Fokhagymáért küldtek a piacra. Már eddig is gyakran szemezgettem velük, a fokhagymákkal, most azonban alaposan körülnéztem a társaságukban, hogy olyat válasszak megvásárlásra, amilyet nem vág a fejemhez a feleségem.
Legyen szemre szép, tapintása kemény. A gerezdje egészséges, akár egy agár egészséges agyara. Ez ugyan nem tudom, milyen, mert nem láttam még, de azt meg tudom ítélni, milyen egy szép fokhagymafej.
Fokhagymát, mint a piacra járók tudják, lehet füzérre, kilóra, de darabra is venni. Pillanatnyilag egy fej fokhagyma tíz dinár.
De ha már kifáradtam a piacra, ne egy napra valót vegyek, hanem legalább egy hónapra valót, hiszen igencsak szeretjük a fokhagymával ízesített tésztalevest, a cigánypecsenyét, hát még a brassói aprópecsenyét!
Körüljárva a pultokat, a hálóba kötött fokhagymákon akad meg a szemem. Már máskor is szemezgettem velük, most közelebbről is megvizsgálom őket. Olyanok, mintha márványkőből csiszolódtak volna. Majd kicsattannak az egészségtől, ha azt a hófehér fejekre is rá lehet fogni. Öt fej egy hálóba fogva ötven, négy fej negyven dinár. Tehát egy parával se drágább fejenként, mint a gyanús látszatú, elbarnult héjú.
Kérek egy négyszemes csomagot, s boldogan nyargalok vele haza.
- Jé - mondja a feleségem, amikor a kezébe veszi a portékát -, ez kínai!
- Honnan tudod? - szeppenek meg.
- Itt van rajta a védjegy: Origin China.
Nem bántuk meg, hogy eredeti kínai fokhagymával szórtuk meg a brassói aprópecsenyét. Igaz, az illatát, mármint a fokhagymáét, három nap elteltével se tudtuk kiszellőztetni a lakásunkból.
Viszont a fejemből mind a mai napig nem tudom kiszellőztetni, miért ,,szorulunk' mi fokhagyma-behozatalra, méghozzá a távoli, igaz, baráti Kínából, amikor ebből a fűszerből mi is annyit termelhetnénk és valószínűleg termelünk is, hogy a fél Balkánt elláthatnánk vele Galambóctól Ohridon át az Égei-tengerig?!
És akkor ugrott be Egyházaskér, hivatalosabb nevén Vrbica, amit a helybéliek a könnyebb kiejtés kedvéért Verbicának neveznek.
Óh, be régen jártam arra is, pedig de szerettem arra járni, a nagy mesemondó lábnyomában, meg a szegedi ,,parasztpapéban', aki errefelé szolgálva a múlt század elején Egyházaskéren oly mesemondóra talált, amilyen Borbély Mihály volt. Igaz, jómagam már nem olyasféle gyöngyszemeket gyűjtöttem arrafelé, mint amilyeneket Kálmány Lajos, hanem egészen szürkéket és hétköznapiakat, például a hagymatermelőről, talán épp a fokhagymatermelőről, minthogy az a föld igen alkalmatos volt ezen fogyasztási cikk kitermelésére.
Gondolom, még ma is az.
Csakhogy!...
Csakhogy az olyan kistermelők, amilyenek az egyházaskériek, a csókaiak, a bácskertesiek, az udvarszállásiak a kishegyesiekkel egyetemben, nem felelnek meg a jelenlegi világtrendernek, ilyeténképpen hamarosan el fognak tűnni, s a helyükbe lépnek az ezer, tízezer hektáros ,,családi' gazdaságok, minek következtében elárasztja az egyházaskéri piacot a kínai fokhagyma, a horgosit, a törökkanizsait a dél-amerikai (gyanús minőségű) fűszerpaprika, és így tovább.
De mindezt még sok minden mással együtt nálamnál ezerszerte megrázóbban elmondta az a költő, aki eme dolgokról mindnyájunknál többet tud, aki nemcsak a nyugati piacra való belépőjét vesztette el; megérte, ami a kistermelőkre vár, ha képtelenek a ,,szerkezetváltás'-ra. Ha képtelenek a kínai fokhagymával, a brazil fűszerpaprikával, az amerikai farmerekkel stb. felvenni és állni a versenyt.
Bánt a dolog.
Bánt, hogy mégsem attól a majdáni kistermelőtől vettem fokhagymát, akinek nem csak a portékája jó, de mindig a szava is hozzám. Talán az övé is megtette volna. Úgy nem kerül sor erre a ,,hagymázós' firkára.