Az ünnepség a Botra férfikórus által bemutatott Himnusszal kezdődött.

A megjelenteket Tót Kása Piroska köszöntötte, majd a színpad Guzsvány Izabella kiváló énekesnőé lett. Tehetségét már kisgyermek korában észrevették. Zenei képzését az apatini zeneiskolában kezdte zongora szakon. Később a szabadkai középfokú zeneiskola zongora és ének szakos diákja lett. A fuvolát magánszorgalomból tanulta meg. Számos versenyen mutatkozott be nagy sikerrel. Tudásszomja megállíthatatlannak bizonyult, a nyári szünetei során a budapesti Harmat Artúr Kántorképzőt látogatta. Az egyetemet az újvidéki zeneművészeti akadémián végezte, szólóének szakon, majd mgr. prof. Vitkay Kovács Vera művésznő vezetése alatt a komolyzene mellett a magyarnóta-éneklés is fontossá vált számára.

Remek hangja, folyamatos mosolya, kiapadhatatlan energiája mellett azt is megmutatta, hogy a tánc sem áll messze tőle. A színház zengett a szűnni nem akaró tapstól, mellyel a közönség jutalmazta.

Rókus Zoltán, Óbecse szülötte gimnáziumi tanulmányai után felvételt nyert az újvidéki Művészeti Akadémia színűvész szakára, László Sándor és Balázs Áron osztályába, majd mesterszakon diplomázott. Ezúttal a művészet másik oldalát mutatta be a nagyérdeműnek, egy személyben uralva a színpadot, ébren tartotta a figyelmet és az arcokon a mosolyt.

A program befejeződött. A taps nehezen halkult el. A közönség nem mozdult. A színház egy időre elcsendesedett, talán azért, hogy új erőre kapjon egy minden sikert magáénak tudó újabb produkció előtt. Mert lesz valami ismét. Lesz, mert az óbecsei Petőfi Sándor Magyar Kultúrkörben mindig történik valami.