Szicília szigete megannyi csodát rejteget. Számos világörökségi helyszín mellett ókori amfiteátrumok, természeti szépségek, végeláthatatlan tengerpart, működő vulkán várja a szigetre látogatókat. De ami igazán értékessé teszi Szicíliát, azok a szigetlakók. Dél-Olaszországban több ezer év kereskedői hagyták ott életük egy-egy szeletét. Éltek itt föníciai, karthágói és bizánci kereskedők, de a legmélyebb nyomot az arabok hagyták. A IX. században hódították meg a vidéket. Gyorsan gyökeret vertek, és számos mecset, valamint palota felépítésével nyomatékosították jelenlétüket a szigeten. Észak-Afrika berber kereskedői és a Közel-Kelet arabjai Szicílián keresztül érkeztek Dél-Európába, leszármazottaik pedig onnan a kontinens belseje felé vették az irányt. Ezek az emberek temperamentumosabbak voltak az ott élő helyieknél, így az ottani népekbe is beivódott a hangos beszéd, a rámenősség és az enyhe szemtelenség. Mindezen negatívumok ellenére mindnyájan barátságosak, kedvesek, és nem lehet rájuk haragudni. Sokan úgy véljük, hogy Rómától délre minden esetben kell hogy legyen egy B terv a tarsolyban, mert a lenti országrészben és a szigetvilágban nem biztos, hogy éppen úgy vannak/lesznek a dolgok, ahogy kellene, hogy legyenek. De éppen ettől marad emlékezetes egy szicíliai kirándulás!

A Porta Nuova

A szigetnek két nagyobb települése van, melyek reptereire a kontinens szinte összes országából érkeznek turisták. Budapestről mindkét repülőtér elérhető fapados légitársasággal. A keleti oldalon van a sziget adminisztrációs központja. Cataniát gyakran nevezik Szicília fővárosának is. A sziget nyugati felén pedig Palermo köré összpontosul minden. Palermóban a történelem során éltek rómaiak, görögök, arabok, normannok, spanyolok. Mindnyájan hozták a saját kultúrájukat, művészeiket, gondolkodóikat, építészeiket, így Palermo egy kozmopolita város lett. Akár a repülőtérről érkezünk a városba, akár vonattal, minden út a város fő tengelyére, a Vittorio Emanuele korzóra vezet. A főutca 2 kilométer hosszú, és minden métere tartogat valami érdekeset, értékeset. A legnagyobb bumm természetesen a dóm. A palermói székesegyház néhány környékbeli társával a világörökség része. Több száz éven át épült, így magán viseli néhány építészeti korszak jegyeit. Belülről nincs túldíszítve, mint ahogy az például a barokk korszakra jellemző. Nyolcszáz éves történelme alatt több szicíliai királyt falai közt koronáztak meg, és néhányuk örök nyughelye is a dóm. Négy hatalmas márványszarkofágban négy uralkodó alussza örök álmát, köztük Aragóniai Konstancia magyar királyné is, aki az 1200-as évek elején regnált a magyar nép felett. A dóm igazi értéke a külseje. Jelenlegi formáját 200-250 évvel ezelőtt kapta, azóta csak állagmegóvást végeztek rajta, és kijavították a háború nyomait. Főhajója felett a tetőn egy gyalogosjárda húzódik. Ez a város kilátója. A székesegyházzal szemben van a város legnagyobb parkja. Más-más korszakokban különbözőképp nevezték, és más volt a funkciója is. Ma Palermói kerteknek hívják, de volt füvészkert, királyi magánpark és botanikus kert is. Egyik oldalán magasodik a város leghíresebb polgári épülete, a Normann palota. Még az arabok kezdték építeni a IX. században, aztán minden következő hódító alakított rajta – a legtöbbet az északi normannok. Mai formája is nekik köszönhető. Az ő érkezésüktől kezdve uralkodói palota volt, így elnyerte az Európa legrégebbi királyi palotája címet – legalábbis a helyiek szerint. A legutóbbi felújítási munkák során bizonyítékok kerültek elő, hogy a normannok 1072-beli érkezésével Palermo lett a Szicíliai Királyság fővárosa, a palota pedig a király és az adminisztráció székhelye. Termeiben ma is a város és a régió ügyeit intézik – igaz, nem királyok, hanem helyi tanácsnokok. A palotakomplexumnak egy bizánci stílusú kápolna is része. Mozaikkockákból készült belső díszítése és márványpadlója teszi a Palatinus-kápolnát a város legszebb szakrális helyévé. A palota látogatható, de a legtöbben a mellette épült városkaput veszik szemügyre. A Porta Nuova 1669 óta a város főbejárata. A helyiek diadalívnek is becézik, mivel elődje, mely egy tűzvészben megsemmisült, Tunézia meghódítása emlékére épült, és rajta keresztül vonult be a király megünnepelni a helyiekkel a sikert. Az új városkapu is számos diadalívelemet tartalmaz, de igazán figyelemreméltó része a csúcsán pihenő sas, mely az erős Szicíliát jelképezi. Voltak viszont időszakok, amikor a város nem a madarak királyára hasonlított, hanem a korrupció, a bűnözés és a léha élet melegágya volt. Olyannyira burjánzott a korrupció, hogy egy teret is elneveztek róla – ez volt a Szégyen tere. Az elnevezés magyarázata, hogy állt a téren egy több száz éves szökőkút, melyet 16 meztelen szobor díszített. A palermóiak egyenlőségjelet tettek a fontana Pretoria csúfos alakjai és a helyi tisztességtelen politikusok közé. A megvesztegetés egyébként ma is jelen van a palermóiak mindennapjaiban, hiszen a Cosa Nostra maffiózói a nap 24 órájában a város és az élet minden szegmensében jelen vannak. Az ő kezük is minden bizonnyal benne volt a város egyik ikonikus épületének a több évtizedig elhúzódó felújításában. A Teatro Massimo Olaszország legnagyobb operaháza, de az egész kontinensen is csak két nála nagyobb színházterem van. Az opera épületében a kor leghíresebb művészei lépnek fel, de sokaknak nem ez jut eszükbe róla, hanem a lopó politikusok. Van ez így. Errefelé az idők folyamán egy különleges logika és következtetésmód alakult ki.

300 éves szerzetesek

Hosszú évek alatt azonban valami más is kialakult Palermóban: a városnak két egyedülálló gyűjteménye van. Egy múzeumban több mint 2000 marionettbábu pihen, a kapucinus szerzetesek katakombáiban pedig 1250 felöltöztetett múmia várja a feltámadást. Ez a 3000 lény messze földre vitte a város hírét. A szerzetesek 1599-ben temették el első testvérüket a kolostor alatti pincekápolnában. Hamar észrevették, hogy Gubbio atya teste nem bomlott le, hanem kiszáradt. Ezt isteni jelként élték meg a helyiek, és a kripta a környék módosabb polgárainak temetkezési helyévé vált. Státusszimbólum lett az oda való temetés. A kriptát az elhunytak hozzátartozóinak adományából tartották fenn és bővítették. A friss holttesteket egy szellős kamrában tárolták csaknem egy éven át. Miután kellőképp kiszáradtak, ecettel átmosták, felöltöztették, majd a végleges helyükre tették őket. Itt a hozzátartozóik tovább látogathatták őket, sok holttestet időnként (akár minden nagyobb ünnepre) át is öltöztettek. Mivel nagyobb volt az igény a kapucinusok katakombáira, mint amennyi hely volt, a páterek a kiszáradt holttesteket egy madzaggal a hónuk alatt átkötötték, és felakasztották egy szegre. Idővel rendszerezték a múmiákat. Külön helyezték az egyházi személyeket, a mestereket, a gyermekeket, a szüzeket és a családokat.

A Szégyen tere a szökőkúttal

Palermo másik arca