Szerencsésen túl vagyunk ezen is. Mármint a kötelező osztálykirándulásokon. Aki időben jelentkezett, illetve legkésőbb három nappal a kitűzött rajt előtt maradéktalanul törlesztette az utazási illetéket (plusz egy grátisz diák osztályközösségenként), az a buszba is beszállhatott. Közel félnapos, országot járó természet- és társadalomismereti kalandtúrára vállalkozva. Olyanra amelyben ugyan kivétel nélkül minden részvevő kulcsfontosságú tényező – O, tempora, o mores!, a főszerep (meg)játszására gyakorlatilag csak és kizárólag a diákok jogosultak. Hazulról hozott vegyes viselkedési normákkal, zenei ízlésekkel és ficamokkal, s megannyi egyéb, útközben magukévá tett sallanggal. Legyen szó bármiről és bármilyen töménységben. Településtől, tanintézménytől… függetlenül. Nomina sunt odiosa.

A szerző felvételei

A kísérőtanárok feladatkörét is felvállaló pedagógusok, továbbá a kiválasztott utazási irodák által delegált útvezetők legfeljebb csak másodhegedűsök lehetnek ezekben a történetekben. A gépjárművet vezető buszsofőrökről nem is beszélve. Pedig bizony ez utóbbiak magas fokú hivatástudata nélkül…

S hogy útközben ki és mit látott? Arról többnyire a közösségi média postafiókjai adtak hírt. Vagy mégsem? Egy azonban biztos: Istennek hála, a mi gyerkőceink azért még tudnak viselkedni!

A torontálvásárhelyi hetedikesek és a velük tartó tanárkollégáim (Szenti Zsolt és Hlebec Irén) szervezett tanévvégi barangolását megörökítő élményfotók a szerbiai Svilajnacon, Despotovacon, a Resavai-cseppkőbarlangban, a Manasija-kolostorban és annak környékén, valamint a Lisina-vízesés tövében készültek. Kettőezertizenkilenc május huszonharmadikán.

Martinek Imre, a torontálvásárhelyi Moša Pijade Általános Iskola 7.3 tagozatának osztályfőnöke

Még több kép!▼