A tábor részvevői

Augusztus utolsó napjaiban az óbecsei felderítők otthonát interkulturális gyermektábor színhelyévé tették a Bratstvo Általános és Középiskola, valamint a gimnázium tanulói. A táborozást az óbecsei községi Gyermekbarát-egyesület szervezte a helyi Akcióterv a gyermekekért programjával összhangban.
A Bratstvo iskola 37 diákját főleg tanulmányi eredményei alapján választották ki. A középiskolások kozmopolitákként vállalták a három napig tartó táborozást.
Sormáz Izabella, az egyesület elnöke munkatársaival, a tanárokkal, a pszichológussal, a pedagógussal, valamint az egészségügyi nővér segítségével és az önkormányzat hathatós támogatásával szervezte meg a diákok táborozását, amely a másság természetes elfogadásáról, egymás anyanyelvének elsajátításáról szólt, közben barátkoztak is a fiatalok, sportoltak, jelmezeket készítettek, szerepeket tanultak. A program része volt a személyi tisztálkodás alapjainak ismertetése és elfogadása is.
Potrebić Tőzsér Gabriella, Lučev Mária gyógypedagógus, Marica Kresoja pedagógus Nacsa Gabriella gyógypedagógus, Slavnić Angéla roma koordinátor, az Integra polgári társulás elnöke készségesen hozzájárult a tábor munkájához.
A Bratstvo Általános és Középiskola diákjai különleges odafigyelést igényelnek. Tanáraik nemcsak tanítják, hanem nevelik is őket. A tananyagon kívül felhívják a figyelmüket mindenre, amire az életben szükségük lehet. Teszik ezt nagy szaktudással és szeretettel, hiszen ezt a feladatot csak hivatásként lehet végezni. Nagy segítség számukra az önkormányzat és a Gyermekbarát-gyesület messzemenő támogatása.
Augusztus 30-án a táborlakó diákok szerb és magyar nyelvű műsort szerveztek, amelyen saját elképzeléseik szerint, jelmezbe öltözve szerepeltek, a gyermekekre jellemző egyszerűséggel és természetességgel. A rendezvényen megjelent Knézi Péter óbecsei polgármester és Dušan Jovanović, a kkt elnöke.
Amikor a vendégek elmentek, a tábortűz mellett még sokat énekeltek és táncoltak a fiatalok. A fénylő szemek túlszárnyalták a lángok csillogását. A táborozás maradandó emléket hagyott részvevőben és szemlélőben egyaránt. Könnyűnek tűnt a feladat teljesítése: nyújtsd felém a kezed -- legyél a barátom!
Vajon tényleg ilyen egyszerű? A feladat csak annyi lenne, hogy tanuljunk egymástól, éljünk együtt és ne egymás mellett?