Ott tartunk, hogy az emberiség által a mai napig felhalmozott tudás és ismeret, valamint a rendelkezésünkre álló technológia már most is viszonylagos jólétet és gondtalan életet szavatolhatna minden ember számára. A feltételes mód jelzi azonban, hogy ez nem valósult meg maradéktalanul. Sőt! Időnként azt tapasztaljuk, hogy megnőtt az újabb gazdasági és politikai válságok kitörésének esélye. Az aktuális világgazdasági történéseket vizsgálva nem lehet ignorálni a történelmi és a politikai tendenciákat, hiszen azok a gazdasági fejleményekre is döntően hatnak.

A világ évtizedeken át tartó egyértelmű és éles kettéosztottsága 1989-ben megszűnt. Lezárult ugyan a hidegháború korszaka, de naivitás volt azt hinni, hogy ezzel minden megoldódott. A megosztottság különböző formákban megmaradt, illetve most újra megújulni látszik. Ha a már Hegel által is leírt módon, az úr és a szolga viszonyaként tekintünk a történelemre, akkor valójában akkor jöhet el a Fukuyama által a történelem végeként megnevezett korszak, ha megszűnik az úr-szolga viszony. Érdekes szempont, hogy a nemrég még tájainkon dívó marxista ideológia a nyugati világot tartotta az urak és a szolgák klasszikus rendszerének, miközben a nyugati világ éppen fordítva, a szocializmust látta tipikusan elnyomó, szolgai rendszernek.

A ’90-es évek elejét a liberális értékrend térhódítása jellemezte. Akkor valóban úgy tűnt, elérkezett a történelem vége, legalábbis olyan szempontból, hogy az emberiség megtalálta azt az ideológiát, azt a társadalmi berendezkedést, amely végleges és tökéletes. Ma már tudjuk, hiszen megtapasztaltuk, hogy ez nem így van. Egyre inkább az lehet a benyomásunk, hogy tökéletes rend nem is létezik. Ebből viszont ne azt vonjuk le, hogy nem is kell arra törekedni, hogy ha nem is tökéleteset, de ahhoz közelítő állapotot hozzunk létre. A kapitalizmus torzulásai a liberalizmus leghűségesebb híveit is ráébresztették, hogy talán mégsem minden tökéletes, valamint hogy újra kell vizsgálni és értelmezni a klasszikus liberális értékrend ismérveit. A világgazdasági folyamatokat nem lehet a politikai dimenziók és az ideológiai trendek nélkül elemezni. A politika és az ideológia olyan mélyrehatóan befolyásolja a globális gazdasági folyamatokat, hogy azok figyelembevétele nélkül nem lehet reális következtetéseket levonni. A jövő társadalma, ha történelmünk nem vesz váratlan vagy apokaliptikus fordulatot, tudásalapú lesz. A posztindusztriális paradigmával sokszor tévesen azonosított tudásalapú társadalom elképzelése már a ’60-as évek végén, illetve a ’70-es évek elején gyökeret verő elméleti kezdeményezés volt. A gondolkodók egy része már akkor új távlatokat vélt felfedezni.

Az informatikát ma már a legtöbben a posztindusztriális társadalom meghatározó tudományának tekintik. Abban szinte mindenki egyetért, hogy az emberiség gazdasági és társadalmi fejlődésének legfontosabb feltétele a tudás, illetve az azon alapuló gazdaság és társadalom, ezért ennek megteremtésén kell fáradozni. A modern kori társadalom alapértéke az, hogy az emberek mind nagyobb többsége hozzájuthat a mások és az elődök által felhalmozott szellemi tőkéhez, és fel is használja. Mielőtt azonban emiatt egyfajta euforikus hangulatba kerülnénk, vagy ismét valamilyen tökéletes vagy jó modellt sejtenénk, sajnos azt kell megállapítanunk, hogy az emberek ettől mégsem lettek valóban okosabbak.