A szabadkai sportoló a kötöttfogású birkózók 66 kg-os súlycsoportjában állhatott a dobogó legfelső fokára, és ezzel Momir Petković 1976-ban Montrealban elért aranyérme után újra olimpiai birkózóarany került Szabadkára. Az ünnepélyes fogadáson Laban gratulált Štefaneknek az olimpiai bajnoki címhez, ő pedig a riói olimpia hivatalos pólóját ajándékozta a polgármesternek.

— 2016. augusztus 16-a aranybetűkkel kerül be a szabadkai és a szerbiai sport történetébe. A Spartacus Birkózóklub több olimpiai érmest adott már a birkózósportnak, hiszen Momir Petković 1976-ban arany-, Refik Memišević 1984-ben ezüstérmet szerzett, most pedig Davor Štefanek állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Elkészítettük a táblát, melyen Štefan neve látható. Szeptember 1-jén, a város napján helyezzük fel az olimpiai bajnokok kútjára, a többi szabadkai érmes neve mellé — mondta Laban.

A legendás edző, Sreten Damjanović, akinek elévülhetetlen érdemei vannak Štefanek sikerében, elmondta, hogy birkózója ezzel az aranyéremmel a sportág csúcsára jutott.

— Már gyerekkora óta azt hangoztatta, hogy a világversenyeken szerzett érmek tekintetében szeretne felülmúlni engem. Ez most sikerült neki, aminek őszintén örülök — mondta Damjanović.

Davor Štefanek köszönetet mondott Szabadka városának, az országnak, a Szerbiai Birkózószövetségnek, a Szerbiai Olimpiai Bizottságnak, az edzőknek és mindazoknak, akiknek valamilyen szerepük volt a siker elérésében.

— Elértem azt, amit eddig még az országban senki: világbajnoki és olimpiai bajnoki aranyérmet is nyertem. Rióban nagyon nehéz sorsolást kaptam. Mindenki megijedt, amikor kiderült, hogy az első mérkőzésen a japán Inoue ellen lépek szőnyegre. Edzőimmel ellentétben viszont én nagyon nyugodt voltam, a meccs előtt el is aludtam. Amikor három meccs volt hátra a mérkőzésemig, akkor megkerestek az edzőim, és közölték, hogy még csak három párharc, és szőnyegre kell lépnem, én viszont azt válaszoltam nekik, hogy majd akkor szóljatok, ha már csak egy mérkőzés maradt hátra. Az első három találkozón senki sem láthatott mosolyt az arcomon, annyira a birkózásra összpontosítottam. A japánt simán legyőztem, majd jött a német Staebler, akinek visszavágtam a tavalyi vb elődöntőjében elszenvedett vereségért. Ezután következett a fiatal grúz Bolkvadze, aki az előző körben az olimpiai bajnok, iráni Norozit győzte le. Bevonuláskor ránéztem, és láttam rajta, hogy falfehér. Döntőbeli ellenfelem, az örmény Arutyunyan nagyon jó birkózó, ezúttal is gratulálok neki az ezüstéremhez. Ő is nehéz ágra került, hiszen le kellett győznie a koreait, az oroszt, az azerit és a magyar Lőrincz Tamást, aki az utóbbi tíz év legjobbja ebben a súlycsoportban. 1:0-s vezetése után is nyugodt maradtam. Egyre csak vártam, majd másfél perccel a vége előtt elindultam, és kiegyenlítettem. Amikor felkeltünk a térdelő helyzetből, és láttam, hogy 57 másodperc van a végéig, akkor már éreztem, hogy ez meglesz — mondta Davor Štefanek.

Szombat este több ezer ember jelenlétében ünnepi fogadást tartottak olimpiai bajnokunk tiszteletére.