Az előadó a fizikai kísérletek mellett énekhangjával is megörvendeztette a közönséget, hallhattuk Mozart Varázsfuvolájából Papageno áriáját, valamint a Carmenből a Torreádor dalát. Elmondta, őt inkább az éneklés vonzotta, szülei kérésének eleget téve választott magának „rendes” foglalkozást.

— Az iránymutatásukra lettem fizikus, és a mai napig hálás vagyok nekik, hogy ebbe az irányba tereltek, hogy ne csak egy lábon álljak. Mivel nagyon jó fizikatanárom volt a gimnáziumban, ezért a fizikát választottam hivatásomnak. Elvégeztem a fizikus szakot Szegeden, majd utána a tanári mesterképzést. A kezdeti években az SZTE gyakorlógimnáziumában, az akkor épült diáklaboratóriumban bontogathattam a szárnyaimat. Ott tudtam egy kicsit vizsgálni azt, hol vész el a természettudományos érdeklődés a diákok körében. A másik életem az operaéneklés, az operaénekes szakot szintén Szegeden végeztem. Ezt a két életet volt alkalmam egyszerre művelni, ez ment tíz éven keresztül, nem mondom, hogy egyszerű volt, de nagyon élveztem minden nap sikerét. Tíz év tanítás után tértem át a másik említett szakmámra. A természettudomány és a zene nem feltétlenül áll messze egymástól, és nem ördögtől való összekapcsolni a kettőt. A fizika történelmében erre már voltak példák, Albert Einstein például hegedűn játszott, Max Planck majdnem zongorista lett, Johannes Keplert is érdekelte a zene, Isaac Newton a fény spektrumának főbb színeihez rendelt hangokat. Minden tanítási óra egy előadás, ahol, ha akarjuk, ha nem, szerepelnünk kell. Az érdeklődést fel kell kelteni, fenntartani, ebbe nyilván mindenki beleteszi a saját egyéniségét. Ha a fizika szóba kerül, és valaki nem mutat be fizikai kísérletet, ott valami hiba van. Tapasztaltam, hogy még a mai nap is divat a tekintélyelvű, poroszosnak mondható, frontális oktató, ahol van egy megmondóember, és a többiek csak hallgatnak. Én ezt nem feltétlenül tartom járható útnak, inkább azt a viszonyt tartottam célszerűnek — és tíz éven keresztül működött —, hogy a diákkal közösen hozzuk létre a tudást, én mindig egyfajta segítőszerepben igyekeztem részt venni, és közösen felfedezni a problémát. Számomra nagyon fontos, és pozitívak voltak azok a pillanatok, amikor egy kicsit szerepeltem nekik oly módon, mintha én nem tudnám a probléma megoldását, jöjjenek rá maguk. Sőt, volt olyan, hogy tudatosan rossz irányba tereltem őket, hogy közösen jöjjünk rá a megoldásra. Minden esetben, amikor ezt a módszert alkalmaztam, a csoport 80%-a érdeklődően csodálkozott rá ezekre a pillanatokra, és élményszerűvé vált a tanóra, a diák fontos résztvevőnek érezte magát, és nem csak meghallgatta az előadást. Sokszor ért a kérdés, miért kell fizikát tanulni, a mobil mindent elintéz. Ma már nem az a lényeg, hogy elsajátítsuk a képleteket, azokat a diák kikeresi a telefonján, inkább tanítsuk meg őket, hogyan tudják ezeket az információkat feldolgozni, megkeresni és alkalmazni a problémamegoldás során. A cél, hogy tanítsuk meg őket gondolkodni. Hacsak lehet, aktualizáljuk ezeket a feladatokat, érezzék azt, hogy ez olyan dolog, amelyre ma is szükségünk lehet.

Kísérletezés a tanórán

— Mindig, minden tanórán kísérletezzünk, akkor is, ha olyan témát veszünk, amelyhez ötletünk sincs, milyen kísérletet használjunk. Olyankor bemutatunk egy másikat, mely nem arra vonatkozik, a lényeg a kísérlet. Szerintem fontos, hogy a fizika oly módon jelenjen meg a diákok fejében, mint kézzel fogható, kísérletező tudomány. Én mindig azon az állásponton voltam, hogy a legegyszerűbb kísérletek a legjobbak, alkalmazzunk hétköznapi életből vett példákat. Nem kell nagy költségbe verni magunkat, mert ha veszek egy hiper-szuper modern eszközt, mely mindent is mér, az a gyerekhez sohasem fog közel állni, viszont ha azt látja, milyen egyszerű elemekből állhat egy kísérlet, akkor azt ő is ki tudja otthon próbálni, csak el kell neki magyarázni, mit és hogyan. Ha már színház és fizika kapcsolatáról beszélünk, lássunk néhány, zenével összeköthető kísérletet, melyet be lehet mutatni a gyerekeknek. Világító dobverő: Egy sima zenei eszköz, mely világít. A végében van egy szenzor, gyorsulásszenzornak hívják, mely ha változást észlel, jelt ad, és felkapcsolja a LED-et. Itt beszélhetünk a gyorsulásról, de arról is, miért éppen a legvégén fogom legfényesebbnek látni a dobverőt, tehát teljes visszaverődés és társai. Szívószálduda: Beirdaljuk a szívószálat, majd az áramló levegő rezgésbe hozza ezeket a kis nyelveket. Megtaníthatjuk, hogy a csőhossz függvényében változik a hang magassága — ha rövidítjük, magasabb hangot ad ki. Be szoktam mutatni egy pánsípot is, melyet a Varázsfuvola című operában használok, ez Papageno fűzfa sípja. Kísérlet borospohárral: Biztos, hogy az ének és a fizika kapcsán rögtön szóba fog kerülni, el lehet-e törni hanggal poharat. Lenne olyan eset, amikor el tudnánk törni, de ma már olyan poharakat gyártanak, amelyeket nehéz. Sokkal érdekesebb kérdés, hogy meg tudom-e szólaltatni anélkül, hogy hozzáérnék. Itt bemutathatjuk az üreg és rezonancia példáját. Ordítsunk rá a pohárra, és hallgassuk meg, hogy visszahalljuk-e a hangunkat. Itt el kell találni a pohár saját frekvenciáját, melyre a legjobban rezonál. Még egy általam kedvelt példa, ha már az olcsó, hétköznapi kísérletekről beszélünk, a zajos csend. Bármennyire próbálunk csendben lenni, folyamatosan van zaj körülöttünk, de az emberi fül ezt nem mindig érzékeli. Ha a fülemhez teszek egy tengeri kagylót, hallom a tenger zúgását, de ha egy sima borospohárba vagy befőttesüvegbe hallgatok bele, akkor is zajokat hallok. Mi a közös bennük? Mindben van levegő, és az erősíti fel legjobban a körülöttünk lévő zajt. Mobiltelefon és annak alkalmazása az órán: Nagyon divatos, mindenkinek folyamatosan a kezében van, ezért nem tudjuk megtenni, hogy ne vonjuk be valamilyen furmányos módon az oktatásba. Erre az egyik jó alkalmazás a GeoGebra Fizika — telefonnal elvégezhető kísérletek, szimulációk. A telefonunkban lévő szenzorokat is tudjuk alkalmazni egy Phyphox nevű alkalmazás segítségével. Lehet mérni például gyorsulást, mágnesességet, van benne hangspektrum-analizátor, mellyel ki lehet próbálni az énekhangot, meg tudom nézni, mi az a frekvencia, amelyet kiadok, ha fütyültem, énekeltem. Ezekkel a szenzorokkal konkrét mérést is lehet végezni, projektmunkát, házi feladatot adni, motiválni, hogy egy kicsit más szemmel nézzék a telefonjukat. Az a cél, hogy minél több diák megszeresse a természettudományokat. Szeretném a gyerekeket arra biztatni, hogy nézzenek kísérleteket, a kollégákat pedig arra, hogy merjenek kísérletekhez nyúlni. Számtalan lehetőség van, csak élni kell velük, és kiválasztani azt, amely számunkra kedvező. Minden tanórát igyekszem úgy összeállítani, hogy legyen egy mottója, egy gondolata, melyet hazavisznek a gyerekek. Én nem szerepet játszottam a tanórán, én ez vagyok, mertem más lenni, és erre próbálom bátorítani a kedves kollégákat. Ne féljenek a hobbijukat, érdeklődési körüket bevinni az órákra, mert mindenhol megjelennek a természettudományok, így sokkal hitelesebbek leszünk, és a diákok is közelebb érzik magukhoz a tárgyat.

A szerző felvétele