home 2024. március 28., Gedeon napja
Online előfizetés
Odafigyelni a kortársirodalmi jelenségekre
KRIZSÁN Mónika
2006.07.05.
LXI. évf. 27. szám
Odafigyelni a kortársirodalmi jelenségekre

A Híd Irodalmi Díjat a Híd irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat fennállásának huszonötödik évfordulójára alapította a Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat kiadói tanácsa. Az elismerést az a vajdasági magyar író veheti át, akinek művét a bírálóbizottság az előző év legjobb könyv...

A Híd Irodalmi Díjat a Híd irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat fennállásának huszonötödik évfordulójára alapította a Forum Lap- és Könyvkiadó Vállalat kiadói tanácsa. Az elismerést az a vajdasági magyar író veheti át, akinek művét a bírálóbizottság az előző év legjobb könyvének találja. A zsűri véleménye szerint a 2005. esztendő legérdemesebb, s ezáltal Híd-díjas munkája Faragó Kornélia Kultúrák és narratívák című kötete.
Az elismerésről, a kortárs irodalom iránti érdeklődésről és a tanulmányírók megítéléséről kérdeztem Faragó Kornéliát, az újvidéki Magyar Tanszék és a belgrádi Hungarológia Tanszék tanárát, a Híd főszerkesztő-helyettesét.
* Nemrégiben vehette át a Híd Irodalmi Díjat. Hogyan fogadta, mit jelent Önnek ez az elismerés?
- Az irodalomkutatót, a kritikust a nagyon fontos szakmai/baráti beszélgetéseken túlmenően a könyveiről szóló írásos bírálatok, esetleg a gondolatainak ,,ihlető” erejét jelző idézettségi és más felhasználási mutatók, a kiadói hajlandóság és némiképpen talán az ösztöndíjak, díjak is orientálhatják. Tanulmányaim átjutottak már néhány ,,szűrőn” és nélkülözhetetlen visszajelzési ponton az említettek közül, mégis jó érzés, hogy a Kultúrák és narratívák címet viselő könyv a mostani széles és színvonalas mezőnyben is megállta a helyét. Az én értelmezésemben ez a díj megerősít egy elméleti igényű irodalomértési módot és egy olyan kritikai szemléletet, amelyet a mi léthelyzetünkben egyáltalán nem könnyű érvényesíteni.
* A díjazott mű, a Kultúrák és narratívák a bírálóbizottság szerint azért is jelentős, mert különbözőségük ellenére is egységesnek látja a magyar és a kisebbségi magyar irodalmakat. Ön szerint miben különböznek az írásmódok? A különbözőség hátrányként vagy előnyként fogható fel?
- Azt hiszem, érzékelhetünk bizonyos különbségeket, a gondolkodást óhatatlanul meghatározzák a saját geokulturális keretei. Ezek a különbségek a magyar irodalom beszédszerkezetén belül kimondottan gazdagító változati tényezőkként jelennek meg. Hogy milyen mértékben, milyen hangsúlyokkal tud egy itteni irodalmi megnyilvánulás jelen lenni a szélesebb mezőben, az attól is függ, hogy mennyiben tud rákérdezni ezekre a különbségekre, másságokra. Ezt az ,,áttelepült irodalom” is érzékeli, rendkívül tanulságos, hogy mely szerzők milyen értelemben számítanak az itteni dimenziókra az auto-image-képzés magyarországi folyamatában.
* Sokáig, talán a hagyományos irodalomtanítás folytán, a kortárs magyar irodalom ismeretlen maradt a diákok számára. Tanárként mit tapasztal: az újabb generációk rátaláltak-e már a mai szerzőkre? Ismerik-e és követik-e a kortárs irodalom alakulását?
- A kérdező személyes élménye lehet mindaz, ami számomra az egyetemi felvételi vizsgák nyomán rajzolódik ki: általános és középiskolai tanításunk egyértelműen leggyöngébb pontja a jelenkori irodalmi kultúra közvetítése. Általános tapasztalat, hogy a diákok nemigen válnak a mai olvasási folyamatok részeseivé, a tanárok - tisztelet a kivételnek - legfeljebb elvétve hívják fel a figyelmüket a legújabb alkotásokra, nem ismertetik a folyóiratközléseket, még a regionális jellegűeket sem, a történeti koncepcióból következően a tantervi anyaggal nem jutnak el a mai szerzőkig stb.
Az újvidéki Magyar Tanszéken hagyománya van a kortárs jelenségekre való odafigyelésnek. Ezt a hagyományt - mivel rendkívül fontosnak tartom, hogy végzett hallgatóink erős kulturális tényezőkként tudjanak belépni a jelenkori irodalmi-irodalomelméleti folyamatokba - a lehető legnagyobb mértékben igyekszem fenntartani és erősíteni. Az elméleti órák és szakdolgozatok zömmel mai viszonylatokat érintenek, a tanszéki Beszédművészeti Műhely kortárs alkotásokból is válogat, a fiatal fordítókkal kizárólag jelenkori műveken dolgozunk, hogy minél behatóbban megismerhessék azokat. A belgrádi Hungarológia Tanszéken is a jelenkori magyar irodalmi kultúra közvetítését vállaltam, és meglepően kellemes tapasztalatokra tettem szert. A szerb fiatalok is nagy kedvvel olvassák, és sikeresen fordítják a mai magyar szerzőket.
* 2005 óta a Híd irodalmi művészeti és társadalomtudományi folyóirat főszerkesztő-helyettese. A csaknem két év alatt többek között a folyóirat külleme is megváltozott. A külalakváltás jelentett-e szemléletváltást? A megújult Hídban egyre több fiatal tanulmányíró munkáját olvashatjuk. Kibontakozni látszik egy új tanulmányírói generáció?
- Valóban szembetűnően sok a fiatal a Híd körül, már ismert prózaírók, költők, most induló irodalom- és színikritikusok, fordítók és más alkotói személyiségek fóruma is a folyóirat. A Híd korábbi munkatársai közül azok vannak jelen, akik jól érzik magukat ebben a nagyon aktuális és nagyon dinamikus szövegkörnyezetben, pontosan érzékelik és megbecsülést érdemlő tudásukkal alakítják, erősítik a folyóirat mai törekvéseit. Egy többnyelvű, sokhangú, számról számra bővülő, változó alkotói gárda jött így létre, eléggé kiterjedt a földrajzi háló is.
Az új Híd-számok egy nagyon igényes és koncepciózus együttességet kívánnak megvalósítani azáltal, hogy széleskörűen érvényesítik a szövegek és szerzői személyiségek magánvalóját is. A kedvező visszajelzésekből ítélve, a külalaki változások a belsőkkel való harmóniában, előnyére válnak a folyóiratnak.
Ugyanakkor a mai Hídnak, minden változás ellenére is, van kulturális emlékezete, tudja, hogy kiemelkedő alkotói-szerkesztői személyiségek formálták az arculatát, tekintélyét, és igyekszik meríteni saját legjobb hagyományaiból.
* Szó volt a magyar és a kisebbségi magyar irodalom különbözőségéről. A tanulmányíró megítélése is más a határon innen és túl? Figyelnek-e az itteniekre az anyaországi szakemberek?
- Vajdasági magyar keretek között, az elméleti fórumok és a ,,nyelvértők” számából következően eléggé szűkösek a kimondottan teoretikus indíttatású gondolkodás lehetőségei, hacsak nem bitorol olyan orgánumokat, amelyek nem illetik meg. Nagyobb érdeklődésre mindenkor az ,,olvashatóbb” gondolatformák számíthattak. Amennyiben szélesebb tereket kíván bejátszani az irodalomról való elméleti igényű beszéd, be kell kapcsolódnia a magyarországi és/vagy a szerb beszédrendbe, a színvonalas munkák, ha nem is könnyen, de át tudják lépni a nyelvi-földrajzi határokat. Olykor persze nem a minőségen múlik, hanem a baráti, az érdekbaráti gesztusokon, ez azonban, minőség hiányában, csak a legritkább esetben garantálja az átfogóbb, a tartósabb jelenlétet, a mélyebb beépülést.
* Akik ismerik a tanárnőt, tudják, hogy sohasem unatkozik, mindig vannak tervei, s mindig dolgozik valamin. Most mivel foglalkozik, készül-e új könyv?
- Korábban a regényterek működését kutattam, ebből nőtt ki azután az idegenség különböző alakzatainak a körüljárása. Mindegyik témakör vetett fel olyan kérdéseket, amelyek egy következő könyv anyagát képezhetik: egy geokulturális alapozású elbeszéléselmélet körvonalazása lehetne a legközvetlenebb célok egyike.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..