„Elnök Úr a válaszában egy klasszikus politikai csúsztatással élt: olyasmit cáfolt megengedhetetlen stílusban, amit mi nem is állítottunk, mi nem azt nehezményeztük, hogy a Magyar Nemzeti Tanács intézményileg vagy jogilag tétlen maradt volna a háttérben, ha nem azt, hogy a közösségünk politikai vezetése a nyilvánosság előtt elhallgatta ez aggasztó esetet, és a politikai stabilitás, a koalíciós béke érdekében a csendet választotta a nyílt kiállás helyett.

Ezt a tényt, a szándékos elhallgatást, Elnök Úr a saját nyilatkozatában be is ismeri, amikor úgy fogalmaz: „...egy folyamatban levő büntetőeljárásról nem akartunk nyilatkozni.” Ami a hivatalos kommunikációban „taktika”, az a valóságban elhallgatás. A két dolog nem zárja ki egymást, a reakciója pont, hogy megerősíti a közleményünk lényegét.

Ha valóban a teljes transzparencia vezérelte a döntéshozókat, álljon itt néhány fontos tény, amelyre a hivatalos válasz nem adott magyarázatot:

- Az MNT alapítású médiumok elnémítása: azokban a napokban, hetekben a palicsiakat, a tágabb közvéleményt is komolyan foglalkoztatta, hogy valójában mi is történt akkor éjszaka Palicson, ennek ellenére egyik MNT alapítasú médiumnak sem volt szabad erről a véres verekedésről beszámolnia.

- Az érintettek visszalépése: Hogyan lehetséges, hogy az érintett néptánccsoport vezetői a történtek után hirtelen törölték az üggyel kapcsolatos bejegyzéseiket a közösségi oldalaikról?

- A független sajtó elutasítása: Miért történt az, hogy az áldozatokat és a szülőket felkereső újságírókkal már egyeztetett interjúidőpontot mondtak le az érintett családok – egyértelműen külső nyomásra – elzárkózva a közvélemènytől.

Az, hogy az MNT ügyvédet biztosított és állja a perköltségeket, helyes és elvárható lépés, talán azt is kijelenthetjük, hogy ez a minimum – elvégre ez egy nemzeti testület kötelessége, ha a közösség tagjait bántalmazás éri. De a jogi segítségnyújtás nem helyettesítheti a morális és politikai kiállást.

A nyilvánosság ebben az esetben nem a nyomozás hátráltatását szolgálta volna, hanem a közösségi védelem legfőbb eszköze lett volna. A csend ugyanis nem az áldozatokat védi, hanem a támadókat. Ha egy ilyen brutális, nemzetiségi alapon elkövetett incidens után az a hivatalos üzenet, hogy „fű alatt”, csendben intézzük a dolgokat, akkor azt tanítjuk a vajdasági magyar fiataloknak, hogy nincsenek biztonságban a saját szülőföldjükön. A nyilvános, határozott elítélés hiánya nem megijeszti a huligánokat, hanem felbátorítja őket, mert azt látják, hogy tetteiknek nincs politikai és társadalmi következménye.

A Vajdasági Magyar Újrakezdés fontosnak tartja az, hogy a vajdasági magyar érdekképviselet nem merülhet ki csak a háttéralkukban és a puszta politikai marketingben. A valódi közösségi szolgálat ott kezdődik, amikor a vezetőinknek van bátorságuk nyilvánosan és hangosan kimondani az igazságot, még akkor is, ha az kényelmetlen a mindenkori hatalmi partnerek számára.

Mi a jövőben is ezek mentén, a közösségünk valódi védelméért fogunk dolgozni.”

Forrás és nyitókép: Facebook/Vajdasági Magyar Újrakezdés