Mottó: „Íme, nyitott ajtót adtam eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet” (Jel.3.8).

A Szerbiai Református Keresztyén Egyház (SZRKE) bánsági egyházközségeit is érintő korai, áprilisi események kronológiája ezúttal is a teljesség igénye nélkül készült.

Töretlenül él tovább a húsvétvasárnapi dátumhoz igazított konfirmálási ünnepség Hertelendyfalván. Hitük megtartásáról az idén Ömböli Karolina és Lőcsei Valentin tettek önálló fogadalmat lelkészük, Halász Béla püspök úr felkészítésében.

Martinek Imre felvétele

Noha megkülönböztetett jelentőségű ünnep volt ez a számbelileg rohamosan fogyatkozó dél-bánsági református szórványközösségben, a közmédiában sajnos egy merőben más előjelű esemény jutott kifejezésre e tájról! Húsvét este ugyanis vandál támadás érte a Pancsovai református egyházközség parókiáját. Az időközben azonosított és előállított huszonéves elkövető a nevezett éjjelen az épületnek több ablakát is betörte, illetve megrongálta a falára felfutó gázvezeték csövét. A helyi média által közzétett utólagos nyilatkozat szerint az esetnek — melyet előzőleg a pancsovai városvezetőségen kívül több politikai párt is határozottan elítélt — nem volt etnikai és felekezetellenes töltete. Sajnos nem ez az első esete az ily típusú erőfitogtatásnak. Legutóbb 2012-ben a hertelendyfalvi református és a szlovák evangélikus templomokat érte hasonló rongálás. 

Csaknem hatvan református asszony részvételével április 11-én Bácsfeketehegyen megalakult a SZRKE Nőszövetsége. Az esemény főbb mozzanatait Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének (VMPE) elnök asszonya jegyezte le.

„Az alakuló közgyűlés előtt Csányi Erzsébet pacséri lelkésznő, püspökhelyettes áhítatot tartott. Ezután Halász Béla püspök a köszöntőjében arra emlékeztetett, hogy Jézus feltámadásáról asszonyok értesültek elsőként, és az asszonyok szerepe az egyházban azóta is kiemelt jelentőségű. Az anyaországi vendégek: P. Tóthné Szakács Zita nyugalmazott lelkésznő, a Magyarországi Református Nőszövetség elnök asszonya, Gilicze Andrásné gyógyszerésznő és lelkész, a nőszövetség titkára és dr. Voglné dr. Szathmári Ilona jogásznő a segíteni akarás szándékával látogattak el az alakuló gyűlésre. Tanácsaikkal, tapasztalataikkal lelkesítve az egybegyűlteket. Isten elhívott minket a szolgálatra, és ez kiváltság — mondta az elnök asszony. Háborúk és újra a keresztyénüldözések korában élünk. Az emberek nem becsülik egymást, a tízparancsolat helyett saját parancsolatokat gyártanak maguknak. Megszűnt az erkölcsi tartás. Az elnök asszony beszámolt a szerteágazó munkájukról is. A külmisszióról beszélve megemlítette, hogy az nemcsak a hittérítői munkát öleli fel, hanem a romákkal, a hajléktalanokkal és a kábítószer-fogyasztókkal való foglalkozást is. Gilicze Andrásné a nőszövetség történetét ismertette. Tíz egyházkerületben működik, a tagjai évente más és más szervezetnél gyűlnek össze. El akarnak jutni a külhoni magyarsághoz is.

Több gyülekezet képviselője röviden bemutatta az asszonyok munkáját. Kiss Nándor nagybecskereki lelkész ismertette az 1897-ben megalakult Lorántffy Zsuzsanna Nőszövetség történetét, annak szerteágazóan gazdag tevékenységét. A szabadkai nőszövetség 1946 óta működik — mondta Dautermann Margit egyházi főgondnok. A délszláv háború alatt szünetelt, de a tagok újabban élelmiszercsomagokat osztanak, adventi koszorúkat fonnak. A legtöbb délvidéki református gyülekezetben az asszonyok dolgoznak, talán nem nőszövetség néven és nem is egységesen, de működnek. A bácsfeketehegyiek is beszámoltak a tevékenységükről.

A közgyűlés végén megválasztották a SZRKE Nőszövetségének vezetőségét: Halász Béláné Póth Zsuzsanna hertelendyfalvi tanárnő lett az elnök, Marton Ilona magyarittabéi lelkésznő az alelnök és Gyenge Szlifka Tilda lelkésznő a titkár.”