Az olajszentelési szentmise különlegessége, hogy csak püspök celebrálhatja, a papok pedig megújítják a papszentelés során tett ígéreteiket. Ezen a szentmisén megszentelik a krizmát, a keresztséghez, bérmáláshoz, pappá és püspökszenteléshez, valamint a templom és az oltár felszenteléséhez használt olajat. A krizma olívaolajból készül, amelybe balzsamot és egyéb aromás olajokat öntenek, ami kellemes illatot kölcsönöz a krizmának. Továbbá ezen szentmise alatt két, szintén olívaolajból készült olajat is megáldanak, mégpedig a katekumenok olaját, amelyet a keresztelésnél használnak, és a betegek olaját, amelyet a betegek kenetének kiosztásánál használnak.

Az apostoli nuncius szentbeszédét a jelenlévő paptestvérek és diakónusok köszöntésével kezdte, majd a híveket is köszöntötte, „akik összejöttek e székesegyházban, hogy velünk együtt imádkozzanak, és akiknek könyörgése értünk száll a lelkek egyetlen örök Főpapjához, hogy - amint azt a mai ünnepi szentmise kezdetén kértük - "megváltásának tanúi lehessünk a világban.“ A folytatásban elmondta, hogy „Jézus, akire irányítjuk tekintetünket ugyanaz, akit kritikával illettek, üldöztek, álnokul elárultak, akit gonoszul elfogtak, igazságtalanul elítéltek, cinikus lélekkel megkínoztak, kegyetlenül meggyötörtek és megöltek. Ugyanakkor azonban az a Jézus, aki dicsőségesen feltámadt, aki "eljön a felhőkön és látni fogja minden szem, azoké is, akik átszúrták és a föld minden nemzete mellét veri majd", vagyis a megdicsőült és feltámadt Krisztus.“ Majd kifejtette: „Ez az olajszentelési szentmise, amelyet gondviselésszerűen akkor ünneplünk, amikor maga a természet is újraébred és újjáéled, mintegy a téli elmúlás után, úgy számunkra is a hideg és a lustaság egyes pillanataira a tavasz és új kivirágzás kell következzen; egy fokozott lelkipásztori lelkesedés, amely az imából és Krisztussal való találkozásból születik, aki életkorunkkal nem törődve "megújítja ifjúságunkat".

A továbbiakban Gangemi érsek a zsoltáros szavaira utalva, megható gondolatokkal emlékeztette a jelenlévő lelkipásztorokat, hogy naponkénti kötelezettségük teljesítésében váljanak a „szentek kórusává“ és énekeljék a zsoltárossal együtt „szüntelen az Úr szeretetét!", többek között a következő szándékra: „A mai napon azonban mindenekelőtt a Szabadkai egyházmegye zarándok egyházáért magasztaljuk az Úr szeretetét , amely fénylő pillanatai és árnyai közepett, hősies lelkesedése és gyengeségei közepett is szakadatlanul Beléd veti reményét, Urunk; azért az Egyházért, amely nem közömbös azokkal szemben, akik eltávolodnak Tőled; sem azokkal szemben, akik nem hisznek és szükségét sem érzik a hitnek, akik más vallások felé fordultak, hanem felteszi a kérdést, hol tévedtünk, amikor engedtük messze tévelyegni a juhokat és megkeresve őket szeretetteljesen visszavezeti a közösséghez.“ Szentbeszédének zárógondolataiban a szónok felhívta mindannyiunk figyelmét, arra,  hogy énekkel magasztaljuk az Úr szeretetét ezért az egyházért, amely nincs híján a lelkesedésnek és amely az elmúlt hónapok során nem fáradt bele a könyörgésbe, hogy mihamarabb új pásztort kapjon, „aki a nyáj előtt jár, hogy mutassa az utat, a nyáj közepette van, hogy egységbe fogja őket, a nyáj mögött halad, nehogy valaki is lemaradjon" - ahogy azt Ferenc pápa hangsúlyozta a nunciusokkal való első találkozás során 2013. júniusában.

Az ünnepélyes krizmaszentelés után, Msgr. Fazekas Ferenc, egyházmegyei kormányzó, az egyházmegye papsága és hívőközössége nevében, megköszönte az apostoli nuncius jelenlétét, amit a vendég megköszönt és mindenkinek áldott ünnepet kívánt, azzal a jókívánsággal, hogy húsvét szent kegyelmét éljük meg a hétköznapjainkban is.

Illés Hajnalka / a Szabadkai Egyházmegye Sajtóirodája