Nolan Odüsszeiája sokkal inkább mai társadalmunk korrajza – ezt támasztja alá a háborúellenes üzenet, mely a trójai háborúból egy évtizeden át hazafelé tartó Odüsszeusz fejében megfogalmazódik, sőt, éppen ez van annak az ívnek és fejlődéstörténetnek a végén, amelyet bejár. Minimum furcsa egy olyan műtől, mint az Odüsszeia. De mint már mondtam, ez Nolan Odüsszeiája. Nemcsak a hangzatos, vérzivatarról, céltalan öldöklésről szóló monológok utalnak mai világunkra, hanem a gyors, pattogós, már-már tiktokos vágás, a feszült, egy kicsit sem unalmas akciójelenetek gyors egymásutánban történő váltakozása és az olykor valóban letaglózó látvány is. Amíg Homérosz történetében az istenek valódi entitásként, haragot táplálva vagy éppen segítséget nyújtva léteznek, ebben a filmben láthatatlan erők csupán, melyekről vagy elhisszük, hogy befolyásolják hősünk útját, vagy nem.

Már jóval a premier előtt kultúrharc alakult ki a mozi körül, ennek két legnagyobb célpontja egyértelműen Lupita Nyong’o és Elliot Page szerepeltetése lett. Lupita Nyong’o Helenét, vagyis Trójai Helénát alakítja – sőt a filmben Klütaimnésztrát is –, és ebből lett az első nagy botrány. Az ellenzők érvelése leegyszerűsítve az volt, hogy Helené a görög mitológiában a világ legszebb asszonya, akinek szépsége miatt robban ki a trójai háború, ezért szerintük egy fekete színésznő kiválasztása szándékos „race-swapping”, illetve DEI-casting. Elliot Page esetében transzneműsége lett a támadások központja. A legfontosabb csavar, hogy az interneten előbb az terjedt el, hogy Page Akhilleuszt alakítja. Ez azonban nem volt igaz: egy, a Homérosz eredetijében nem létező hőst, Sinónt játszotta, erre a szerepre pedig szerintem kiváló volt – egy gyerek katonát játszott ugyanis, aki meghal Odüsszeusz ügyéért, azaz a trójai falóért.

Amikor egy barátommal megnéztük a filmet a palicsi Abbázia moziban, érdekes volt, hogy a közönség idősebb házaspárokból állt, akik enyhén szólva nem erre számítottak, és megdöbbenve nézték, hogy mi folyik a vásznon – valószínűleg korábban csak az Armand Assante főszereplésével készült, kétrészes minisorozatot látták a ’90-es évekből. Ez egyébként egy korrekt és szöveghűbb bemutatása volt Homérosz történetének, Nolan esetében azonban jóval nagyobb a művészi szabadság. A film a trójai háború végétől indul, a falovas legendát pedig annyira életszagúan, praktikus effektekkel és kegyetlenül naturalista módon ábrázolja, hogy teljesen hihetőnek is hat. Ez egyébként más jeleneteire is igaz.

Hosszú lenne felsorolni a gyors egymásutánban következő kalandokat – azaz Odüsszeusz hányattatását a tengerészeivel együtt –, érdemes azonban kiemelni például Kirké disznóvá változtatós jeleneteit, melyek néhány percre konkrétan testhorrorrá avanzsálják az Odüsszeiát. A leghatásosabb jelenet viszont számomra a szirének csábító énekéről szóló rész, mely eszméletlenül erős, akárcsak Odüsszeusz monológja közben.

Matt Damon kiváló alakítást nyújt a film főszereplőjeként. Nagyon jól hozza a főleg az esze és a logikus gondolkodása miatt kiemelkedő hőst, aki pokoljárása során pragmatikus döntések sorát hozza meg, a katonáit például nem hajlandó eltemetni, amivel a még élőket próbálja védeni. Odüsszeusz fiát Tom Holland alakítja, aki egy derűs, de naiv figura, feleségét, az Ithakában a kérők hadát vendégül látó Pénelopét pedig Anne Hathaway. Akit érdemes kiemelni, az Eumaiosz, Odüsszeusz hűséges kondása, akit John Leguizamo alakít, és határozottan emlékezetes a vak harcosként. Nolan valamiért úgy érezte, hogy Zendaya Athénéként beleillik majd a képbe – talán ő az egyetlen, akinek a castingját valóban semmivel sem lehet indokolni, annyira légiesen üres, súlytalan és semmitmondó. Mintha csak azért került volna be a filmbe, hogy a mozi tartalmazzon egy csipetnyi Zendayát is, a sztárparádéval összhangban.

Száz szónak is egy a vége, az Odüsszeia igazolta a körülötte lévő hype-ot: egy rendkívül látványos, izgalmas és jó film lett, számomra pozitív csalódás. A megosztó vélemények ellenére javarészt működik – de a végén lévő csavar minden kétséget kizáróan igazolja, hogy a rendező célja az volt, hogy teljesen átformálja Homérosz 2800 éves eposzát, hogy az minden ízében a modern társadalmi párbeszédek terévé változzon. A nézők tehát a trójai falóban nem dicshimnuszokat, hanem békepárti üzeneteket kapnak. Ez azonban nem vesz el abból, mennyire monumentális ez a majd háromórás, sötét kaland.