Nyitottság, befogadókészség és jó csapat

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Nyitottság, befogadókészség és jó csapat

Kisebbségekért Díjat kapott László Sándor színművész, rendező, az újvidéki Művészeti Akadémia tanára, az Újvidéki Színház igazgatója. Beszélgetésünk kezdetén arra a kérdésre próbáltam választ kapni, hogyan fogadta a rangos elismerés odaítéléséről szóló hírt?- Meglepődtem, mert nem vagyok ho...

Kisebbségekért Díjat kapott László Sándor színművész, rendező, az újvidéki Művészeti Akadémia tanára, az Újvidéki Színház igazgatója. Beszélgetésünk kezdetén arra a kérdésre próbáltam választ kapni, hogyan fogadta a rangos elismerés odaítéléséről szóló hírt?
- Meglepődtem, mert nem vagyok hozzászokva a díjakhoz. Nem mintha nem lenne egy-két elismerés a tarsolyomban, de nem jellemző. Engem tökéletesen boldoggá tesz, ha a volt diákjaim vagy a munkatársaim kapják a díjakat. Igaz, hogy az eredeti szakmám színész, de nem igazán szeretek előtérben, reflektorfényben lenni. Útközben jöttem rá, hogy engem nem a színpad elégít ki, hanem inkább az a háttérmunka, amit tanárként, rendezőként végzek. Hazudnék, ha azt mondanám, nem örülök, mert fontosnak tartom, hogy egy közösségnek az eredményei időnként láttamozva legyenek. Én ezt a díjat elsősorban nem személyes eredményként élem meg, hanem úgy vélem, azért érdemeltem ki, mert a színház, az iskola jól működik, jó eredményeket produkál. Ha nem lennének kiváló színészek azok, akikkel engem a sors összehozott, akkor én sem jutottam volna el eddig. Mi, akik a kultúrában, tájékoztatásban, oktatásban tesszük a dolgunkat, meglehetősen mostoha sorsú gyermekei vagyunk a társadalomnak. Legalább ilyenkor érezzük azt, hogy odafigyelnek ránk! Ha az embernek nehézségek tömkelegével kell szembenéznie, akkor leginkább arra gondol, hogy abba kellene hagyni, de aztán mindig talál új energiát, ha nem önmagában, akkor a közegében, ahol él, dolgozik. De nekem nemcsak ez a díj mondja, hogy annak, amit csinálok, van értelme, mert ha nem látnám az értelmét, akkor nem itt ülnék most, hanem a világ egy egészen más pontján foglalkoznék valamivel. Engem nagyon sok tehetséges fiatallal hoz össze a munkám, és jó érzés, hogy életigenlők, itt látják a helyüket, itt teszik a dolgukat, ami szintén hozzájárul az előttem levő jövőképhez.
" Bizonyára nem lesz felesleges, ha ez a díj az Újvidéki Színházra is ráirányítja a figyelmet...
- Egy színháznak természetesen jó, ha külön is odafigyelnek rá, de nem panaszkodom. Színházunknak országos viszonylatban meglehetősen jó dolga van. Az utóbbi időben sok elismerés jut nekünk, de ez nyilván nem azt jelenti, hogy hibátlanok vagyunk. De számottevő minőséget képviselünk. Önzés lenne azt mondani, hogy csak a színház vagy a kulturális élet terén vannak problémák, hiszen mindenhol akadnak. Pénzből könnyű színházat teremteni, de én látom azokat a példákat is, ahol megvannak az anyagiak, mégsem születnek egetverő dolgok. Inkább egyfajta nyitottságra, befogadókészségre van szükség, ami a mi színházunkra nagyon jellemző. Ez lendít át minket azokon a nehézségeken is, amelyekkel nap nap után szembetaláljuk magunkat. Én annak is nagyon örülnék, ha a díj kapcsán új kíváncsiság születne irántunk, és olyan emberek is eljönnének az előadásainkra, akik eddig nem tértek be hozzánk.
" A kisebbségi lét milyen külön feladatot ró a színházra?
- Én erre nem így gondolok. Én nem érzem magam kisebbséginek, személyesen sem és a színház viszonylatában sem. Egy színház vagyunk, amely megáll a lábán, vagy nem áll meg. Hogy az alkotói egy kisebbségi réteghez, történetesen a vajdasági magyarsághoz tartoznak, az már egy más kérdés. Nyilván nem lehet figyelmen kívül hagyni a közeget, amelyben élünk. Például nem engedhetjük meg magunknak, hogy rétegszínházzá váljunk. Repertoárszínházat kell létrehoznunk, amelynek sokszínű a kínálata. Én büszke vagyok a csapatomra, hiszen egyik este bolondos musicalben látom remekelni a színészeinket, két nap múlva komoly darabban játszanak, aztán gyermekelőadásban tűnnek fel. A sokoldalúság egyébként a közönség elvárása is. Természetesen nagyon fontosnak tartom, hogy a kortárs, ezen belül pedig vajdasági magyar szerzők is megjelenjenek nálunk.
" A Vajdasági Magyar Nemzeti Színház létrejötte átrendezi-e majd a jelenlegi színházak feladatát, szerepét, helyét?
- Nem gondolom, hogy átrendezi, mert mi itt, a végeken akkor sem engedhetjük meg magunknak, hogy egyarcú színházat működtessünk. Az Újvidéki Színháznak továbbra is egy nagyon modern eszközökkel beszélő színháznak kell maradnia, amibe belefér a dráma is, a mozgás- és zenés színház is, de az operett is.
" Kevés vagy sok színháza van a vajdasági magyarságnak?
- Kevés. Nekünk még mindig hiányzik színházunk. Határozottan azt gondolom, hogy a szórványnak, konkrétan Bánátnak kellene legalább egy hivatásos színház. A mai világban a színházak egyébként sem a tömegesség felé haladnak. Magyarországon is egyre kisebb néző- és játszóterek alakulnak. Szűkül a játékszín, a közelség válik fontossá, a 700-800 férőhelyes nagy termek háttérbe szorulnak. A kortárs irodalom egyébként is megkívánja, elvárja az intimitást, hogy elérhető közelségben legyen színész és néző, alkotó és befogadó.
" A Kisebbségekért Díjat László Sándor kapta, de főleg a színházról beszéltünk.
- Nem baj, hiszen ez nem egyemberes történet. Nagyon könnyű jó igazgatónak lenni, ha van egy jó csapata az embernek. Nekem nagyon jó csapatom van. És én csak egy vagyok a csapattagok közül.
" Mégis rákérdeznék a terveire, hiszen harmadik mandátumát tölti az igazgatói székben.
- Két mandátumban voltam művészeti vezető, igazgatóként ez már valóban a harmadik megbízatási időszakom, ami összesen húsz év lesz. Lehet, hogy most kellene visszamennem a színpadra? Lehet, hogy most már emberileg, fizikailag ott tartok, hogy a saját kritériumaim szerint is elfogadható lennék? Ugyanis nagyon szigorú vagyok magamhoz. Talán nem terveim, inkább vágyakozásaim vannak, amelyek a megnyugvás felé mutatnak. Úgy érzem, elég ebből a fajta létezésből, inkább az akadémia, a tanítás az, amivel foglalkozni szeretnék.

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Nyitottság, befogadókészség és jó csapat
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Facebook

Támogatóink