A székelykevei származású Jóna család fóliasátras gazdálkodása, pontosabban annak egyik szegmense is ebben a zónában keresendő. A (konyha)kertészeti vállalkozást a kései harmincas éveit tapodó Jóna Attila vezeti, aki — folytatva és fokozatosan frissítve, továbbá korszerűsítve a szülei által megkezdett munkálatokat, kereken másfél évtizede fogadott hűséget ennek a (magán)gazdasági ágazatnak. Kedd délutáni látogatásom idején a család a lakóháza megrongált tetőcserepeinek lecserélésén munkálkodott éppen. Mint tette azt egyébként a fél szomszédság is akkortájt.

— Számunkra ez a jégverés, szerencsére, mégsem okozott akkora kárt, mint azt a zuhatag idején gondoltam. Egyrészt azért nem, mert a zivatar elkerülte a város peremén felépített, 400 kvadrátos fóliasátrainkat. Másrészt pedig azért, mert azon a melegágyon, amelyet elpallt a jég, eredetileg is terveztük cserélni a rajta lévő nyolcéves nejlont. A palántanevelés céljából három és fél évvel ezelőtt emelt fóliasátrat viszont szabályosan kilyuggatta a jég. A kárt természetesen azonnal jelentettük a városi közigazgatásunk kárfelbecsülő bizottságánál. Reméljük, sikerül némi kártérítést is kapnunk. — Ekképpen indult beszélgetésünk a fiatal, pancsovai termelővel, aki, bármennyire meglepő is ezen a tájon, továbbra sem a külföldre távozást részesíti előnyben. Saját bevallása szerint a termelői vizekbe valójában menetrenden kívül csöppent bele. Idővel megkedvelte, így végül társgazdaként, majd önálló vállalkozóként ötvözte egyéni ötleteit a szülők által képviselt klasszikus termelési módozatokkal. Jónáékat, a legelső piaci megjelenésüktől számított tizedik év után kezdték fontos igazodási pontként számontartani a pancsovai kvantáson.

— Termelésünket folyamatosan igyekszünk korszerűsíteni, kínálatunkat pedig szélesíteni. Külön hangsúlyt helyezve bizonyos korai kultúrák termesztésére, a téli termesztésre, illetve a palánták nevelésére. Mindezt szem előtt tartva vettem részt a Prosperitati Alapítványnak a fóliasátras növénytermesztéshez szükséges eszközök beszerzésére kiírt pályázatán. Mégpedig sikeresen. Családi gazdálkodásunk harmadik lényeges színhelye Székelykevén van. Bent a faluban, illetve a plosici (Kevepallós, szerbül Pločica — a szerző megj.) határban. Az elmúlt tíz esztendőben a „kinti” termelést eddig kemény három alkalommal verte el a jég. Ebből adódóan többször is felvetődött bennem az esetleges jégvédelmi hálók kihelyezésének ötlete, de mivel ezeken a parcellákon többnyire paradicsomot termesztünk, erre az invesztícióra végül mégsem került sor. Helyette jégkár elleni biztosítást kötöttünk.

A termelés modernizálása mellett Attila a megtermelt javak árusítását is szeretné korszerűsíteni. Mindenekelőtt megváltoztatni a piacra kiszállított áru csomagolását, megfelelő állami szubvenciók esetében pedig akár egy kisebb hűtőház kiépítésébe is belefogna. Ez utóbbi (lét)jogosultsága a családi vállalkozás keretében kitermelt portékák iránti kereslettől is függ(ne).

— Örülök, hogy az eladásra felkínált terményeinket a legvadabb piaci eldugulás idején is tudtuk értékesíteni. Vannak időszakok, amikor többet keresünk, és vannak, amikor kevesebbet, de nem ez a lényeg. Sokkal inkább a becsületesség. Nálunk a mennyiség helyett a minőség számít.

A hétfői jégeső igen súlyos károkat okozott Pancsova város lakosainak. Az újrajátszott sokkoló (mozgó)képeken betört autószélvédők és behorpadt motorháztetők is látszanak. Egyvalamit azonban konkrétan csak odakünn, a talajt fogott „égi áldás” helyszínein tapasztalhat(ott) a jegyzetíró: a jobb kimenetelű újrakezdésbe reménykedve kapaszkodó, elnyűhetetlennek tetsző kisember (s)óhaját. Köztük Jóna Attiláét is.

Fotó: Martinek Viktor