Tanyaszínház on the road! Elindult a turné. Lenni vagy nem lenni? Ez nem is kérdés. A Paraszthamletet Urbán András színre vitte, a lelkes csapat pedig már túl van a bemutatón, és azóta már néhány vajdasági helyszínen is lejátszották az előadást. Ivo Brešan horvát író szövege a kisember és a hatalom örökké aktuális témáját boncolgatja, mondhatni, hamleti magaslatra emelve azt.
Urbán András jó szöveghez nyúlt, és jól. „Kultúrát a népnek!”, „Halál a fasizmusra!” Két szlogen, jó nagyban felírva, az üres színpadon székek. Nagyjából ennyi a díszlet, ennyi a kellék, még néhány apróság csupán. Nem forog a színpad, nincsenek emelkedők, minden figyelem, minden fókusz a történeten és a szereplőkön van. Azaz Alsómrduša lakosain. Akik bizony eldöntik, hogy a Hamletet, bocsánat, az Omlettet fogják színre vinni. Saját szájuk ízére alakítja a falu tanítója, és még egy amolyan „mindent megmagyarázó” narrátort is tesznek Omlettjükbe, hogy azt mindenki értse. Mert meg kell érteni a színházat. Érteni kell, amit látunk, annak üzenetét, azt is, ami óriási betűkkel szerepel a díszleten, s azt is, amit nem magyaráz meg nekünk a narrátor.
Fotók: Szabó Róbert
A színészek, profik, amatőrök és a színművészeti akadémia diákjai — nincs jobb szavam rá — elementáris erővel léteznek a színpadon, óriási hittel játszanak, a bemutatón a drámai jeleneteknél még a szotyizás is abbamarad mellettem, pattanásig feszült figyelemmel követte mindenki a történet alakulását. Izgultak. Izgultunk. Szurkoltunk a kisembernek s annak, hogy az igazság kiderüljön, és a gonosz elnyerje méltó büntetését. De nem olyan egyszerű a képlet. A végén pedig táncolni kell, akármi legyen is. Őrült, felfokozott táncos transzba esni, ha már minden elromlott. Akkor is, ha ahhoz nincs kedvünk. Ördög vigye a világot. Nem igaz?
A történetben összeér Shakespeare és a való élet két Hamletjének története. Egy példa: Egy korrupciós, sikkasztási botrány kapcsán egy ártatlan embert vonnak felelősségre, az Omlettet játszó Jocó édesapját. Ez tragédiába torkollik, éppen úgy, mint Shakespeare-nél. De sorjáznak a párhuzamok az előadás során: Hamlet őrültet színlel, Opheliát „kolostorba” akarják küldeni, és sorolhatnánk.
Sokszor diskurálunk arról, milyen színház is kell a népnek. Hát például ilyen. És biztos vagyok benne, hogy mindenki megérti a komolyabb hangvételű előadásokat (még kisebb falvakban is), ráadásul a Paraszthamlet tele van frappáns, szórakoztató és humoros jelenettel, így mesél el egy véresen komoly történetet. Igazi, nagybetűs színházi élmény, ráadásul jó lesz odafigyelni az új generációra is, láthattunk nagy alakításokat. Egy kicsivel nagyobb taps jár tőlem a Hamletet és Jocót alakító Mendrei Zsoltnak, de a sornak itt nincs vége.
A Tanyaszínház augusztus 18-áig van úton, csípjék el, és ha tetszett, dobjanak be valamit a kalapba és a szoknyába.
Szereplők: Tóth Dániel, Huszta Dániel, Greguss Lilla, Grgity Nikoletta, Mihók Olivér, Mendrei Zsolt, Gusztony Endre, Bicskei Armand, Pastyik Nóra, Nagy Evelyn, Kovács Nemes Kata és Kéri Sándor Botond; rendezőasszisztens és jelmeztervező: Puskás Zoltán; dramaturg: Greguss Lilla, Gusztony Endre; mentor: dr. Góli Kornélia; zeneszerző: Szerda Árpád; néptánc-koreográfia: Marin Jaramazović; plakátterv: Ónya-Oláh Dóra. Urbán András nemcsak rendezett, hanem a díszletet is ő tervezte.
A következő néhány nap útvonala: július 31-én Hajdújáráson, augusztus 2-án Csantavéren, 3-án Oromon látható az előadás, 4-én Horgosra, 5-én Martonosra utaznak. A további dátumokat a Tanyaszínház közösségi oldalán és honlapunkon is megtalálhatják.
