Figura Terézia színművésznő, a tábor vezetője elmondta, első alkalommal volt egyhetes az esemény.

— Belemerészkedtünk ebbe a kalandba, ami szerintem nagyon jó döntés volt, és úgy gondolom, hogy ennek a tábornak hét napig kell tartania. Ennyi elég ahhoz, hogy szórakozzunk is, de legyen mindenre idő, stressz nélkül. A gálaműsor anyaga egy nappal a bemutató előtt készült el, utána tudtunk lazálkodni. Próbáltunk is egy kicsit, de inkább sziesztáztunk, vagyis nagyon sok teret kaptunk a két bónusznappal. Sikerült néhány meglepetést is beszervezni a gyerekeknek, az egyik az volt, hogy a bácsföldvári motorosklub tagjai lejöttek hozzánk, és végigvonultak a nagy motorokkal. A gyerekek ráülhettek a gépekre, fényképezkedhettek. A másik meglepetés az volt, amikor kijöttek a bácsföldvári Palacsintafesztivál szervezőgárdájából azok a nők, akik egyébként sütni szokták a palacsintát. Felvonultak sátorral, mindennel, felállították a padokat, asztalokat, és négy tűzhelyen sütötték nekünk egész délután a palacsintát, mindenféle kenceficével. Aztán a gyerekek átvették a stafétabotot, és ők kezdték el készíteni a finomságot. Minden gyerek megtanulta forgatni, dobálni a palacsintát, itt ugyanis lehetett, mert nem anyukának kellett leszednie a mennyezetről. Itt valóban sokkal lazábban, könnyedebben, gördülékenyebben zajlott minden. Hál’ istennek, kiszépült az idő, fürödni is lehetett.

A választott darab kapcsán a táborvezető megjegyezte, az előadásban sok gyerek szerepet kaphat, nincsenek főszereplők, mindenki tud teljesíteni, megcsillogtatni magát.

— Ez egy musical, vannak benne nagyon jó zeneszámok, melyekre lehet koreográfiákat készíteni. A témája pedig, az árvaság, örök érvényű. 

A besegítők között volt Dupák Fanni színésznő is, aki nem tudott jelen lenni a bemutatón. Szalai Bence színművész oktatóként járult hozzá a táborhoz. Mint fogalmazott, nagyon félt az idei eseménytől, mert tavaly annyira jól sikerült, hogy olyan érzése volt, ezt nem lehet megismételni.

— Végül legalább olyan sikeres lett az idei tábor, mint a tavalyi. Nagyon jó volt, hogy rengetegen visszajöttek a tavalyi csapatból, illetve nagyon sokan azért vettek részt, mert hallották, tavaly milyen szuper volt. Ez pedig nem kis büszkeség a táborvezetőknek. Amit szerettünk volna, azt elértük, hogy egy erős és jó csapatot kovácsoljunk össze, melynek tagjai szeretnek itt lenni, kedvelik egymást. Emellett pedig természetesen foglalkoztunk a színházzal, a zenével, a tánccal, az angol nyelvvel és a szép beszéddel is, melyek mind fontosak.    

Csáki Beáta angoltanárként vett részt a táborban, és örömmel nyugtázta, hogy egy gyönyörű munkafolyamat végére érkeztek, ahol mindenki összebarátkozott mindenkivel.

— Nagyon szorgalmasak voltunk, és rengeteget dolgoztunk a gyerekekkel. Ami az angolórákat illeti, különféle kifejezéseket és frázisokat tanultunk, melyek nagyon szorosan kötődnek a Twist Olivér című történethez. A szépsége ennek a tábornak az, hogy különböző korosztályokkal dolgozunk, és ez nagy előny, mivel az idősebbek odafigyelnek a fiatalabbakra, és ők is nagyon szófogadóak. Tehát ami a magaviseletet illeti, nem volt gond, mivel a tábor vezetője szigorú szabályokat fektet le az elején, melyeket mindenki nagy tisztelettel be is tartott.

A másik angoltanárnő, Huszka Vlaškalić Zita második éve táborozott a csapattal, mondhatni, visszatérő diákszínpados.

— A tábortűz körül beszélgettünk a gyerekekkel, mindenki elmondta, mi tetszett neki. Fantasztikus kis csapatot tudtunk nem is a végére, hanem már a tábor második-harmadik napjára kialakítani. A Diákszínpadnak külön helye van a szívemben. Jó érzés volt látni, mennyire kedvelik. Hiszem, hogy mi a kollégáimmal hozzájárultunk a jelenlévők tudásához.

Figura Gábriel az asszisztens szerepét töltötte be.

— Nekem izgalmas volt, hogy ebben az előadásban megvan az érzelmi hullám. Kezdetben pozitív, de ahogy lassan haladunk az előadás mélyébe, úgy válik szomorkássá a történet. Bevallom, egy picit el is sírtam magamat az egyik próbán. A bemutató végén vastapsot kaptak a gyerekek, amit meg is érdemeltek, hiszen egy héten keresztül dolgoztak, vagyis dolgoztunk közösen. Szóval elég kemény, de nagyon sikeres munka volt.

A gyerekek pedig nagyon jól érezték magukat, a bemutató után is folytatódott a társalgás. Sokan közülük már alig várják a Diákszínpad berkeiben ősszel kezdődő alkotómunkát.