Nyavalyatörés, terembura és társai

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

Nyavalyatörés, terembura és társai

Kinek is ''kél káromkodni kedve”? Az embernek? Vagy a költőnek? Lapozzuk csak fel a mindent tudó világhálót! Megvan: ''A gyereknek kél káromkodni kedve -- / nem hallod, mama? Szólj rám!” (József Attila: Kései sirató). De ha már tallózunk, lássuk, mi mindent találhatunk er...

Kinek is ''kél káromkodni kedve”? Az embernek? Vagy a költőnek? Lapozzuk csak fel a mindent tudó világhálót! Megvan: ''A gyereknek kél káromkodni kedve -- / nem hallod, mama? Szólj rám!” (József Attila: Kései sirató). De ha már tallózunk, lássuk, mi mindent találhatunk erre a témára. Mert azt mindannyian tudjuk, hogy a magyar nyelv híres a válogatott káromkodásairól.
Van itt például Káromkodás generátor. A használati utasítása rendkívül egyszerű: a megadott szavak közül ki kell választani a nekünk tetszőket, de ha ezzel sem kívánunk bajlódni, akkor megnyomjuk a Véletlen káromkodás gombot. Hasonló elv alapján működik a Cifrakáromkodás generátor is. Bevallom, az utóbbinál többször is rákattintottam a Még egyet gombra, de aztán csalódottan abbahagytam. Addig, hogy ''a vakvarjú cimbalmozna a beleivel a fatetőn”, még tetszett is, de a hamarosan sorjázó erős kifejezéseket már nem igazán tudtam díjazni. Gyorsan rájöttem, számomra a cifrázás valami egészen mást jelent. Humoros, megmosolyogtató tartalmat igen, durvaságot nem. Hasonló kiábrándultságot okozott a Művészi káromkodások elnevezésű oldal is. Sőt, olyat is találtam, amelyen valaki ötleteket gyűjtött az illedelmes káromkodáshoz. És ha már itt tartottam, akkor elolvastam egy-két terjedelmesebb összefoglalót, tanulmányszerű írást is. Ezekből kiderítettem, a magyar káromkodásokról a 13-14. századtól kezdve találhatunk adatokat. Nagy részük különböző periratokban, panaszos beadványokban, jegyzőkönyvekben maradt az utókorra, néhány száz évvel ezelőtt ugyanis súlyos következményekkel jártak az ilyesfajta gyalázkodások. A büntetések között szerepelt a vesszőzés, a botozás, a nyelv kivágása, de akár a halálos ítélet is. Persze, a gazdagokra már akkor sem ugyanúgy vonatkoztak a törvények, hiszen a bűnüket pénzzel is kiválthatták. Megtudtam azt is, honnan ered a mára már klasszikusnak számító ''A nyavalya törné ki!”, ''A teringettét!”, ''A teremburáját!”, vagy ''A kutyafáját!”, de fény derült a leghosszabb magyar káromkodásra is, amely a 17. századból való és több mint 600 szót tartalmaz. 1663-ban egy bizonyos Horváth Mihály szitkozódó levelet küldött Szabó Gyurkának. Én most eltekintek az idézésétől, de akit érdekel, az keresse meg és olvassa el, már csak azért is, mert a nyelvezete gazdag és sziporkázóan választékos. Azt sem szabad elhallgatni, hogy azt az indulatot, amely a levélírót fogalmazásra késztette, politikai hűtlenség váltotta ki.
Kutatók állítják, a káromkodásnak feszültségcsökkentő és fájdalomcsillapító hatása van, sőt, a brit felmérések a munkahelyi káromkodás csapatépítő hatását is kimutatták. Mivel a trágárság életünk számos területére beszivárgott, az autó- és dohányzásmentes napok mintájára a világban már többször hirdettek káromkodásmentes napot. A kezdeményezők talán azt remélik, az emberek rádöbbennek, a szép beszéd önmagában felszabadít, és semmilyen helyzetben sincs szükség a káromkodásra.
Azt hiszem, most már végső ideje elárulnom, miért foglalkoztam az írásomban éppen ezzel a témával. Egyrészt azért, mert abban a kézműves táborban, ahol jómagam is oktattam, létezett ''káromkodós doboz”, amelybe minden csúnya szó után tíz dinárt kellett bedobni. Ennek hatására jómagunk is igyekeztünk olyan szankciómentes kacskaringókat kitalálni, amelyekkel kifejezhettük a pillanatnyi lelkiállapotunkat. Az egyik gyöngyszem a következő volt: ''A macska rúgja meg a kemény fában élő szút!” Másrészt, mert az elmúlt napokban nekem is gyakran kélt káromkodni kedvem. Például, amikor megtudtam, éppen abban a faluban lopták el a Tanyaszínház egyik kerékpárját, amelyben a már említett kézművestáborunk volt. Vagy előző este, amikor némelyek hangos beszélgetéssel, röhögcséléssel, telefonálással zavarták az előadást. És akkor is, amikor ismételten rá kellett jönnöm: egyesek az évtizedes vélt vagy valós sérelmeiket továbbra is gáncsoskodásra, lejáratásra használják fel. Mert a világháló ezután is mindent kibír. Rosszabbat is, mint a káromkodás.
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Körkép rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Nyavalyatörés, terembura és társai
Múzsaidéző
  • Györffi Réka
  • 2018.11.03.
  • LXXIII. évfolyam 44. szám
Nyavalyatörés, terembura és társai
Irodalom
  • Hét Nap
  • 2018.04.10.
  • LXXIII. évfolyam 15. szám
Facebook

Támogatóink