Keszég Károly újságíró, a Napló hetilap utolsó főszerkesztője 1997-ben távozott az élők sorából. Halálának évfordulóján Padén, a szülőfalujában a helyi Takáts Rafael Magyar Kultúrkör emléknapot szervez, melynek keretében átadják a tiszteletére létrehozott Közegellenállás riportpályázat díjait is.

Főhajtás a temetőben

Az egybegyűltek elsőként az elhunyt sírjánál rótták le tiszteletüket, ahol Léphaft Pál karikaturista emlékezett meg az újságíróról és barátról.

— A Keszég Károly-emléknap, valamint a Közegellenállás riportpályázat lassan már három évtizede létezik — mondta Komáromi Róbert, a Takáts Rafael Magyar Kultúrkör elnöke az egyesület székházában. — Karcsi padéi ember volt, a falunk szülötte, a kultúrkör alapító tagja. Számunkra nagyon fontos, hogy még sokáig fennmaradjon a munkássága. Meghívjuk azokat, akik jól ismerték, és arra törekszünk, hogy minden évben színvonalas műsort állítsunk össze. Az idén fellépnek a padéi Takáts Rafael Magyar Kultúrkör csoportjai, az asszonykórus, a lánykórusok, citerások, néptáncosok, illetve a vendégek Ludasról, Csókáról, Moholról és Nagykikindáról. Ilyenkor tartjuk meg a Közegellenállás pályázat díjkiosztóját is, mely riportok írására szeretné ösztönözni nemcsak az újságírókat, hanem a középiskolásokat, az egyetemistákat és mindazokat, akik úgy gondolják, lenne kedvük kipróbálni magukat ebben a műfajban. Sajnos, az utóbbi években elég kevés pályamunka érkezik.

Léphaft Pál, Heinermann Péter, Klemm József

A művelődési műsor kezdetén Klemm József emlékezett Keszég Károlyra, Heinermann Péter pedig Bogdán József most már szabad karcsi most már szabad című versét mondta el.

— A Berlin felett az ég című filmben az egyik szereplő, egy angyal egy társával együtt leszáll az égből a berlini dóm tetejére, és nézi ezt a sárból gyúrt világot. Megkívánja és eltökéli, hogy angyalból emberré lesz, és lemond angyalszárnyairól. Rájön ugyanis arra, hogy az embernek van egy különös képessége, egy Istentől kapott kegyelem, amivel az angyal nem rendelkezik, hogy az ember nyomot tud hagyni maga után. Kedves barátaim, mi minden év májusában összegyűlünk Padén, hogy egy nagybetűs emberről emlékezzünk. Egy olyan emberről, aki megértette ezt az üzenetet. Egy olyan emberről, aki tudott élni azzal az isteni kegyelemmel, amelyet kapott, mert volt tehetsége, ereje, mersze nyomot hagyni maga után. Aki nemcsak az Istentől kapott talentumát használta ki, ami az írásban nyilvánult meg, hanem ezen túlmenően feláldozta az egészségét, és igen gyakran az anyagi biztonságát is azért, hogy működtethesse a Naplót, azt a médiumot, amelynek a segítségével a vajdasági magyarság megmaradásáért és itt maradásáért harcoltunk. Nagyon köszönöm a padéiaknak, hogy minden évben hajlandók összejönni, ugyanis a nyomnak, amelyet az ember hagy maga után, van egy szomorú tulajdonsága. Ez pedig az, hogy könnyen elvész. Amennyiben önökkel együtt hajlandók vagyunk arra, hogy őrizzük ezt az emléket, akkor részben eleget teszünk a kötelezettségünknek. Keszég Karcsihoz akkor leszünk méltók, akkor követjük az ő példáját, ha azon túlmenően, hogy őrizzük a régi nyomokat, mi magunk is újabb és újabb nyomokat hagyunk magunk után. Ez a mi kötelességünk, ha azt akarjuk, hogy ne csak dicső múltunk legyen, hanem legyen jövője is a délvidéki magyarságnak — emelte ki Klemm József.

A legkisebbek játéka a színpadon

A bírálóbizottság nevében Tóth Lívia, a Hét Nap főszerkesztője hirdette ki a riportpályázat eredményeit. Ádám Csilla, az Újvidéki Rádió újságírója első helyezést ért el az Akkor leszek boldog, ha a koporsója mellett állok című pályaművével. A beérkezett írás a családon belüli erőszak témakörét dolgozza fel.

— Noha úgy tűnik, hogy ezzel a témával már többen is foglalkoztak, de mégis időszerű. Éppen ezért szakemberek bevonásával próbáltam mélyebben kikutatni, feltárni az okokat. A pszichológus arról beszélt, miért nem döntenek a nők határozottabban, amikor bántalmazásról van szó, illetve miért nem lépnek ki a mérgező kapcsolatból. A szociális központ munkatársa azt vázolta, milyen folyamaton kell átesni, amikor egy nő vagy valaki a családból feljelenti az erőszakoskodó felet. Emellett két igaz történet is van az írásban, két nőé. Az egyik éveken át tűri a bántalmazást, de nem érez annyi erőt magában, hogy azt mondja, vége. És van az ellenpélda, a másik hölgy, aki sok év után kijelentette: én ezt már tovább nem tűröm! Összeszedte a bátorságát, a gyerekeivel együtt elhagyta a férjét, és ma már boldog. Újságíróként nagyon sokat járok terepre, emberekkel beszélgetek, és van egy műsorom is, ahol ugyancsak emberekkel találkozom. Szerencsém volt, hogy ez a hölgy, aki már kilépett a házasságából, megnyílt, és elmesélte a történetét, melyből készült egy rádiós beszélgetés. Megrázó volt hallgatni, mert nyíltan beszélt, semmit sem titkolt, és felemelő volt látni benne az erőt. Azt, hogy mi mindenre volt szüksége, mígnem eljutott arra a pontra, hogy megtette ezt a lépést. Én általában átérzem a másik ember fájdalmát, örömét, talán az írás közben ez a javamra vált, és hitelesen át tudtam adni azt, amit beszélgetés közben tőle kaptam — mesélte Ádám Csilla.

Komáromi Róbert, Piros Bálint, Ádám Csilla, Tóth Lívia

Az idei évben második és harmadik helyezés nem született, Kollár Melitta Elbuktak a szuperhősök és Piros Bálint Szívvel-lélekkel, szenvedéllyel! című írása különdíjat érdemelt ki.

— Minden évben elmondjuk, hogy a riport a legnehezebb újságírói műfaj, olyan körüljárós fajta, amelyre időt kell szánni. Elkészíteni, leírni, valamint elolvasni is időigényes. Szándékosan hangsúlyozom az időt, és nem a szakmai szempontokat, mert a mai rohanó, folyamatosan nyüzsgő világunkban — ahogy sok minden más — az olvasási szokások is megváltoztak. A rövid villámhírek és az egyperces TikTok-videók korát éljük, amikor állítólag senki sem szeret hosszú szövegeket, ne adj’ isten könyveket olvasni. Mi éppen ezért szeretnénk, ha a riport műfaja nem veszne ki a köztudatból, és a vajdasági magyar médiából sem. A riport a boldog békeidőket idézi, amikor sokkal nyugodtabbak voltunk, mert nem éreztük azt folyamatosan, hogy lemaradunk, kimaradunk valamiből — hangsúlyozta Tóth Lívia. Hozzátette, a különdíjasok is olyan témát választottak, amely érdeklődésre tart számot, de mindkettőt alaposabban ki kellett volna dolgozni.