Az Újvidéki Színház legújabb bemutatója Ion Luca Caragiale Karnebál című drámája alapján született meg. Réz Pál fordítása nyomán írta Parti Nagy Lajos. Ez pedig egy nagyon fontos tényezője az egész történetnek, az előadás főpróbáját követő beszélgetésen ugyanis Sorin Militaru, a darab rendezője elmondta, a román nyelvű szöveg annyira specifikus, egyedi és izgalmas, hogy nagyon nehéz dolga van annak, aki bármilyen nyelvre le szeretné fordítani vagy átírni. Parti Nagy Lajosnak sikerült az átírás.
Talán túlságosan is, hiszen egy új nyelven szólaltatta meg a szereplőket. Nem halandzsa nyelvről, sokkal inkább nyelvi bukfencekről és tripla szaltókról beszélhetünk, de ezt elmesélni nem lehet, ezt hallani kell, ezért aztán irány a színház!
Egy klasszikus vígjátékról van szó, bemutatása mégsem klasszikus. A főbb szálakon szerelem, félreértések, csalások, féltékeny nők és férfiak „futnak”, mindezt egy borbélyszalon ablakai keretezik, egy kezdődő háború szele csípi pirosra, illetve egy álarcosbál maszkjai rejtik még jobban el. Egy Karnebál, ahol mindenki mindenkit másnak gondol, álarcok cseréje és álarcok harca ez, menekülés és keresés, miközben Kőrösi István mint pincér teljesen lerészegedve egy minidrámát mutat be az előadáson belül — ha csak őt figyeljük, akkor sem unatkozunk.
Az egész káosz Moncili Smoncili miatt alakul ki, pofonok csattannak el, csak éppen nem mindenki tudja biztosan, kicsoda is ez a Smoncili. Noha az előadás klasszikus vígjáték, hordozza a tragikomédia elemeit is. Minden főhős emberi, egyszerre tud rokon- és ellenszenves lenni. Az előadás utáni beszélgetés során felmerült, hogy a közönség vajon mennyire érti majd a szöveget, a jeleneteket, az intelligens poénokat, tud-e a sorok között olvasni. Valószínűleg nem minden pici poén lesz mindenki számára érthető, viszont maga az előadás akár szövegértés nélkül is követhető, hiszen nem nagy ördöngösség felgöngyölíteni a történet fonalát. Hogy Parti Nagy Lajos minden szavát megértsük, ahhoz természetesen fontos, hogy a színészek ne hadarják el a szöveget, ne harapják le a végeket, ne halkítsanak a hangjukon, hiszen egy hagyományos szöveggel ellentétben itt nem tudunk találgatni, mert félig-meddig egy új, még senki által sem beszélt nyelvet hallunk. Jómagam is szeretnék egyszer nyelvvizsgát tenni a nyelvakrobata zseni nyelvén, és tökéletesen beszélni partinagyul.
Sorin Militaru szerint Caragiale embereit szerethetjük, gyűlölhetjük, utálhatjuk és végül elfogadhatjuk, mert rájövünk, hogy olyanok, mint mi. Ezeknek az embereknek a szerelem a legfontosabb érték. Meghalnának érte, de sohasem teszik. Kiabálnak, sírnak, felvágják az ereiket, és mindez mégis happy enddel végződik. És amikor rájuk tör a háború, észre sem veszik, hogy valóban belehalnak — hiszen boldogok.
És pontosan ezt éreztük az újvidékiek előadásában is.
De „hogy ne gyűjjön ránk a szívizom”, elárulom azt is, hogy kik láthatóak a főbb szerepekben. Nae, a borbély megformálója Balázs Áron, Janku Pampont, a hamis kártyást Mészáros Árpád játssza, Mita szerepében Elor Emina látható, Didinát Ferenc Ágota alakítja, Jordake, a borbély segédje Huszta Dániel, Magyar Attila Pukkancsot játssza, Sirmer Zoltán pedig az adóhivatali gyakornokot személyesíti meg. Az előadásban szerepel még: Giric Attila, Kőrösi István, László Judit, Figura Terézia, Német Attila, Simon Melinda, Faragó Edit, Gombos Dániel, Pongó Gábor és Crnkovity Gabriella. A zenét Mezei Szilárd szerezte, a díszletet Cristian Marin, a jelmezeket Ledenyák Andrea tervezte. A dramaturg és a fordító Szabó Jenő, a rendezőasszisztens pedig Lénárd Róbert. Az előadás legközelebb Szabadkán lesz látható, a Jadran színpadán október 28-án.
