallottam ismét kettőt, tehát a kutatás tovább folytatódik.

Szőke Anna a kötet üdvözlőgondolatai között írja, hogy a szerző „az utolsó pillanatokat ragadta meg, amikor még voltak visszaemlékezők, akik el tudták mesélni azt a játékvilágot, amikor a technika vívmányai nélkül is létezett egy boldog gyermekkor”.

* Szerkesztőként kinek ajánlaná ezt a kötetet?

— Elsősorban a szülőknek. Nem azért, hogy muzeális értékként őrizzék, hanem lehet belőle meríteni olyan játékokat, amelyeket szívesen játszanának a gyerekek. Különösen most, ebben a fölgyorsult, technikai világunkban. Tóth-Glemba Klára olyan játékokat örökített meg, amelyeket régen játszottak, de a szülőknek ki kellene szűrniük azokat, amelyeket ma is lehetne, és szórakoztatóak lennének. Valójában ez hiányzik a legjobban a mai gyerekeknek. Klára különben óriási munkát végzett. Én amikor átolvastam, bevallom, nem igazán értettem meg mindent. Hívogattam, mert nem tudtam, mit is akart ezzel-azzal mondani, mert annyira tájhű ez a szöveg, hogy mi már Közép-Bácskában nem is értjük. Szóval ennek a könyvnek nagyon-nagyon sok értéke van, melyet fel kell majd fedezni, nemcsak a szülőknek, hanem nekünk, néprajzosoknak, kutatóknak, nyelvészeknek is. Az, ami benne van, már muzeális érték, és nem a fényképanyagra gondolok, hanem a játék módszertanára, nem beszélve arról, hogy ha pedagógusként elemzem, milyen óriási sikerélményt nyújtott az akkori játékvilág a gyerekeknek. Ez az egyik legnagyobb gondunk, hogy a gyerekeinknek nincs sikerélményük, mert ha van is, akkor azt egymagukban élik meg. A siker akkor érvényes, ha többen osztozunk rajta, és nem irigyek rám a társaim, mert én is örülök az ő sikerüknek. Ezek a népi játékok erről szóltak.

És ami ugyancsak lényeges, a játékok ma is elkészíthetőek, játszhatóak, és a felnőttektől függ, hogy bemutatják-e őket a csemetéiknek. Jó játékot kívánunk gyereknek, idősnek egyaránt!