Apropó nélkül című idei, önéletrajzi könyvében kendőzetlenül ír filmes személyiségének kialakulásáról, sőt, az évek során őt ért vádakról és a hozzá kapcsolódó botrányokról is értekezik, bár nem túl bőbeszédűen, mégis a tőle megszokott fanyar humorral. Mindehhez pedig egy kerek dátum az ajánlólevél: december 1-jén lett ugyanis nyolcvanöt éves az az ember, aki utálja az Oscar-díjakat, pedig csak az írói kategóriában tizenötször jelölték. Az amerikai filmakadémiáról markáns véleménye van, szerinte a testületnek fogalma sincs arról, hogy mit csinál. 2002-ben mégis úgy döntött, hogy elmegy a díjátadóra. Mégpedig azért, hogy felszólaljon a szeptember 11-ei terrortámadás után, és megpróbáljon lelket önteni New York-i művésztársaiba.

Szalai Attila rajza

1935-ben született Bronxban, Allen Stewart Konigsberg néven, később pedig Brooklynban nevelkedett. New York e szegletétől pedig szinte sohasem tudott elszakadni. Ő maga azt mondja, a klarinétos Woody Herman iránti tiszteletből vette fel a Woody nevet. Korai standupjaiban is még ezen a néven szerepelt, sőt, több álnevet is használt, melyeken helyi újságokba írt — ő maga viszont máig nem hajlandó elolvasni semmit, amit róla írnak. Híresen gyűlöli az internetet és az e-maileket is. 1966 óta gyárt filmeket, forgatókönyvíróként és rendezőként a Mi újság, Tiger Lilyvel mutatkozott be. Azóta is csak kevés olyan év volt, amikor nem készített filmet. Nem volt hajlandó beolvadni a hollywoodi főáramba, életművében mindvégig kitartott a jazz, az önirónia, az egyébként zseniális egysorosok és a cinikus, minduntalan önvizsgálatot tartó, monologizáló főhősei mellett, akik rendszeresen az eszményi szerelmet keresik, vagy éppen anyakomplexussal küzdenek. A másik jellemvonása a New York iránti imádata. Nemcsak a Knicks kosárlabdacsapatért rajong, de filmjeinek másik rendszeres főszereplője is a Nagy Alma. A magyar nézők számára pedig karaktere egybeforrt Kern Andrással, akiről meggyőződésem, hogy maga Woody Allen is őt választotta volna a saját szinkronhangjának.

Egyik leghíresebb filmje az 1977-ben készült Annie Hall, melyben korábbi élettársával, Diane Keatonnal alakítottak nagyot. A mozi egyébként a rendező fejében a legkevésbé sem a kettejük között bontakozó románcról, inkább Alvy Singer útkereséséről szólt volna, végül azonban maga a direktor is kénytelen volt elismerni, hogy a közönség inkább a szerelmi szálat szerette benne. Négy Oscar-díjat kapott érte, mégsem látogatott el a ceremóniára, mert egyszerűen nem érdekelte. Személyét — éppen az ilyen megnyilvánulások miatt — hatalmas kultusz övezi a Hollywood ellen lázadó filmesek, valamint a filmművészetire vagy az esztétikára járó diákok körében.

A Manhattan két évvel később, 1979-ben szintén nagy sikert aratott: két Oscar-díjat is odaítéltek neki, a legjobb női mellékszereplő és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. Allennek mégsem ez a kedvence, inkább a Zeliget, a Kairó bíbor rózsáját és a Vicky Cristina Barcelonát szokta emlegetni. Ez utóbbi egyébként több szálon is kötődik hozzá. A film helyszíne Oviedo, mely egyébként a másik kedvenc városa New York után. Spanyolországban az iránta való tiszteletből szobrot is emeltek neki, illetve megkapta a rangos Asztúria hercegnője díjat.

Viharos szerelmi kapcsolatai és az ellene felhozott vádak éveken át uralták a pletykalapok címoldalát. Mintegy harminc éve ismeri feleségét, a koreai származású Soon-Yit, akit még 1978-ban adoptált Mia Farrow, Woody Allen korábbi élettársa. Farrow-nak és Allennek egyébként egy közös gyermekük is van, Ronan Farrow, aki újságíróként tett szert nagyobb hírnévre. Soon Yivel való kapcsolatát Allen 1992 augusztusában tárta a nyilvánosság elé, nem kis botrányt és sajtóvisszhangot okozva ezzel. Nevelt lánya, Dylan Farrow is már többször követelte, hogy saját molesztálási ügyében végre vonják felelősségre egykori nevelőapját.

Megosztó személyisége ellenére az író-rendező továbbra is az amerikai filmgyártás egyik meghatározó alakja maradt. Érdekes, hogy igen kritikusan nyilatkozik saját életművéről. Azt mondja, ahhoz képest, hogy mennyi lehetőség adatott meg neki, túl sok középszerű mozit rendezett.