Olja
Orosz Ibolya
2014.10.08.
LXIX. évf. 41. szám
Olja

Mi volt az első benyomásom? Az, hogy ez a nő lökött. Izgágábbnak, harsányabbnak, pimaszabbnak találtam a kelleténél. Szóval: első látásra Olja túl sok volt nekem. Talán azért, mert végzettsége szerint színésznő? Vagy azért, mert egyszer maga az édesapja, Matija Bećković író, akadémikus is azt nyilatkozta róla, hogy „neveletlen”? Mindegy. Aztán ahogy múltak az évek, egyre többször emeltem meg a kalapomat előtte — mármint az újságírói teljesítménye előtt.

Igaz, még ma is lökött nőnek hívom, de a szótáramban ez a jelző már régtől becenévvé szelídült. Kedvelem.

Igen. Olja Bećkovićról, A hét benyomása (Utisak nedelje) című kultikus televíziós politikai vitaműsor szerzőjéről/műsorvezetőjéről van szó. Arról az újságíróról, aki 1991-ben a Studio B tv-ben debütált a vitaműsorával, majd 1996-ban átigazolt a Mreža (Hálózat) produkciós csoporthoz, s akit 2002 óta a B92 TV-n nézhettünk vasárnap esténként. Lehet őt szeretni, és lehet nem szeretni. Megosztó személyiség. De amit nem lehet elvitatni tőle, az a tájékozottsága, a fölkészültsége, és az, hogy nem tesz lakatot a szájára. Tud, akar és mer kérdezni. Rákérdezni. És nem alákérdezni. Ezért van az, hogy A hét benyomása már több mint két évtizedet élt meg, és a B92 legnézettebb műsora. Ami engem illet, az elmúlt évtizedben voltak időszakok, amikor gyakran néztem. Máskor meg — a politika okozta csömör miatt — egyáltalán nem. Az utóbbi egy évben viszont egyre gyakrabban esett a választásom a vasárnap esti film helyett Oljára. Augusztusban aztán azon kaptam magam, hogy azt kérdezem: mikor jön már vissza a nyári szabadságról? Végül úgy vártam már, akár a Messiást.

Hogy miért? Mert kezdtem nem érteni: mi folyik itt. És valamiért tőle, a műsorától vártam a választ. Azt vettem észre, hogy két párhuzamos világ vesz körül. Az egyik világ ott és akkor kezdődik, amint kilépek a kapun. A buszmegállóban, a boltban, a piacon, az orvosi rendelő várótermében, a parkban, egyszóval mindenütt a nyugdíjcsökkentésről beszélgetnek, azt kommentálják, vitatják, szidják az emberek. Azt az intézkedést, amely kapcsán először a nyugdíjasok ígéretet kaptak: erre nem kerül sor. Később pedig azt ígérték nekik, hogy csak végső esetben folyamodnak a járandóságok csökkentéséhez — ha már minden más takarékossági lehetőséget kimerítettek. Ehhez képest ezzel, a nyugdíj lefaragásával kezdték, mert ez a legegyszerűbb. És van egy másik, párhuzamos világ. Melyet az írott és az elektronikus sajtó teremtett: ebben a — híradókban és a lapok hasábjain élő — Szerbiában ezt a hétköznapi valóságot nem látni, nem találni. Nyoma sincs. Hallgatnak, szinte be sem számolnak róla. Aki Pesten, Bécsben vagy Párizsban él, és csak a szerbiai sajtóból tájékozódik, akár azt is hiheti: Belgrádban közkívánatra csökkentik a nyugdíjasok járandóságát meg a közszférában dolgozók fizetését.

Ezért vártam annyira szeptember 28-át, a vasárnap estét. Azt reméltem, hogy a hallgatás nehéz páncélja végre áttörik. De a jól ismert politikai vitaműsor helyett a B92 közleményét láthattuk, miszerint: a televízió a „továbbiakig” nem sugározza az Olja Bećković nevével fémjelzett A hét benyomását. Azért veszik le a műsorról, mert a tárgyalások ellenére sem született megállapodás a B92 Televízió menedzsmentje és Olja Bećković, valamint a Mreža (Hálózat) produkciós csoport között. A B92 menedzsmentje felajánlotta, hogy az Utisak nedeljét a B92 földi csatornáján sugározzák novemberig, majd azután „ez a műsor váljon a B92 info csatornájának vezető formációjává, azzal a céllal, hogy ez a kultuszműsor és a neves újságíró sokéves tapasztalata hozzájáruljon a B92 tájékoztatási platformjának fejlesztéséhez”.

Ezzel szemben Olja Bećković azt mondja: „A műsoromat nem elhalasztották a továbbiakig, hanem betiltották. Én pedig nem a megegyezést tagadtam meg, hanem az ultimátumot. Megzsaroltak azzal, hogy a márciusig érvényes szerződés alapján csak akkor folytathatom a munkát, ha előtte aláírom: novemberben átmegyek a B92 info csatornájára.” Ami annyit tesz, hogy a nemzeti frekvenciáról átraknák őt a nem mindenki számára elérhető kábeltévére, eldugnák egy egérlyukba. Üzleti döntés? A csatorna vasárnap esténként milliós bevételtől esik el — a műsora ugyanis már-már vezethetetlenné vált a rengeteg reklámtól. Ráadásul felajánlották neki, hogy 30%-kal növelik a gázsiját, ha aláírja a papírt. „Ez viszont nem üzleti döntésnek, hanem politikai utasításnak tekinthető” — állítja az újságíró-műsorvezető.

„Évek óta vezeti az ország legbefolyásosabb tévéműsorát, ezért hogyan tudná összehasonlítani: milyen volt a sajtószabadság Milošević, Đinđić, Koštunica, Tadić, illetve Vučić idejében?” — tette föl neki a kérdést a történtek után a Politika újságírója. „Ilyen még nem volt” — válaszolta. Egy tévés kolléganőjének pedig azt mondta: úgy érzi magát, mint egy súlyos közlekedési baleset után. Még nem fogta föl, még nem hiszi el. Én sem.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Kaleidoszkóp rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!
E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.
Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Részletek mutatása" gombra olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..